Lednicze, a sziliczei barlang.

Hazánk legnagyobb természeti ritkaságait, az aggteleki és sziliczei barlangokat alig szokták a magok valódi nevén nevezni.

Illik azonban, hogy minden magyar ember tudja hazánk ezen nagyszerü csudáinak valódi neveit. – Az aggteleki világhirü barlang saját neve Baradla, a sziliczei jeges barlangé pedig Lednicze.

Szilicze helység Abauj-Torna megyének nyugoti szélén van, s Gömörmegyével, különösen Pelsőcz mezővárossal határos. Fekszik pedig egy nagy terjedékü – körülbelöl 4  mérföldnyi – hegyi térségen (plateau), mellynek egyik ága az aggteleki barlanggal is összeköttetésben van. Ezen hegyi térség nagy része erdőségből áll, s mészköves sziklákkal bőven el van látva, felülete nem sik, hanem inkább szüntelen változó lápákat, völgyeket, és halmokat képez, mellyekben vannak ismét 1/2 holdtól egész 50 vagy több holdat magukban foglaló gömbölyü tölcsér alaku számtalan horpadások, ezek sajátos neve töbör. – E hegyi vidéken pataknak hire sincs, a nagy térségeket magukban foglaló lápák és töbrökből a viznek lefolyása nincsen, mindamellett bár milly nedves időben vizet azokban nem láthatni, az a föld mélyébe rögtön beszivárog, a mi világos tanusága föld alatti üregek létezésének, ezt bizonyitja az is, hogy e vidéken létező szántóföldek az alagcsövezett földek tulajdonaival birnak. A mély töbrök fenekén a legjobb szántóföldek vannak. Itt előbb alagcsövezett a teremtő Isten, mint azt Angolhonban az emberek megpróbálták volna.

Illy különös tulajdonságu vidéken létezik az a hires sziliczei barlang, Lednicze, mellyben nyáron jég van, s mentől melegebb a nyár, annál több jég képződik benne, télben pedig a jég elvész, s a barlang meleg.


Lednicze átmetszete.

Midőn először mentem e barlangot megnézni, gyertyával s fáklyával voltam ellátva, azonban azt vezetőm szűkségtelennek mondá, mivel – ugymond – a barlang tökéletesen világos; ezt alig hihetém. – A helységből délnyugotnak kiindulva mintegy jó 1/4 órányit haladtunk, midőn egy tisztás s kissé emelkedettebb dombon egy töbör szélén megállva, a vezetőm ezen bokrokkal és fiatal fákkal elboritott töbörre mutatva mondá: „Erre kell a barlangba menni.” – Egy meredek s sziklás gyalog ösvények vagy 70 lépést lefelé haladva, egyszerre meglepett az előttem magát méltósággal előmutató nagy kőszikla-homlokzat, melly 2 különvált darabból áll, mellyek egy keskeny, de hosszasan lenyuló kősziklát szoritnak magok közé, a vezetőm mutatá a roppant kőszirt-boltozat alatt lejtősen benyuló üreget „No itt a barlang.” – Akaratlanul egy „Ah!” lebbent ki számon, s megálltam szemlélni a nagyszerü látványt. – Az üregben a méla csendet a boltozatról le-lehulló vizcseppek zavarák, mig a minket kisérő falusi gyermekek az üregbe leszaladva, és a barlang hátuljában levő jégcsapra hajingálva s lármázva, tompa morajjal tölték el a barlangot. – Ezen, növényzettel eltelt nyilt helyen már is éreztem a hüsebb levegőt, melly beljebb menve mindig hidegebb lett; bent levén a barlangban, ekkor tapasztaltam, hogy nem kell ide hason mászni, mert felettem 35–45 láb magas boltozat van, s nem kell fáklya, mert a roppant 45 lűb magas és 110 láb széles iven át a közel napfény a világosságot a barlang végső zugába is bejuttatja. – A nedves vagy is inkább sáros földön haladva egyszer csak lábam a jégen megcsuszott. – A jég azon vizcseppekből képződik, mellyek a magas kőszikla-boltozatról lehullanak; – a jég beljebb a barlangban a lejtős föld területet elboritja, s helylyel-helylyel nagy vastagságra növekszik.


Lednicze, belsejéből kifelé tekintve.

A barlang hátuljában a szikla-boltozatból kiáll egy hosszu s emberderéknyi vastagságu szép fehér jégcsap, mellynek leverésében a gyermekeknek nagy örömük telik, – ez alatt meredek üreg látható, hová a gyermekek szintén kövekkel hajigálnak, s nagy figyelemmel hallgatják a mélységből a kő esése által felhangzó hosszu morajt; ezen mélységbe való bemászásra tétettek már kisérletek, a miről a bent látható létra töredékek tanuságot tesznek, de hogy valaki e mélységbe le ment volna, arról tudomáson nincsen. A helységben beszélték, hogy nehány év előtt egy vén kutyát elevenen dobtak be ezen üregbe, azonban a kutya egy hét mulva haza sompolygott, de a szőr mind le volt róla dörzsölődve, ugy beszélik, hogy a Ledniczétől délfelé 1/4 órányira levő ugynevezett „veres kőlyuk”-on bujt ki.

Jobbra ezen mélységtől láthatók és olvashatók a kősziklába irt e következő sorok:

GRÓF REVITZKY ÁDÁM
FEÖ CANCELLÁRIVS
ORSZÁGVNK FÉNYE
E’ FAGYOS ÜREGET
AVGVSTVSBAN
NÉZTE.

Mint a kitünőbb római számok mutatják, 1832-ben járt it gróf Reviczky.

Nem messze, csak 180 láb hosszaságra terjedő, és egyszerre átnézhető az egész barlang, de annál meglepőbb.

A képződött jég olly erős, hogy mult évi julius végével a legnagyobb hőségben szabad ég alatt egy vékányi illy jég 48 óra alatt nem birt egészen elolvadni. Sok beteg lázas testét enyhité már ez, s sokszor a fagylaltat kedvelő tehetsőbek elégittették ki ebből vágyaikat.

A barlang alakja azon képzeletet gerjesztette bennem, hogy az egykoron egészen beboltozott üreg lehetett, s valami rendkivüli természet ereje álal a boltozat egyik része beomolván, a más része képezi jelenleg e barlangot.


Lednicze, a sziliczei barlang.

Sziliczét a vidék sajátsága és e barlang mellett még más természeti ritkaságok is kiemelik. Erdőségében a legkülönnemübb orvosi hasznos növények találtatnak. – Volt a sziliczei határban a falutól nem messze egy kis tó, mintegy két hold területü, ez kenderáztatóul szolgált a falusiaknak, s olly mélységü volt, hogy hét év előtt egy ember belefuladt, – egyszer pár év előtt a sziliczeiek reggel arra ébredtek fel, hogy a tó végképen elveszett, egy éj alatt a vize a föld alá elenyészett, s azóta a viz sohasem szaporodott meg e helyen.

Van továbbá Sziliczétől délnek vagy egy órányira, e hegyi térég tövében a Lófej nevü völgyben egy forrás, melly időről időre, közönségesen 24 órai köz után, néha azonban hamarább vagy később, a nedves vagy száraz idő szerint, olly erővel fakad, hogy vizét három lábnyira is felveti, és abból egész patak keletkezik, mignem körülbelől egy óra alatt dühét kiadva, ismét megszelidül, és hasznos itató-forrásává válik a helység gulyájának.

Van a sziliczei határban egy szép rgényes helyecske, mintegy fél holdnyi nagyságu, a neve Horpata, ennek kerekformáju gyepes és sik területét magas, meredek-kősziklák foglalják körül ugy, hogy csak két igen szük és meredek ösvényen lehet belejutni.

Megemlitésre méltó még egy különös ritkaság, mit a gazdag alföld e hegyes vidéktől méltán irigyelhet, itten a legritkább eset, szunyogot látni.

Sz. Gy.