A lant-madár
(Lyra; Menusa superba).

Ausztraliában, annak őslakói még nem sokat tudnak a költészetről, de a lant már létezik ott egy fáczánnemü madár (Menusa superba) farktollának alakjában, melly madár azért az ott letelepülő gyarmatosoktól „Lyra-bird” (lant-madár) nevet nyert.


A lant-madár (Lyra; Menusa superba). – (Lásd a szöveget 511. oldalon.)

Leginkáb Ausztralia északi vidékein honos, a délkeleti partokon is tartózkodik, de csak ritkán és olly félénk és embergyülölő, miszerint hacsak messziről látja is az embert, a legnagyobb sietséggel odább buvik, miközben szárnyát nem használja, hanem csak ugrál előre egyenes irányban, néha tiz láb magasan is.

Életmódjáról keveset tudunk, mivel még a vadonban senki sem kisérhette huzamosabban figyelemmel; a természetleirók a verébfélék családjába sorozzák.

Tizenhat szál farktollának gyönyörű szabásu, fölékesitett lantalakja csodálatra ragadja a szemlélőt; még ennél is csodálatosabb hangja. Nincs olly hang a természetben, akár zörej, akár állati hang, mellyet utánozni ne tudna; utánoz is mindent mi csak fülébe jut, a madarak csiripelését, gágogását, mert Ausztraliában egy madár sem énekel, sőt még a puska durranását is. Mi kár, hogy illy rut hangokra vesztegeti szép tehetségét; milly szivesen megtanitanák az európaiak sipláda segélyével a leggyönyörűbb dallamokra – ha t. i. megfogni s kalitkába hagyná magát zárni!!

A nőstény nem bir olly szép farktollazattal.