Uralkodó planéta és időjárási jóslatok.

(Vége.)

Ha a hold változásainak, mint olly sokan hiszik rendithetlenül, valójában volna némi befolyása az időjárásra, ugy tizenkilencz éves időszakot lehetne inkább fölvenni a hét éves helyett. A hold ujságai tudniillik, valamint a holdtölte s fertályai minden 19-dik évben az év azon napjaira esnek (ez sem csillagászi szigorral.) Ugy de ezen időszak fölvételének is ellene van a föntebbi két erősség. Vannak ugyanis számos helyekről följegyzett meteorologiai adatok, mellyek kétszer s háromszor 19 év folytonos sorát foglalják be, s a mellyekből láthatni, hogy ezek a 19-ik években épen ugy nem egyeznek, mint a 7-dikben. Megint a természetbeli különbféleség tekintetéből a 19 éves időszak bizonyára szintoly szüknek és szegénynek mutatkozik, mint a hét éves.

E szerint hát én igéretemet beváltottam s a rendes naptári jóslatok forrását kimutattam. De egyszersmind azon elvnek, mellyre támaszkodnak, alaptalanságát, valamint alkalmazása helytelenségét is, azt hiszem, elég győzőleg bebizonyitottam.

De ezzel még nem végeztük be ügyünket magokkal a jóslatokkal. Nem ollyanok azok, mint Achillesről irja a mythologia, hogy egész testén csak egy sebhető pontja volt, u. m. a sarkán. – Sok oldalról hozzájok fér a kritika éles tőre!

Mindjárt elsőben megjegyezhetjük, hogy mindazon jóslatok, mellyek nem egy bizonyos vidékre, hanem átalában valamellyik évre, ennek részére, hónapjára, vagy hetére vannak kimondva, már magokban is magokkal hordják teljes czáfolatukat. Nem veszem számitásba azt, hogy a föld különböző ugynevezett öveiben, u. m. a forró, mérsékelt és fagyos övekben, sőt ezeknek kiszabott alosztályaiban is egymástól tökéletesen különbözik az év lefolyása, ugy, hogy a nálunk olly határozottan jellemzett tavasz, nyár, ősz és tél is a mérséklett övnek csak egy részében bir hasonló tulajdonokkal, mint, nálunk. Olaszhonban egyfelől t. i. és Svédországban másfelől, egészen más jellemekkel birnak azon évszakok, vagy, mint az utóbbi tartományban, p. o. a tavasz és ősz alig is létezik s az egész év egy hosszu télből s rövidebb nyárból áll, mellyek közt csaknem észrevétlenül lebben el egy-egy kis átmeneti időszak. Ezekre az idegen övrészekre tehát, azt hiszem, magok a jóslók sem kivánják kiterjesztetni jóslataikat. De fölveszem ám erősségül azt, hogy még azon tartományokban is, mellyeknek évszakai a mienkhez hasonló jellemüek, ugyanazon időben lehet igen fölötte különböző időjárás. Lehet például Némethonban igen kemény tél, s az Osztrák birodalomban ugyanakkor igen lágy, sőt lehet Magyarhonban szárazság s Erdélyben ugyanakkor esős, vagy legalább igen nedves idő, mint volt 1836-ban, midőn a gabona amott kiaszott, itt pedig a juniusban esett hó daczára igen jó közepes termés vala. Akárhány illyet hozhatnék föl ha kellene; de hiszen, hogy egy átalánosnak követelt állitást ezen igényétől megfoszszunk, arra már egy is elég. Azért hát a ki azt mondja, hogy 1858 juniusában illyen és illyen idő lesz, ha jóslata közép Európa valamellyik tartományában beteljesednék is, egy más tartománybeli ellenkező idöjárás bizonyosan meghazudtolja. Az 1855-ki tél keményecske vala ugyan, de épen nem valami szigoru, holott Angliában olly gonosz vala, a millyen ott 25 év alatt is alig fordul egyszer elé. Tisztában fogja látni a kedves olvasó a meleg és hideg különböző menetelét a következő összeállitásából a pesti és londoni napi közép-mérsékleteknek január és február havaiban.

Még jobban kitünnék a különbség, ha az esőt, havat és szelek irányát is oda tettük volna a listába. Igy is elég arra, hogy kimutassa, miszerint egyik vidék időjárásából a másikra következtetni nem lehet. Más példát szolgáltat az 1817-ik év, melly nálunk a szárazabb nyarak közé tartozott, mert májustól septemberig mindössze 24 eső esett, holott más években 40–50 és több is szokott esni. Angliában megint azon év olly fölötte esős volt, hogy a gazdaságban igen sok kárt tett és minden mezei munkát rendkivül hátráltatott. – Most már vegyük más oldalát a dolognak.

Merülnek föl ottan-ottan jóslók, (közöttök az ugynevezett „jolsvai próféta” nem kis hirt vivott ki magának a közelebbi években,) – kik nagyon megbántódnának, ha azt tennők föl rólok, hogy ők is a 100 éves naptárból puskáznak. Ők, mint állitják, saját tapasztalásaikon és észrevételeiken épitnek. Ezen tapasztalatok azonban, természetesen, csak a multra vonatkoznak, miután a jövendőt senkisem tapasztalhatja. De itt már az a kérdés áll elő, minő elvnél fogva huzhatnak ők a multból következést a jövendőre?

Azon gyanuval ismét nem akarjuk bántani őket, hogy talán „hagyma-kalendáriomot” készitettek. Ez igen is gyermekes dolog volna. Ezen kivül pedig csak három dolgot tehetünk föl. Vagy azt, hogy az évnek bizonyos napjaiban hiszik képviselve az egész év időjárását, mint azok, kik Pálfordulásáról, Gyertyaszentelőről, Orbán napjáról, Medárdusról, sarlós Boldogasszony napjáról. stb. tartanak sokat s ezen napi időkről huznak nehány hétre következést. – Ezt a gyanut ők megint visszautasitnák, mert hiszen azok olly közkézen és szájon forgó szabályok, mellyekkel már többé titkot üzni nem lehet. De aztán a szóban forgó jóslatok rendszerint, mint a hirlapokban olvassuk, ama kritikus napokat jóval meg is előzik. Második, mit vélhetünk, az, hogy az év egy részének időjárása kapcsolatban van a következőkével. Igy például, hogy januárius, vagy ennek nehány napja következtetést nyujt marczius vagy aprilis lefolyásának megitélésére. Erre megvallom, azon ember adomája jut eszembe, a ki Bécsben a szt. István tornyát és templomát bámulva végre azon kérdésre fakada „vajjon ott helyben készitették-e?…” Bizony ott helyben azt uraim, de az időjárását nem nálunk készitik ám! A föld minden vidéke a légvonalak és szelek által folytonos kapcsolatban van egymással s jelesen az északi és déli mérsékelt övek tartományai egyfelől a forró, másfelől mindenik a maga felőli fagyos övvel. A mérsékelt övbeli minden vidék ollyan, mint egy olly épületbeli szoba, mellyben Meissnerféle fütés van alkalmazva s ennélfogva a szoba nem a maga kályhájától fülik. A mi közös kályhánk a forró öv s még a nap sem adja korántsen minden melegét egyenesen nekünk, hanem amott dolgoztatja föl előbb s onnan kapjuk aztán mi, mint gyári készitményt, nevezetesen a déli szél fuvaroskodása által. Aztán azt állitom, hogy a tapasztalás sem igazolja azon föltételt, hogy t. i. az év egy részéből következtetni lehetne a másikra. Lágy tél után épen ugy következhetik és következett is jó mint rosz tavasz, meleg vagy silány nyár, esős vagy száraz ősz; és ugyan ezek következhetnek és következtek is kemény tél után. Ez az elv sem állja hát ki a tüzet. Lássuk a harmadik föltételt. Elöttünk levén számos évek lefolytáról jegyzett részletes meteorologiai kisérletek, köztök keresünk ollyakat, a mellyeknek kezdete, vagy teszem, az az előtti deczember hava is hozzá, az előttünk valóval egyezik. Ez meglevén, azt itélem, hogy hát a többi részei is meg fognak egyezni vele. – Igy tesznek talán azok a „jóslók”? Ha igy, szerencsétlenebb s csalókább ötletre nem bukkanhattak volna. Egy az, hogy ez lényegesen megint csak az előbb czáfolt elvvel üt össze; mert azt teszi föl, hogy az év egy részebeli időjárás hordozza a másikbelit, s azért a mit az ellen mondtunk, erre is mind áll. De második ellenvetésünk az, hogy fölszólitjuk a legfáradhatatlanabb buvárt és kutatót, válaszszon ki az ezerekre menő meteorologiai jegyzetekből csak két évet, mellyeknek időjárási folyama egymáshoz hasonló legyen annyira, hogy mikor mindkettőn végig ment berekesztőleg novemberig, egyiknek deczemberéből kitalálja előre megnézés nélkül a másikét!

Ezeken kivül más alapot, mellyre helyezhetnék épületöket az időjóslók – azok t. i. kik nem máról holnapra és saját vidékökre, hanem hetekkel és hónapokkal előre s terjedelmes tartományokra hirdetik oraculumaikat – más alapot, mondom, már maga a logika sem enged meg. Ezek pedig, mint láttuk, olly töredékenyek, hogy veszély nélkül rajtok meg nem állhatni. Ennélfogva nincs egyéb hátra, mint hogy minden olly jóslatot, minőt az imént jellemzénk, önámitásból származó, de mások káros ámitására szolgáló üres beszédeknek nyilvánitsunk, mellyeket ha valaki számba vesz, ám magának tulajdonitsa, hogy majd azt az önvallomást kell tennie, hogy „bogár után indult.”

Minden vizsgálatainknak eddigelé csak nemleges eredménye lőn, kedves olvasó! Ámde bármelly terén a tudományoknak, ha biztos kilátást akarunk nyerni, azon kell kezdeni, hogy a látásunkat akadályozó tárgyakat előlünk félreháritsuk; vagy, ha ez nem lehet, magunk álljunk ki előle nyiltabb helyre. A balvélemények, rögeszmék csoportja ollyan, mint az őserdő, mellyben előbb irtani kell, mielőtt benne miveléshez és termesztéshez kezdhetnénk. Ha fejszém nem volt elég éles, az baj; de hiszen megvolt bennem a jó akarat és kárt senkinek sem tettem.

Brassai Sámuel.