Jegyzetek az üstökösök krónikájából.

Akkor, midőn e sorok napvilágot látnak, épen két hónapja telik el azon elbájolólag érdekes égitest letünésének, melly több hétig gyönyörködteté, s naponként ujabb bámulásra fokozá bolygónk öszves lakóit. Értem a Donati-üstököst. E lapok nem mulaszták el a t. olvasó-közönséget annak idejében az üstökösök iránt átalában, különösen pedig a Donati-üstökös iránt a tudomány szempontjából kellőleg tájékozni. Sőt a t. szerkesztőség nyiltan ki is jelenté, hogy minden ide irányuló közleményt vagy figyelmeztetést kész tekintetbe venni, sőt lapjaiba is felvenni; különösen pedig azon legközelebbi égi tüneményre vonatkozó eredményt köztudomásra hozni. – A t. szerkesztőségnek ezen nyilatkozata buzditá közlőt, hogy jelen apró jegyzeteit, mellyek átalánosan az üstökösök hajdani feltüntét tartalmazzák, közrebocsátás véget e lapok számára beküldje. E téren nem uj fölfedezéseket foglalnak azok magokban, csak időszerinti följegyzései azok a koronként megjelent üstökösöknek; de mint illyenek is megérdemlik, ogy fris emlékezetbe hozassanak.

Közelebb, bizonyos tárgy végett irott jegyzeteimet felhányván, bukkantam azon lapra, melly az alább közlendőket foglalja magában, mihez alapos megértésül egy pár magyarázó sort kell csatolnom.

A magyar olvasó közönség előtt, hiszem, eléggé ismeretes azon fontos történetirodalmi vállalat, mellynek czime: „Erdélyi történelmi adatok. Szerkeszti és kiadja gróf Mikó Imre” s mellynek eddigelé három érdekes tartalmu kötete forog közkezeken. – A harmadik kötetnek (Kolozsvár, 1858. n. 8-rét 357. l.) vezérközleménye: „Sepsi Laczkó Máté krónikája és emlékezetre méltó hazai dolgoknak rövid megjegyzései. 1521.–1624.” (9.–246.) Ezen krónikának lapjain elszórva állanak az üstökösre vonatkozó azon apró jegyzetek, mellyek hiven átirva itt következnek:

„1530. Nagy üstökös csillag látszik kisasszony havában.

1531. Két üstökös csillag láttaték az égen.

1538. Nagy üstökös csillag látszik.

1559. Egy homályos üstökös csillag láttatik.

1572. Septemb. 28-án uj csillag láttatik.

1577. Üstökös csillag láttatik. (V. ö. Vasárn. Ujs. 1858. 41. szám. 484. lap.)

1607. Septemb. 25-én üstökös csillag támada napkelet és észak között; az üstöke dél felé áll vala; elenyészék vagy elfogya oktob. 20-d. tájban.

1618. Novemb. 30-án napkelet felől nagy rettenetes üstökös csillag jő fel, mellynek nagy voltán, és üstökének széles, hosszu voltán, ez egész világ csudálkozik vala, és ugy szólanak vala hozzája, hogy az Isten ez világot meg akarja söpreni, mivel mint egy szürő (helyesen: szérű) seprő, az üstöke ollyan vala. Egy nehány napig tarta, azután elenyészék.”

Közli Vass József,
lyceumi könyvtárnok Kolozsvárott.