III.
Felső-Csallóköz déli része.

(Folytatás.)

A közel Bár, vagy Felső-Bár, máskép Bodó–Bár is, dicsőségére legyen mondva, hogy épen az ellenkező tekintetben nevezetes. A hány régibb uri-laka van e kis falunak, annyi nevezetes férfit, tudóst és irót nevez. Már a XIV. században mint birtokosa neveztetik egy Literatus, tudós pozsonyi kanonok. Itt lakott hazánk legnagyobb történetirója, Isthvánffy Miklós alnádor is, neje, született Bót Erzsébet jószágán. A történeti följegyzés szerint a falu északi részén egy korcsmával összefüggő emeletes épület, jelenben magtár, volt volna lakóháza (l. 10. kép.) Nyájas vezetőnk, az érdemes lelkész ur, ki maga is a legnagyobb kegyelettel fürkészi helysége régiségeit, véleménye szerint ellenben laka a falu keleti részén az ugy nevezett Feketeház helyén volna keresendő. (l. 11. kép.) Nálunk leghiresebb hazánkfiai emlékéből is olly keveset őrzött meg a kegyelet, hogy örvendenünk lehet, ha még egy vagy másnak képét adhatjuk, s e végett mind a két házat itt rajzban adjuk. – Az itteni egykori Amadé kastélynak disze báró Amade László mult századi költőink egyik legkedvesbike volt. Itt éneklé ifjuságában „lenge szerelmeit”, mig öregségében a sors keze sulyosodott lantjára, s az anyagi szükségtől és testi fájdalmak által sanyargatott férfiu ép olly magasztossággal dallá azontul „vallásos énekeit,” váltva magyarul, – mellyek egyedül is láttak éltében világot, – váltva latinul, mint azon hagyományban róla fenmaradt fohász is hangzik, melly az adósságok és köszvényfájdalmak által sanyargatott költőből rimekben tört ki: Miser pede! Miser aere! Jesu Christe miserere!


Csallóközi uti-képek: 10. Isthvánffy Miklós lakáza.

Itt lakott s itt irta „Kartigámját” Mészáros Ignácz is a mult században, mint maga előszava aláirásában mondja: „költ a régi magyaroknál, aranykertnek neveztetett Csallóközben Fel- vagy Bodó-Bár nevü helységben 1772.” De ki tudja még mai regény olvasóink közől ki volt Mészáros? mi volt Kartigám? Az első magyar regény-iró! és az első magyar regény! mellynek olvastán öreg-anyáink egykor lelkesültek, mellynek szomoru történetét annyi érzékeny női kebel megsiratta; „mert nem volt korában magyar leány – mond Toldy – a ki ne szégyenlette volna Kartigámot nem ismerni, s a ki annak szomoru énekeit ne dalolta volna.” A könyv korában vagy három kiadást ért, s még Erdélyben is utánnyomatott. Jelenleg valamint Kartigám feledve van, ugy irója emlékét is misem jelőli Fölbáron. Az Amadék kastélyát haszonbérlők birják, Isthvánffy, Mészáros és az Illyésházyak lakai magtárokká, serfőző- és pálinkaházakká lőnek! – Csak az egyházban találni még egy és más emlékre, de itt is több a szétrombolt, mint a fentartott. A mult század végén a templom ujonan épülvén, a sirkövek nagyobb része anyagul használtatott fel.


Csallóközi uti-képek: 11. A Feketeház Fölbáron.

Igy láthatni a toronyba és karzatra felvivő lépcsőkön a küszöbkőtől kezdve czimeres és feliratos sirkővek töredékeit. Csak kettő maradt épségben; a szentély talajában az 1606. elhalt keselőkői báró Lipcsei János márvány emléklapja, s az egyház baloldalán Isthvánffy egyetlen „Palkó” nevü kis fiáé, mint azt az apja által készitett megható latin sirirat mondja. Amadé László emlékét még sz. János szobrának szellemdus hosszabb latin felirata is hirdeti. Több maradt fön még az egyház régi eszközeiből, két kehelyt felirata s jelvényes ábrái körülbelül XIV. századi münek mutatják; hasonlóan régiek harangjai is. Egy áttört müvű ezüst oltárlámpa magyar felirata mondja: hogy „nemes Selyem Imre csináltatta.” – Bártól nem messze fiókegyháza Süly fekszik. A falucska mellett ujabban gőzhajó-állomás készült. Szebb korára mutat kis góth egyháza, melly már minden diszét elveszté és a Zichyek várkastélya, melly részben már szintén magtárrá alakult.

Innét kis kerülőt téve Beketfalvának és Lucsénak Egyház–Gellére indultunk. Az első két helyet kis kastélyaik teszik nevezetessé. Beketfalva a beketfalvai Móróczok, az utóbbi a lucséi Dóczyak törzshelye volt. A hires Dóczy család sorát Orbán püspök kezdi; mint Mátyás király kegyencze és jeles államférfi a történetből ismeretes; Visegrád váráni műveit, czimerét és czimeit még maig a Visegrád romjai közt fenmaradt kőfaragvány hirdeti.

Egyház-Gellének kéttornyu egyháza kétségtelenül Csallóköz egyik legnagyobb régisége és legnevezetesebb épitészeti emléke. A homlokzat alkata és diszitménye még részben a román épitészeti idomra s átalában az átmeneti (t. i. a román épitészetből a góthba) korszakra mutat. Az egyház szentélye már is tisztán a kora-góth (frühgothisch) izlés idomában épült. Nevezetes ritka szépségü szentségháza, melly a templom oldalfalán a szokott góthtorony alakban egészen a csucsivezet párkányzatáig emelkedik, faragott kőből készitve s a góthizlés legszebb diszitményeivel pazaron ékitve. Mellette Törös János, Pázmány alatt az érseki székek nádora, emelt nejének Beketfalvi Mórócz Zsuzsannának vörös márvány oszlopos ravatalt.

Csallóköz ezen legnevezetesebb egyházi emléke egyébkint szintén azon ohajtást ébreszté bennünk, vajha Csallóköz virágzó és szép müvészi korára emlékeztető számos régi egyházi emlékei, időnkint eredeti styljekben helyre állittatnának; koronkint a szükséges ujitásoknál műértő kezekre bizva, eltávolitandók volnának a későbbi idők elidomtalanitó ujitásai és restauratio által keletkezett mindazon ellentétes részletek, mellyekkel a parancsoló szükség, részben pedig az izetlenség és tudatlanság mindezen becses régi épitészeti emlékeket művészi alakukból kiveközteté.

Legközelebb értük innét Nagy- és Kis-Szarvát; ismét két apró falu góth egyházzal és régi kastélylyal. Az első sajátságos alkatán, és régisége bevakolt és bemeszelt nyomain kivül csak egy nevezetesebb régi czimeres sirkövet tartalmaz, mellynek kezdőbetükből álló feliratából kitalálni véltük, hogy alatta a kihalt régi Sárkány nemzetség egyik ivadéka nyugszik. Nevezetesebb a négyszögü elég tágas kastély, mellynek egyik szükebb homlokzatát itt képben adjuk (l. 12. kép.) Hajdan a Sárkány család vizsánczokkal és tornyokkal erősitett laka volt.


Csallóközi uti-képek: 12. Szarvai kastély.

Mint a manzardi tető s a homlokzat tornya – hegyén az átnyilalt sassal mint – Illyésházyak czimerével – mutatja, a mult században átalakittatott. – Itt vendéglé meg 1521-ben Sárkány Ambrus II. Lajos királynak Mária I. Ferdinand nővéréveli nászmenetét péntek napján olly fényes bőjtös ebéddel, hogy a halak különböző nemeit és sokaságát, mint Isthvánffy irja, még a királyi ara is megcsudálta, – később a hely Illyésházyak birtokába került, s az utolsó Illyésházy időnkint itt is fényes udvart tartott. – Jelenleg Batthyányiaké és csak ritkán látogattatik. Nevezetes nagyszerü képgyüjteménye, melylyel a lak termei telvék. – Nagyobbára nevezetesebb személyek arczképeiből áll, kezdve a XVI. századtól: mint a hires Illyésházy István nádor és neje, Thurzó György nádor, Veselényi Ferencz és neje, a nevezetes Bosnyák Zsófia egykori arczképei stb.

Egy nagyobb teremben az Illyésházy család tagjai olly teljesen előállitvák, hogy még a csecsemőkorukban elhalt gyermekek is halotti diszágyon fekve megjelennek. A régibb arczképekre nézve mondanunk sem kell, hogy nemcsak történeti becsü a gyüjtemény, de a régi nemzeti jelmez és öltözék tekintetéből is igen érdekes. E mellett még a levéltár is becses okirati kincseket rejt magában.

Szarván tul a Duna partján előttünk magaslott Vajka, sajátságos nevezetességü érseki városka. Mig a történet Csallóköz egyik legrégibb telephelyének ismeri, hol az érseki hübérnökök saját szerkezetű nemesi székökben századokon át külön joghatóságot gyakoroltak, s honnét mindenkor kész vitézek sereglettek a hadba menő érsekek zászlói alá; addig a népmonda is különös élczczel ragadta fel a helyet, lakóira adomáival minden telhető együgyüséget és bárgyuságot rátukmálva. Egyike ezen legjellemzőbb adomáknak azon vajkai vadászról szól, ki vadászatra kinyargalva puskáját olly erősen töltögeté, hogy végre a puskavessző is benne akadt. Mit tesz? egyfelől a puskavessző kiálló részét megköti lova farkához, mig a puskaágyát egy fatörzshöz megerősiti; nyeregbe ül és megsarkantyuzza lovát. A kisérlet ugyan sikerült, de a kilőtt puskavessző a töltéssel együtt keresztülment a ló hasán, s a vadász vad helyett elejtett lovát vitte haza. Hasonlóan hangzik tovább: mikép szeleltette a vajkai aszszony dohos lisztjét; mint nézték a vajkaiak éjjel lámpással a napórát stb. Bél még különösen leirja a mult században itteni nagyszerü boszorkány-üzéseket és a boszorkánysággal vádoltak vizbemeritését.

Szebb a hely legendája. Szerinte hajdan sz. István király gyakran lakott itt, kinek előbbi Vajk nevétől kapta volna a hely is nevét. Saját kezével ültette itt azon rendkivüli nagyságu és vastagságu somfákat mellyek, a templom mögötti lelkészlak kertjében láthatók, s természetvizsgálók itélete szerint több századot számithatnak. Innét térité a sz. király az egész Csallóközt a hitre. Fáradozása sikerülvén, épittetett azután 12 egyházat a 12 apostol tiszteletére. Ezen utóbbi hagyomány csakugyan Csallóköz régibb egyházai emlékkönyveiben mindenütt még a mult századokból följegyezve található; s közönségesen azután több vagy kevesebb eltérésekkel előszámlálvák azon helységek nevei, mellyekben még régi vagy csak egy és más apostolnak szentelt templom előjön. Természetesen több egyház már a történelmileg ismeretes korban is részint védszentjét megváltoztatá, részint ujonan épült. Máskép is a műtörténet a mai egyházak egyikét sem engedi sz. István korába helyezni, melly után jóval később keletkezett a góth épitészeti idom; s annálinkább annak késő időszaka, mellyből és pedig a XIV és XV-dik századból – Csallóköznek Zsigmond és Mátyás királyok alatti legvirágzóbb és legfényesebb idejéből valók nagyobbára maig fenmaradt régi templomai. A rege tehát itt alkalmazva ezen csallóközi egyházakra épen olly anachronismus, mint midőn például sz. Istvánt ujabb képeinken csucsivezetü góth templomban s oltár előtt látjuk térdelni; mi a műtörténetben jártasnak épen olly nevetséges, mint ha például Jeruzsalem pusztulása abrázolásánál a rómaiak ágyukkal ostromolják a várost. Még is az utóbbi esetben még a kontárfestő is elmosolyodnék, holott ha sz. Istvánt első rendü művészeink góthcsarnok közepett ábrázolják, azt vélik, hogy még archaeologiai ismeretet is tanusitanak. Nyilván müvészeink még mindig jobban ismerik a had, mintsem a műtörténetet.

Mind a mellett a hagyomány mindig érdekes marad; s annyiban igaza is lehet, hogy sz. István népét itt is térité, és téritésével első épittetett egyházakat. Mindenekfelett pedig megható benne a népies, nemzeti és hagyományos kegyelet azon vonása, melly hazánkban minden régi egyházat sz. István alkotmányának tart, valaminthogy minden régi várat és lovagias tettet Mátyás király emlékével köt össze. Megvan a regének is és hagyománynak épen ugy, mint a történetnek és a műtörténetnek saját helyén jogosultsága. –

(Folytatása következik.)