Ónod vár.


Ónod vára – (Lásd a szöveget 186. oldalon.)

Ónod vár – melly rajzunkon az északi oldalról legépebb részéről van felvéve – Borsod vármegyében, Ónod város keleti részén, Miskolcztól egy állomásnyira, sik rónaságon fekszik. Keletről erdőség által környezett, északról a gömöri hegyek, nyugotról a Mátra kékellő csucsai e pontról a szemnek kellemes nyugpontul szolgálnak, mig a vár északi oldalán a hirtelen áradó, s történeti nevezetességü Sajó habjai törnek meg. Épittetése idejét sötét homály boritja, s erre nézve elágazók a vélemények. De annyi bizonyos, hogy az már Ulászló idejében fennállott. – 1492-ben László király foglalá azt el; bár Ónodi Zudar Jakab örökösei, mint illetékes tulajdonosok, a vár ezen elfoglalásának ellene mondottak. 1582-ben a törökök itt keményen megverettek. 1585-ik év Báthory István birtokában találta. 1616-ban főparancsnoka a várnak felső-vadászi Rákóczy György volt. Azonban már az 1710-ik évben Rákóczy Ferencz birta. A vár hajdan négyszeg alakban nagy pompával, fénynyel épült. Hogy a még fennálló rész kellő fogalmat nem adhat annak hajdani nagyságáról, annyi bizonyos; de hogy a még látható omladékok csak mintegy magvát képezék egy terjedelmesb egésznek – ezt gyanitni engedik a városnak egyharmad részén keresztül vonuló s bizonyos szegleteket képző mélyedések; továbbá, hogy a város több helyén tett ásások alkalmával terjedelmes kőalapokra akadtak; végre az, hogy a Sajó és Hernád egybeszakadásánál, a vártól mintegy ezer ölnyire állott egy őrtorony, melly a nép ajkain maig is Kakasvár nevet visel. Ennek romjai most már alig kivehetők. 1707-ben majus 31-kén nevezetes események szinhelye volt e vár, midőn Rákóczy Ferencz, hogy nagyratörekvéseinek – szövetségesei elhidegülése miatti kétségei közt – ujabb erőt nyerjen, kijött Erdélyből s Ónodra országgyülést hirdetett. Szándéka volt a rendeket saját czéljainak teljesen megnyerni. Azonban több vármegye, a sok harczot s annak nyomorait már megunván, I. József császárral békére lépni ohajtottak. Turócz vármegye követei, Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf e kivánságokat irásba is tették, s azt Ónodon a gyülésnek be is nyujtották. Ezen a gyülés tagjai haragra lobbanván, Bercsényi Miklós és Károlyi Sándor kardot rántottak, s Rakovszky Menyhértet a gyülés szemeláttára összevagdalták. Okolicsányi Kristófot pedig tetemesen megsebesitették. A gyülés Turócz vármegyét vétkesnek itélvén, a vármegyék sorzatából kitörölte, pecsétjét elvette, zászlóját összeszaggatta, s területét több vármegye közt felosztotta.

1845-ben a Sajó teljes erejével a vár északi végének feküdvén, azt romba dönté. A leomlott rész, a még most is fennálló nyugoti szöglet kiegészitő része volt, s szintugy mint ez, lőrésekkel s tömörfallal birt. A vár homlokzatán a felső emelet már az ujabb időben épült, akkor midőn azt, birtokosaik magtárnak átidomitani jónak látták. 1855-ben sikerült a Sajó vizének, közepe táján is annak falát lerontani. Illy elhagyott állapotban lévén az, Gróf Erdődy György – a ki mint a Rákóczy család örököse birja a várat – megengedte hogy a keleti és nyugoti oldaláról a városban épitendő kath. templom épitésére köveket fejtsenek. Most már mint elaggott öreg, kiről az idő … letépte öltönyét, mellyet megujitani nem tud – áll még – vég elpusztulásának előestéjén.

Ónod város nevezetes ama szomoru emlékü csatáról, mellyet IV. Béla király alatt 1241 évben a magyarok a mongolok ellen vivtak. E csatában nyolczvanötezer magyar veszté életét. Székhelye most a járásbirói hivatalnak. A lakosok hajdani jólétének tanujelei a ref. egyház gazdagon kiállitott több rendbeli arany és ezüst szent edényei, remek dombor müveikkel s felirataikkal. Egy ezek kőzől 1587-ik évből való. Az egyház ezeket részint Rákóczy György Erdély fejedelmének – valóban fejedelmi ajándékából – részint az uradalom régibb tulajdonosainak s az egyház buzgó hiveinek adományozásából birja.

Édes Vincze.