Ungvár.

Ha szép hazánk felvidékein széttekintünk, s az ott különösen nagy számmal található, s az idő és emberi erőszak romboló hatalma által kisebb nagyobb mértékben romokba döntött nevezetesebb várakat figyelembe vesszük, ugy találandjuk, hogy az ungvári vár nem épen az utolsó helyet foglalja el azok között; hiszen őseinket az idegen nemzetek (némellyek szerint) e vártól nevezték Ungaroknak el. Fekszik pedig e régi vár, hazánk északkeleti részén levő Ungmegyében, melly nevét szintén tőle nyeré, hasonnevü folyó partján. A mai napig is észrevehető hajdani terjedelme, s a falak körüli nagyszerü sánczok, erősitvények mutatják, hogy régenten fontos erősségnek kellett lennie. Melly időtájban s kik voltak e vár épitői? arról hallgat a krónika, annyi azonban bizonyos, hogy honfoglaló őseink bejövetelekor már fennállott; mire vonatkozólag Béla király Névtelen jegyzője a többi között következőket irja: „Álmos fejedelem Orosz- és Lengyelországon át költözvén be Pannoniába, ut közben békét kötött az oroszszal. A gallicziai fejedelem két ezer ijászt és három ezer parasztot rendelt ki, hogy utmutatók és egyengetők gyanánt előttük mennének, kik a karpati havasokon keresztül, épen az ungvári szélekig hatottak, és a legelőször megszállt helyet Munkás (Munkács)-nak nevezték el, azért, mert igen nagy munkával, fáradsággal érkeztek a választott földre. Pihenés végett negyven napig maradtak itt, és kimondhatatlanul megszerették ezt a szép vidéket. E pihenés után felkerekedett Álmos, utját hősi hadnépével tovább folytatandó, Ungvár alá érkezett, és itt ismét táborba szállott, a várat beveendő. A vár akkori szabad ura Laborcza volt, ki, a magyarok jövetelének hirére Zemplén várába akart futamodni, azonban a magyarok őt egy folyó mellett elfogván, felakasztották, és nevéről e folyót Laborczának nevezték el, melly még mai napig is igy hivatik. Akkor Álmos fejedelem és övéi Hung vagy Ung várába bevonultak, és a halhatlan isteneknek nagy égő áldozatot tettek, s négy napi áldomást tartottak. Negyedik napon pedig tanácsot ülvén, Álmos, fiát, Árpádot, még életében fejedelmökké avatta fel. És mivel Ungváron történt Árpád fejedelemmé választása, hungvári fejedelemnek hivatott, vitéz népe pedig Hungról, az idegenek nyelvén: Hungari, Hungaren, Ungaren nevet kapott, melly mai napig fenmaradt az egész világon.”


Ungvár vára.

Árpádnak Ungvárt történt fejedelemmé választatása után is nagy szerepet játszott e vár honunk történetében. A XIV. század elején Róbert Károly, a Nápolyból eredt hires magyar Drugeth nemzetségnek, adományozá Ungvárát, kik azt megerősitvén, sok ideig fejedelmi pompában tartották fenn, czimeröket még mai napig is a vár belső kapuja felett láthatni. Ezen nemzetség egyik ivadéka, névszerint Homonnai Drugeth László, egy kolostort épitett ide a paulinusok számára, és a szerzeteseknek szántóföldeket is ajándékozott, később Miklós fiától származott unokái: János és Gáspár, egy „Horgastó” nevü halastóval gazdagiták. Ezen Jánosnak, – Zápolya István nádor leányától Margittól származott fia: Homonnai Drugeth Ferencz főkamarás és Ungmegye főispánja 1526-ban jelen volt a mohácsi gyászos ütközetben; ennek testvére István, szintén mint a megye főispánja 1540-ben meghalálozván, az emlitett kolostorba temettetett; István fiára szállot fényes méltósága.

A város keleti részén elterülő meredek hegyen áll e régi vár, sziklás alját egy felől a Nagy-Ung, másfelül pedig a Kis-Ung habjai mossák, kelet és észak felől csaknem megmászhatlan meredekségü. A honunkban majd négyszáz évig virágzott Drugeth család időről időre nagy gondot és sok költséget forditott e vár jókarban tartására, annyira, hogy midőn Zsigmond János erdélyi fejedelem 1564-ben megszállotta, siker nélkül volt kénytelen ostromával felhagyni; mig végre 1684-ben Tököly Imre vette be, de 16 év mulva I. József császár hatalmába hóditotta s erősségeit szétromboltotta. – Később Mária Terezia e várat a munkácsi görög egyesült püspökségnek adományozá, melly idő tájban az addig Munkácson székelt helyettes püspökség, áttétetett Ungvárra, s valóságos megyés püspökséggé változott, a várat pedig papnöveldévé alakitották. – E görög egyesült püspökség első alapitója Keriátovich Theodor, lithvániábol számüzött orosz herczeg vala, kit I. Lajos kegyelembe fogadott, s a munkácsi nagy uradalommal ajándékozott meg, ollyformán, hogy azt még örökösei is herczegi czimmel birhassák.


Ungvár városa.

Jelenleg Ungvár igen csinosan épült kamarai mezőváros. Fekvése igen szép; a várostól délre eső vidéke egész a Tiszáig csupa sik és bőtermő föld, ellenben északi vidéke roppant hegyes völgyes. A várost az Ung folyó hasitja ketté, mellyen egy szép állandó fahid teszi a közlekedést kényelmessé. Nevezetesebb épületei: a gör. egyesült püspöki palota diszes kerttel, és mellette a nagy püspöki templom két tornyával, legujabban nagy átalakuláson ment keresztül, a mennyiben az egész belseje uj diszitményeket és uj festést nyert, tornyai pedig még nehány öllel magasabbra emeltetnek, mi ha megtörténik, akkor méltán számithatjuk az ungvári püspöki templomot hazánk jelesebb egyházai sorába.

A papok árvái számára épült csinos árvaház (convictus) is méltán helyet foglalhat Ungvár diszesebb épületei közt, ugyszintén a gymnasium, melly rég időktől fogva igen jelesnek ismertetik; most sem akart hátra maradni az uj rendszer feljöttével, a 7-ik és 8-ik osztály hiányzó termeit a mult évben épitették és végezték be, s igy most is tökéletes főgymnasium. Továbbá a róm. kath. templom, a kamarai igazgatóságnak kastélya; a fellegvárhoz hasonlitó U formára épült megyeház, városház; a reformatusok, és görög nem egyesültek templomai; a nehány évvel ezelőtt elkészült pompás két emeletes kórház; ezenkivül a piacz környékén egészen csinosan kiépült utczákat találhatunk igen diszes emeletes házakkal; az utczák rosz kövezetét is ez évben uj és jó kövezettel váltották fel. Emlitésre méltó még a kamarai uradalomhoz tartozó nagyszerü fürészmalom, melly évenkint 60,000 darab deszkát készit.

A vár, mint már emlitettük, sokkal kisebb terjedelmü, mint a hajdani volt; most egy egész városrész épült már romjain, nevezetesen azon épületek, mellyek a püspöki palotától kezdve, egész a mostani várig terjednek, mind a régi vár helyén épültek (képünkön is mint emelkedettebb, dombon épült város rész tünik ki), mellynek északi oldalán még több helyütt a várfal maradványai is láthatók. Ha a még fennálló vár bástyafalaira hágunk, mindenfelé pompás kilátás kinálkozik. Észak felé azon hosszasan hullámzó s rengeteg erdőségekkel boritott bérczekre, a Karpatok lenyuló ágaira, mellyek csekély magassággal Ungvárnál veszik kezdetöket, s innen felfelé mindig magasulnak egész addig, hol a nyáron is hóval fedett csucsok, az ugynevezett „Verchovinai” havasok határt képeznek Galliczia és Magyarhon között; és e hegyek közötti gyönyörü völgyben látjuk lehömpölyögni az Ung kristály tiszta vizét, partjain pedig itt-ott egy falu tornya veresre festett tetejével s fehér falával tündöklik elő. Mintegy órányira az Ung balpartján, meredek csucsos hegynek tetején, egy régi vár bús omladványait pillantjuk meg a sürüségből kikandikálva, ez a rémes mesékről ismeretes Neviczkei vár.

Egészen más panoráma nyilik délfelé. Itt egy a látháron eltünő nagy sikságot látunk magunk előtt, mellyen számtalan elszórt helység, falu és erdők festői csportozatai tünnek előnkbe, mellyek között az Ung ezüstszinü kanyarulatai kigyóznak végig, és csak a nyugoti láthatáron kéklenek parányi halmocskákként az ujhelyi hegyek. Jelen képünk Ungvárt délfelől tünteti fel, háttérben (északra) az emlitett hegylánczolattal. Ungvártól keletre két mérföldnyire esik a jó asztali boráról hires Szerednye mezővárosa, terjedelmes szőlőhegyeivel, szintén igen szép vidéken; és nyugatra ugyanannyi távolságra a hires csoda-gyógyerejü Szobránczi fürdő, hol leginkább Ung, Bereg, Zemplén, és Szabolcs megyékből, évenkint 6–700 vendég fordul meg, s nyeri vissza elvesztett egészségét.

Zombory Gusztáv.