Az igazság ABC-je.

(Vége.)*

Az igazság:

K = Körut, melly mindig egy nyomon járva, oda tér vissza, honnan elindul: ugyan azért – mint az iparlovagok mondják – mellette az előhaladásról boldogulásról szó sem lehet; …hiszem! az ember örökös vorwärts-re teremtetett!!… ezért oldalognak el néha a jó madarak a mélyentisztelt delnőtől a szilvás és almás lankák fái közé annyira, hogy utoljára utját a legjobb indulat és legelszántabb törekvés mellett sem képesek megtalálni.

L = Lélek, melly azon halandót, kiben lakozik szabadossá teszi; – a sabinumi erdőben dühöngő vadkan és az agyarkodó zsarnokok tekintete előtt biztositja, s vele – még azon helyen is, hol az oroszlánok tenyésznek, hol a nyár hevétől pergelt élőfa lenge hüvös szellő által soha föl nem frisittetik, Lalagét – a bájos mosolyu és édes beszédű szüzet énekelteti, – mint a numerosus lantos – Horácz – rég elmondta.

M = Mérleg, mellybe kegyes és álkegyes emberek rakják valódi és álerényeiket. Igen okos, körül és széttekintő biró kell mellé, hogy a valódi aranyat a hamistól megkülönböztethetse és serpenyőiből különválogathassa. Ezért nehéz és kritikus a szegény birák helyzete itt e földön, hol tiszta szinaranyat igen keveset találhatni. A juris professorok pedig elfeledték jogi előadásaik alkalmával a vegytant – szemléltető módszeren – magyarázni; – e tudományt pedig a mübiráknak is igen jó és szükséges tanulmányozni.

N = Nap, mellynek életadó sugárai mellett és alatt a legkikiáltottabb naplopók és zsebmetszők is szeretnek sütkérezni; csakhogy sokszor megesik, hogy heven verőfénye alatt megdoblik a hátuk bőre a napnál vendégeskedő légykapóknak, és elvész szemök világa a sötétség baglyainak.

Ó = Óra, melly, mig a teremtőtől szerkezett belgépezetét a csürés csavarás mesterei meg nem rongálták, kerekei közeit apró kövecskékkel be nem hintették, mindig azt a számot ütötte, mellyen mutatója haladt; de az Ordaliák kezelői és a világi perácsok nagyon összevissza hajtogatták hajszálrugóját, nagyon megerőtették dobrugóját, sokszor eltépték és összeforrasztották vonólánczát: azóta ritkán üt oda, hová mutat. Igy jár minden valamire való gép, melly kontár kezekre kerül! „ki minek nem mestere: gyilkosa az annak” – mint a magyar mondja.

P = Palást, melly alá – ha szél fú – szép polgári renddel, mindenféle sorsu, rangu és gondolkozásu nemzet embere – Consul, Dictator; szabó, czizmadia; Gustav Adolf, Wallenstein; Cromwell; XII. Károly, Nagy Péter; VII. Gergely, IV. Henrik; XVI. Lajos, Birtoktalan János; Socratesz, Alcibiadesz; Aristides, Pausanias; Cato, Jugurtha; Diogenes és Epicurus – oda buvik; …ha a szél megáll: mindenik magára ölti és a világra bizza elitélni: mellyikökre illik a jelmez leginkább?

P = Pókháló, melly a szúnyogokat és kisebb legyeket megfogja, de a goromba dongók, csapongó mérges kecskedarázsok és erős héju szarvas bogarak által szétszakgattatik; a fülbemászó bogarak sem szét nem tépik azt, sem fogságában nem maradnak, mert megtanulták szálai között bujkálni s azok közől ügyesen kimenekülni.

R = Ráspoly, mellybe sok ritka fogu (hazug) ember beleharap; de mindeniknek véres tőle a szája és dagadt a nyelve.

S = Sánta angyal, melly hajdan kezében véres pallost hordozott, mig ki nem csavarta azt kezéből Ahrimán. Akkor sántult meg – mint a hitregék mondják – mikor a Vaskorban e földről elköltöztek a szemérem, hüség és vallásosság; s helyökre szállottak – mint pártos angyalok – az álnokság és cselszövény; -e kettő ütötte le ináról az – arany és ezüst korban imádott Istenséget; …és mind végig sántán maradt, – béna lábbal ment fel mennyekbe is. De fájdalmát maig sem feledheti; …a midőn a két jó madár, egész bátorsággal hivja a bün utára a föld embereit: lejő mennylakából egy futó csillagon s utána sántikál a rabló bandának s igen gyakran biró kézbe adja. Raro antecedentem scelestum deseruit poena pede claudo.

T = Támasz, mellyhez csak akkor szokott dőlni a halandó, midőn zsebei a sok ajándékozásnak miatta, megfogyatkozának, élvén azon hitben, melly szerint: a megkent marku és pompás öltönyü részrehajlás, sokkal hamarább teleönti a kiürült tárczát, mint a fenntisztelt mezetlen Istennő, (nuda veritas) kinek, minthogy ruhája nincs: zsebe sincs.

T = Tehén, a perlekedő felek pénzes szénáján hizó tejelő tehén, mellynek szarvait a felperes, farkát az alperes ügyvéde fogja és tartja, hogy megálljon, teli tölgygyel el ne fusson; a biró pedig kényelmesen feji.

U = Urnő, melly mig pallos joggal (jure gladii) birt, – számtalan hódolóktól tiszteltetett, templomában tekintélyes papokat tartott; de mióta a véres kard fehér kezeiből kitekertetett: azóta temploma czimteremét galambárusok, – imádóját farizeusok és hosszu szakállu samaritanusok undokitják.

Zs = Zsellér saját lakában – kivált a közép századok alatt; – napszámos saját ősi birtokában, mióta aczélorra helyett – mellyet az ábrándozók és rajongók, szent dühökben lepőrölyöztek – viasz orrot tett a Justinián Codexe irója, Huszti, Verbőczi és a többi okos ember.

V = Vásári portéka, melly némelly hivatlan hivalkodó hivatalnok által, dobszó mellett imigy árultatik: „ki ad többet érte? egy… kettő… három… senki többet? üsd rá, dobos!!… kendé Mózes gazda.”

V = Vetemény, melly csak tisztán mivelt földben fogamzik meg; de ha a fondorlat és erőszak széles levelü dudváit mellőle, még ideje korán ki nem téptük, mielőtt levelet hajtana: elsenyved s kivész. Mátyás óta – azt mondja a köznép – buján terem a dudva körülte; – de hála az égnek! vannak áldott kezek, mellyek fáradhatlanok a gyomlálásban.

Bartók Gábor.