Gróf Károlyi György.

A szép Széchenyi-korszak egy első rangu bajnokával találkozol ismét, nyájas olvasó, a képben, mellyet jelen alkalommal hozunk. Ismerik e nevet mindenütt az országban; s illő, hogy az teljes épségben menjen át a legujabb nemzedékre, menjen firól fira az érdem tisztelete, a hazafiui kegyelet.

Álljon itt az életirásnak nehány rövid adata, miket eddig még nem olvastunk másutt.


Gróf Károlyi György.

Gróf Károlyi György született 1802-ben Bécsben, neveltetett Pesten s miután bevégezte tanulmányait, a katonai pályával is megismerkedni ohajtván, 1820-ban a Császár-dsidásezredbe állott s még azon év őszén hadnagy lett a Würtemberg-huszároknál, 1821. tavaszán pedig átlépett a Hessen-Homburg nevü huszárezredhez, hol akkor gróf Széchenyi István kapitány volt. Ki kételkednék rajta, hogy e nálánál idősebb s erős lelkületü nemes férfiuvali szorosb baráti viszonya nagy befolyással volt további képződésére s szebb hajlamainak határozott hazafias iránybani kifejtésére? A következés fényes tettekben igazolá ezt.

1822. telén a Nostitz nevü könnyü lovasezredhez tétetett át kapitánynak, de a körülmények ugy hozván magukkal, oda hagyta a katonai pályát, s 1824-ben körutat tevén Franczia- és Angolországban, az 1825-i emlékezetes országgyülésen Pozsonyban már jelen volt s a hazai ügyekért lelkesülő főuraink sorában az első helyek egyikét foglalá el a gazdag fiatal gróf. Nemesen kezet fogva az akkor a polgári közpályán teljes fényben feltünt gróf Széchenyi Istvánnal, a Magyar Tudós Társaság megalapitására ő is 40,000 pengő forintot áldozott. E tények emlékezetét nem fogja feledni a magyar soha.

Az 1827. s 1830-ki országgyülések közti időben gróf Károlyi György ismét Franczia- s Angolországban utazott, s az 1830-i telet Párisban töltvén, 1830. juliusban Szatmármegye azzal méltányolta a hazafias jellemü főur érdemeit, hogy őt országgyülési követévé választá; az időközben megalakult Akademia pedig azzal, hogy 1832. mártiusán tiszteleti tagjai koszorujába füzé. – Az utazás és tapasztalati vágy ezentul is kedvencz hajlamai közé tartozott. Az 1833/4-i telet Nápolyban élvezvén s 1834-ben bejárván Malta szigetét, Görögországot, beutazta Egyiptomot, Nubia egy részét s Arábia sivatagain keresztül Palaestinába, Jeruzsálembe, Syriába s visszajövet Kis-Ázsiába és Konstantinápolyba jött.

1835. juniusán érkezett Maczedónián és Szerbián keresztül vissza Pestre s 1836. tavaszáig az országgyülés bevégezteig Pozsonyban maradt. Ugyan ez évben kelt össze gróf Zichy Karolinával, kivel ismét hosszabb körutat tett nyugoti Európában.

Visszatérvén ezután a sokat tapasztalt és látott férfiu, reá nézve is a megállapodottság és állandó munkásság korszaka lépett be. Idejét és gondjait ezentul hazája köz- és családja magánügyei között osztá meg. Nem akadunk ezután a nemzeti közélet fontosabb nyilatkozványára s hazai vállalatra, mellynek pártolói, előmozditói között gróf Károlyi György nevével ne találkoznánk. E név, mint olly sok más, hazánk ujabbkori mozgalmaival szorosan össze van forrva s mindnyájunk élénk emlékezetében. S ugyanazért el fogják olvasóink engedni, ha e férfiu érdemeinek teljes jegyzékét nem nyujtjuk is. Legyen elég itt közpályájának főbb mozzanatait röviden érintenünk.

1838-ban a budapesti árvizi biztosságnak volt egyik tagja, s mint ollyan annak munkálataiban tanácscsal és áldozatokkal tevékeny részt vett. 1830- márcziusán Csongrádmegye főispáni helyettesévé neveztetett ki s az 1840-i országgyülésen mindvégig jelen volt a mérsékelt ellenzék padjain. Ekkorában választatott a kiterjedt földbirtokkal s rendezett gazdaságokkal biró főur a m. Gazdasági Egyesület elnökéve is, melly diszes állomást a dolgok gyökeres megváltoztáig folyvást megtartotta. 1841-ben Békésmegye főispánjává neveztetett ki, hová 1842 május 17-én mint királyi biztos gróf Teleki József, akkor már Erdély kormányzója, iktatta be. Az 1843/4 s 1847/8-ik országgyüléseken folytonosan jelen volt s személyes részt vett Pozsonyban, mint arról az országgyülés irományai dicséretes tanuságot tesznek. 1848-ban István főherczeg és kir. helytartó által Szatmármegyébe tétetett át főispánnak s mint illyen a pesti orsággyülésen azon év septembereig részt vett.

A közbejött idők viharai – mellyeknek emlékét föleleveniteni senkinek nem lehet szándékában – ő felette is elvonultak s a dolgok uj rendében, nem sokára gróf Károlyi György is ujra kezdé félbenszakasztott munkásságát s e haza jobblétére irányzott törekvéseit. A nemzet tudományos, müvészeti s anyagi felvirágoztatására czélzó intézetek, egyletek s vállalatok között nem találsz egyet is, mellynek pártolói s részvényesei sorából az ő neve kimaradt volna; ott van az mindenütt, a hol példával s anyagi gyámolitással kell közrehatni. A m. Akademia folyvast legbuzgóbb hivét tiszteli benne; nemzeti szinházunk ügyének emelése, legkitünőbb gondjai közé tartozik (miről a legközelebb jövő talán ismét fényes eredményekkel fog tanuskodni); a hazánk történetében legóriásibb iparvállalat a Tisza szabályozása, tevékeny intézőt, társulati elnököt talált benne s olvasóink tudják, hogy az ujonnan alakult s megerősitett M. Gazdasági Egyesület mult őszszel közbizalommal őt választá elnökének, bár ezt körülményeinél fogva el nem fogadhatónak nyilvánitá. Mondjunk- e még többet, hogy gróf Károlyi Györgyben a tettek emberét, a hazafiui érzületü magyar mágnást, a tudományosan és társadalmilag mivelt férfiut és áldozatra kész emberbarátot tisztelni tanuljuk?

Szólanunk kellene még a grófnak példásan rendezett magán viszonyairól, viruló gazdaságairól; emlithetnők a földesuri gyámsága alatt állott nép iránti atyai gondoskodását, melly az egyes községek egyházi és iskolai ügyei körüli jótékonyságban folytonosan nyilatkozik. De hiszen e tények lajstromát folyton hozzák lapjaink, s biztos hitünk, hogy azok sorozata még távol van attól, hogy befejezettnek tekintessék.

Mi lelkesedéssel üdvözlünk olly jelenségeket hazánk nagyjai között, minő Károlyi György, s teljes kilátásunk van, hogy e nemes hazafiui érzület kiveszni nem fog, mert ime legbiztatóbb zálogát birjuk annak ezutánra is gróf Károlyi György komoly irányu, nagyreményü fiaiban.