A meziádi barlang.
(Biharmegyében.)


A meziádi barlang belülről.


A meziádi barlang, kivülről tekintve.

Szép magyar hazánk áldásdus rónái, felváltva bérczövezte tájak tarka képével, valamint egyrészt a bőség tárházának, ugy másrészt egy széles értelemben vett Tempevölgynek tekinthetők. – Kielégitve vannak itt vágyai és reményei az otthonias körnek élő földmivelő gazdának, s kielégitve lehetnének vágyai az utazásokat szomjuhozó természetbarátoknak, vagy a regényes tájak ölén ábrándozni ohajtozó touristáknak s a helyett, hogy e hon fiai külföldön keresnék, mint átalában szokás, a természeti tünemények s nagyszerűségek képeit, czélszerűbb volna, ha előbb hazájuknak ez oldalu számos nevezetességeit ismernék meg, hogy igy meg tudnák becsülni azt, mit talán külföldön nem is találhatnak.

Vannak e honnak igen sok eddig is ösmert, s hirnévre emelt pontjai, de vannak ezenfelül számos olly nagyszerű helyek s nevezetességek, a mellyek részint egészen ismeretlenek, részint neveik még nincsenek elhangoztatva, s eddig mint szerény ibolya csak azon kis körnek mutatják kellemüket, hol a természet által alkotva vannak, – azonban az illy kitünőségeket a közönséggel megismertetni, mindenki hivatva van.

Hivatott kötelességnek akarok tehát megfelelni, midőn egy vidékünknek kebelében létező, és itten is csak rövid idő alatt ismeretes kitünő szépségü barlangnak rövid leirását közlöm.

Belényes városától keletészak felé, 1 órányi távolban létezik egy község, mellynek neve „Meziád.” Ezen község határában, a községtől magától félórányi távolságra pedig egy barlang, a melly mind nagyszerűsége, mind pedig számos gyönyörű csepegő kövei miatt az adelsbergi és aggteleki barlangoktól nem messze áll. Igaz ugyan, hogy a harzhegyi barlangok, és különösen az adelsbergi a legkitünőbb, s az eddig európai hirt kivivott antiparosi, a derbshirei, yorkshirei, a gailenreutheri barlangok, ugy a nápolyi ebbarlang, Fingál barlangjai, az aggteleki, a sziliczei és más barlangok felett az elsőséget kivivta, és évenként igen számos látogatót távol országokból is előcsalogat, mert hiszen ezen barlangnak eddigi ösmert területe 15,000 láb hosszaságra tétetik, számos csepkövei, különösen a Ferdinánd nevü osztálynak vizesésű alakzatai, orgonái, háromszinű oszlopzatai, Sz.-Péter széke, oltárai, harangjai, orgonái, veres ugró-kutja, hieroglyph oszlopzatai, obeliskjei, – különösen pedig függönye és utóbb a Kalváriahegye, ugy nagytava, a szemlélő előtt egy mesés alvilágot alkot, melly a keblet elragadja s ámulattal tölti be, – azonban hazánkban létező aggteleki barlangunk nem igen áll alább ezen harzi üregeknél. Ugyanis terjedelmére nagyobb, mert a régibb időkben ösmert ágazatok hosszasága 4194 ölet tett, most ujabban pedig Dr. Schmidl ur uj ágat fedezett fel, miáltal már ezen különben is roppant terjedelmesség jelentékenyen szaporodott s igy méltán, nagyság tekintetében, Európában első helyet foglal.

Igaz ugyan, hogy ezen nevezetességeket még eddig személyesen láthatni alkalmam nem volt, csakis leirások alapján ismerem, azonban azon hitben élek, hogy bárha a járásunkbani „meziádi” barlangnak eddig ismert terjedelme nem olly jelentékeny mint ezen fentebbieké, mindamellett torkolata, belalakzata, s valóban nagyszerü csepegőkövei olly nevezetes tünemények, mellyek bármelly utas vágyait nemcsak hogy kielégitik, de sőt képzeleten felüli dolgokban is részesititk.

Én részemről Dél-Biharmegyének eddig ismert barlangjait, jelese a fonáczait, oncsászait, pestereit vagy igriczit, bánlakit, fericseit, és más számos apróbbakat mind ismerem, azonban részint az alakzat és nagyszerüség, részint a csepegőkövi formatiókra nézve, összesitve sem állják ki a meziádival a versenyt.

Különös ezen barlangnál az, hogy mind ez ideig ismeretlen volt, ugyanis a román ajku pórnép természeti ösztönből az illy üregek iránt félelemmel viseltetvén, s azt gonosz lelkek tanyájául tekintvén, habár torkolatáról tudomása is volt, mindamellett uri embereknek arról soha jelentést nem tett, és igy egy szük völgy mentén a hegységben mintegy elzárkozva létezett jelen barlang, soha szóbeszédbe nem jött. – Mult évben a cs. k. telekkönyvi hivatalnokok által helyszini munkálataik felvétele alkalmával észrevétetvén, ugyancsak ők megszemlélték, és dicsérettel elhalmozták, igy azután mult évben a nemzeti muzeumnak küldöttei, Frivaldszky urak bővebb vizsgálat alá vették, s habár egész terjedelmében mintegy 6–7 órai idő alatt meg nem is szemlélhették, mindamellett már a tapasztaltakra kijelentették, hogy csepegőkövü alakzatai szebbek az aggteleki barlangéinál, igy azután nekem is alkalmam volt ezen barlangot még bővebben kikutatni, habár még nem is egészen, mert nehány ágakat szemléletlenül kelle hagynom a szükséges kötelek hiánya miatt, mellyeken a mélységeken leereszkedni kelletik. Mult évi aug. hó 31-én Belényes városának uri egyénei, szép hölgyek kiséretében, mintegy 18 szekeren egy ünnepélyes látogatást tettek a barlangban, s ez alkalommal, három vallásfelekezetü lelkész urak által, számos falusi lakos jelenlétében, teljes ünnepélyességgel a barlang „Erzsébet barlangnak” kereszteltetett, mellynek emléke egy vastábla öntvény által örökittetni fog; ez alkalommal a barlang torkolata két pontról, ugymint a völgyből, s a torkolatból Müller Dániel ur által lerajzoltatott, melly rajzok itt láthatók.

A barlang torkolata mintegy 7 öl magas és 5–6 öl széles – a főbarlang nem nagyon hosszu, alig 200 öl, azonban ez igen magas s 6-tól 15 ölig változó, – de több ágazatai vannak, mellyek többnyire meredek sziklafalon vezetnek felfelé, s ottan azután szükebb torkolatokká alakulnak, és folyosó alakzatban kanyarodnak, melly kanyarulatok számos mellékes ágakat, s ezek ismét másokat fejlesztenek, s ezen ágakban vannak a legszebb csepegőkövi alakzatok. Ezen ágazatokon át juthat az ember a főüreg tetején vagy is emeletén az egyik oldalról a másikba, – több helyen, hol a főüregből az ut felfelé vezet a mellékes ágakba, olly mélységek léteznek, mellyek a 25–30 öl magasságot elérik, és mind jobbra mind balra menedékesen lefolynak; illy helyeken a talapzattóli átmérő a tulsó talapzatig hihetőleg 400 lábat felülhalad, s igy az adelsbergi kalvariahegynéli legnagyobb üreghez hasonlitható. Egy ága felnyulik a hegytetőig, s azon az ember mindig menedékesen halad felfelé, melly ágban pompás és nagyszerü alakzatok léteznek. Egy másik ág csupa oszlopzat-sorokon áll, mintegy 120 ölnyire, és a lecsüngő tölcséres alaku csepkövek ezrei igen nagyszerü képet tüntetnek elé, mellyek minden lépésnél ujabb s ujabb bámulatos változatosságot tanusitanak.

Egy kis folyó is van a barlangban, melly ott ered, a torkolatnál pedig a kövek között elvész, és mintegy 200 ölnyire alant a völgyben ujra kibugygyan, ez képezvén a meziádi patakot.

A barlang eddigi ismert részeinek megszemlélésére legkevesebb 4 óra kivántatik, és hihető, hogy még több ágai vannak, mellyek szépségükre a többiekhez hasonlók lesznek.

Csontok a barlangban nem igen vannak; élő állatok, különösen denevérek, millió számra tanyáznak benne.

K. T.