Apafi Mihály, Erdély fejedelme.
(1661–1690.)

Ki ne szeretne ollykor egy kis visszapillantást tenni a nemzet történetébe? Ime, egy történeti alakot mutatunk be, nyájas olvasó.

Erdély fejedelmi széke törvény szerint eleitől fogva szabad választás alatt állott ugyan, de az ország rendei a viszálkodások által okozott tömérdek háboruságba és zürzavarba beleunván, vége felé mindig az erősebb pártfogóval dicsekedhető, s oltalomképesebb trónkövetelőhöz hajoltak. Igy történt, hogy midőn 1661-ben, Barcsai Ákos kivégeztetésével Ali basa, az erdélyi török hadtest parancsnoka, a német császár által pártfogolt Kemény János ellenébe fejedelmet keresett, a nála tisztelgő szász követektől arra alkalmatos embert tudakolván, ezek az Ebesfalván lakó Apafi Mihály urat emlitették, ki a tatár fogságból, mellybe II. Rákóczy György lengyel hadjárata alkalmával jutott vala: azelőtt kevéssel szabadult meg. Mindjárt el is inditott hát a basa egy szakasz ispáhit, olly parancsolattal, hogy Apafit rögtön a török táborba kisérjék. Nem tudván pedig mire vélni a váratlan idézést a jámbor ember, annál nagyobb fölháborodással követte a kérlelhetetlen törököket, mert feleségét épen szülési kinok között kellett elhagynia, – s alig ért ki az ebesfalvi határból, midőn egy lóhátas embere azon hiradással érte utól, hogy fia született, a mi kisérői kedves előjelül magyarázván, vigasztalták s jó reménységgel biztatták.

A török táborban csakugyan nagy becsülettel, s fejedelmet illető minden tisztességgel lőn fogadva. Itt érte a hir, mikép Montecucculi, a császári hadak fővezére, Kemény János támogatására Erdélyben megjelent; mire Ali basa az ország rendeit hamarjában összegyüjtvén, Apafit fejedelemmé választatta, s a zultán nevében a fejedelemség jellegeivel, bottal, kaftánynyal, zászlóval felruházta. Eközben Montecucculi csekély sergét a tetemes számu török haderővel szemközt állitni nem bátorkodván, Kolozsvárt őrséget hagyott, s azután kihuzódott Erdélyből; majd 1662. elején a törökök is elvonultak. Ennek hallatára Kemény János pár ezer emberrel fölkerekedett, Apafit Segesvárba beszoritotta, – kinek fölmentésére Ali, 2000 válogatott lovassal a magyar születésü Kucsuk basát külde. Ez (jan. 22-én), a milly hirtelen, ép olly észrevétlenül a várba lopózott, honnan másnap az őrizettel együtt Kemény nagy-szőllősi táborára rontott, azt szélylyelverte, s teljesen megszalasztotta, melly szaladás közben lováról maga Kemény János is leesvén, agyontapostatott, és Apafit vetélytárs nélkül hagyta.


Apafi Mihály.

De nyugodalma csak a következő év elejeig tartott, midőn a német császár és Fényeskapu (Törökország) közt a háboru kiütvén, mint török védencznek, Apafinak is föl kellett kelni az erdélyi hadakkal, s a Magyarországon levő Kiuperli Achmet nagyvezirhez csatlakozni. – Ekkor került a fejedelmi udvarba Széki Teleki Mihály, még az időben csak kővári kapitány és a fejedelem sógora (mert anyja Apafi nejével, Bornemisza Annával testvér volt); ki e rokoni összeköttetésnél, rendkivüli elméjénél, kormányzási ügyességénél s nagy tapasztalásánál fogva, később a fejedelemre, s az ország sorsára olly nagy és végzetes befolyást gyakorolt. – Teleki tanácsára Apafi már Esztergom alól levelezésbe ereszkedett a német császárral, s részéről azon esetre, ha a magyarhoni protestansoknak szabad vallásgyakorlatot enged: semlegességet igért, s még a vasvári békekötés előtt – mellynél fogva Erdélyből mind a császári, mind a török haderőnek ki kellett vonulni – haza is takarodott.

Ekkor fedezték föl Magyarhonban Zrinyi, Nádasdi s a többek hires összeesküvését, mellynek részesei közől nehányan Tököli Imrével Erdélybe menekültek, hol – Tököli révén, ki a már akkor mindenható Teleki Mihály lányát hitvesül eljegyezte – nemcsak szives fogadásban részesültek, sőt, midőn 1672-ben I. Leopold ellen fegyvert fogtak, Telekitől tettleges gyámolitást is nyertek.

Majd 1677-ben Bethune, a varsói franczia követ, Apafi és XIV. Lajos franczia király közt szövetséget eszközölt Leopold ellen, mellyhez a török zultán is megegyezését adván, a magyar felkelőkből s lengyel és frank pénzen fogadott különféle nemzetiségü fegyveresekből álló sereg vezérletét Teleki Mihály vállalta föl, midőn pedig ez a franczia és lengyel zsoldosok parancsnokával, Bohambbal össze nem férhetett, helyét a nagy hadvezéri elmével és képzettséggel, s e mellett különös népszerüséggel biró Tököli Imre foglalta el.

Aközben Tököli, I. Rákóczi Ferencz özvegyével, a kellemdus és bátorlelkü Zrinyi Ilonával megismerkedvén, Teleki leányának a jegygyürűt visszaküldte, s Ilonát nemsokára oltárhoz vezette. – Ez idő óta a felkelők, a boszus Teleki befolyására, Apafi rokonszenvét s pártfogását végképen elvesztették, ugy, hogy azontul az erdélyi had csak immel ámmal, s csupán a török iránti kénytelen engedelmességből vett részt a háboruban, s a mint 1683-ban innen a hadi szerencse a Fényeskapunak hátat forditott, a fejedelem Leopolddal ismét alkudozásba ereszkedett, Erdélynek német pártfogás alá bocsátása iránt, mindazáltal ollyan kikötéssel, hogy ő s utána fia, kit az ország rendei, mint II. Apafit már előre megválasztottak, méltóságukban maradjának. De még Apafi jobbra balra fontolgatózott, kifogásokat tett, azalatt Scherfenberg, császári tábornok, 12,000 emberrel az országba nyomult, s Gyulafi sergét megvervén, Szeben álá szállott, honnan azonban csakhamar a török kézen levő budai várat ostromló császári sereg támogatására vissza kellett sietnie. – Buda megvétele után – mit olly sokban a hős Petneházy vitézségének köszönhetni – herczeg Lotharingi Károly, majd Veteráni, Karaffa német tábornokok egymásután Erdélybe vonultak, városokat, várakat elfoglaltak, az egy Fogarason kivül, hol a fejedelem lakott, kinek egészsége és lelki erje már ekkor, napról napra hagyatlott.

Illy viszonyok közt készült 1688-ban Telekinek Leopoldhoz intézett emlékirata: „Moribunda Transilvania, ad pedes S. S. imperatoris projecta.” (A felséges császár lábaihoz borult haldokló Erdély.) Mellynélfogva az ország alkotmánya és sarkalatos törvényei fenntartása mellett I. Leopold és utódai örökségévé lett, miről a kötlevelet, mellyet törvényes nyelven „Leopoldi okmány”-nak neveznek, az ország nevében ugyancsak Teleki, mint a fogarrasi országgyülés e végre megbizott válaszmányának feje, irta alá (1688-ban Nagy-Szebenben). Közbejárásának jutalma a császár részéről „római szentbirodalmi gróffá” emeltetése lett. – Ezután nemsokára 1690-ben, april 14-én, kimult I. Apafi Mihály. – Ennyiből áll a véletlenül, s minden valódi vagy látszólagos érdem nélkül trónra jutott fejedelem kormányzásának rövid rajza.

K…n.