Vilmos, Poroszország régens herczege.

Egy szomszéd nagy és mivelt állam trónja üresedésbe jött; a király beteg s az államügyek vezetésére képtelen lőn; helyét, az ország törvényeinek értelmében, egy régens herczeg foglalá el, a beteg király testvéröcscse, kinek egyéniségéhez az ország különböző pártjai között különböző vágyak és remények csatlakoztak. E férfiu jellemének ismertetéséhez járulunk mi is nehány adattal. – Vilmos, porosz kir. herczeg, született 1797-ben mártius 22-kén, és igy most 61 éves. Gyermek korában igen gyenge testalkatu s beteges volt. Ez okból nagy gonddal vezetett neveltetése közben tanitóinak vigyázni kellett, nehogy tulterheljék tanulmányokkal. Midőn ifjuvá lett, hajlamai a katonai pályára vezették; a hadseregbe lépett s testvérbátyját, a királyt, mint első porosz alattvaló szolgálta.

1829-ben, harminczkét éves korában, nőül vette Luiza Augusztát, a weimari herczeg leányát, ki szépségével és magas miveltségével a berlini körökben mindenkit elhomályositott. A szellemdus nő Weimárból, a német Athénből származott, melly ma is, de kivált a közel multban, midőn még Schiller és Goethe éltek ott, fejedelmi bőkezüséggel és kegyekkel elárasztva, központja volt a német tudományosságnak.

A herczeg többféle hivatalt viselt. Legelsőbb Vesztfália helytartója s katonai kormányzója volt; később ugyanezen minőségben a Rajnai tartományokban, azután Pomerániában vállalt alkalmazást.


VILMOS, Poroszország régens herczege.

Midőn a király 1847-ben a rendi gyüléseket egyesiteni s Berlinbe összehivni elhatározta, Vilmos azon véleményt táplálta magában, hogy az alkotmányosság Németországban lehetlenség. – Hasonló nézetei miatt a herczeget Poroszországban, mint minden ujitás és szabadelvüség ellenét tekintették. Ez okból királyi bátyjának elhibázott lépésül tulajdonitják, hogy a viharos 1848-ban mártius 18-án, őt a hadsereg élére állitá. Ennek folytán a herczeg olly nagy mértékben népszerütlenné lett, miszerint szükséges volt, hogy Poroszországból egyidőre eltávozzék.

Távolléte alatt Poroszország nagy változáson ment át; az alkotmányosság némi szinét öltötte fel. Az országgyülésre választások történtek, s Pomerániában Wirsitz kerület, Vilmos herczeget választá képviselőjének.

Az egész ország figyelme rajta csüggött; mindenki várta, mit fog most a herczeg tenni. Közhelyen és magánkörben egyaránt e kérdés felett vitatkoztak. A herczeg haza jött Londonból. Ez fölbátoritá az országgyülést, s mivel a herczeg e lépéséből s magán uton szárnyaló hirek után remélni lehetett, hogy a megválasztást elfogadja: ez okból a junius 4-ki ülésben Camphausen minisztert a herczeg végett kérdőre vették, s mindjárt inditványba hozák, hogy a gyülés a herczeget képviselői székének elfogadására felszólitsa! s ez inditvány mellé ollyforma képet öltöttek, mellyből az ország lássa, miszerint, ha a herczeg a felszólitásnak vonakodik engedni, el vannak határozva, a tárgyat komolyan megvitatni.

Vilmos herczeg azonban elrontotta a gyülés ez ártatlan örömét; mert közvetlen az inditvány után megnyiltak a gyülésterem ajtai, Vilmos herczeg diszöltözetben megjelent a gyülés előtt s az alkotmányos esküt, mint követ, minden kifogás nélkül letette.

A herczeg e tette meglepte az egész országot. Az alkotmányos, sőt a tulsó párt is, nagy reményeket csatolt személyéhez. Elfeledték multját s ez időtől népszerüvé lett – mindamellett, hogy a közélettől egészen visszavonult, az ülésekre nem járt el, s a kormány politikai viszonyaiba nem avatkozott, sőt még 1849-ben átvevé azon hadsereg parancsnokságát, melly Bádenbe vonult az ottani fölkelés elnyomására.

A hadjárat után a herczeg, mint a Rajnai tartományok katonai kormányzója, Koblenz városba vonult, s ott maradt a legutóbbi időkig, midőn testvérbátyja, a gyermektelen király, betegsége miatt őt először ideiglenesen, legujabban pedig véglegesen a kormány vezetésére meghivta.

Egész Poroszország, s benne minden politikai párt, sőt a külföld is, legkivált pedig az angol sajtó, tőle nagy változtatásokat, ujitásokat várt az ország alkotmányában, igazgatásában és a porosz királyi ház eddigi politikájában, annálinkább, mert időközben fia az angol királyi házból vevén nőt, e házaságtól legalább annyi politikai hatást vártak, hogy az angol eszmék nagyobb befolyást nyerendnek a porosz uralkodó háznak mind bel-, mind kül-politikájára.