Egy régi magyar zászló,
melly hihetőleg ott lobogott a mohácsi csatában.

Egy hazánk multjára vonatkozó nagybecsü régiséget volt alkalmunk megszemlélni e napokban. Nem egyéb az, mint az esztergomi érseknek (lehetőleg jó karban levő, hűn megőrzött) zászlója 1526-ból, mellyet neki Magyarország akkori királynéja adott.

Ki a történetünkbe vérbetűkkel jegyzett évszámot látja, lehetetlen, hogy eszébe ne jusson ama gyászemlékezetű sir, mellybe a népek átka, az egyenetlenség, temeté akkoriban nemzetünk fényét, dicsőségét, jelenét s jövőjét. 1526. a mohácsi csata évszáma. Itt veszett el II. Lajos király, itt vérzett el a magyar nemességnek, főpapságnak szine, virága, sok ezer fegyveres ember élén.

Történelmileg bebizonyult tény, hogy itt lelte sirját az akkori esztergomi érsek, Szálkán László is (máskép Zalkán, Szalkay). „Itt veszett el – irja Jászay – a kicsi termetü, elhatárzott, találékony eszű, szép tanultságu, tudni vágyó, szorgalmas, mintegy 50 éves esztergomi érsek, Szálkán László, ki a Szilágyságon szegény rendből születve, miután az esztergomi fő egyházi széket elnyerte, átalában mindent vezetett a honban s 35 ezer arany forintnyi jövedelméből sok pénzt tudott rakásra gyüjteni.”

Az is bizonyos, hogy a királyhoz hiven ragaszkodó párt az akkori vészterhes időben mindent elkövetett, hogy minél nagyobb lelkesülésre buzditsa a lankadó hazafiságot; a mennyire lehet, összegyüjtse a pártokra szakadozott hazának fiait, s minél élénkebb lángra szitsa a tiszta hazafiuság szent tüzét, mellyet a viszálkodás szelleme még nem volt képes örökre elaltatni. Illy czélból történhetett, hogy a török ellen szintén harczra készülő esztergomi érseknek Mária királyné egy, talán sajátkezüleg himzett, gyönyörü zászlót küldött, melly, hogy azután a mohácsi ütközetben jelen volt-e? – legalább nincs okunk kétségbevonni, sőt ha az érseknek a mohácsi sikon megnyilt sirjára gondolunk, igen valószinünek fogjuk találni, hogy a zászló valóban szemtanuja volt az egész veszedelemnek.

S ime a becses történeti emlék, az esztergomi érsek e zászlója, ezen egyetlen menekült a nagy veszedelemből, megvan itt Pesten egy érdemdus tudománybarát, és lelkes hazánkfia ideiglenes gondviselése alatt, kinek szivességéből alkalmunk jutot nekünk is a nagybecsü emlékművel közelebbről megismerkedni. – Reméljük részletes ismertetését e lapok olvasói is szivesen veendik.

E nevezetes, és nemzeti muzeumunk első rangu történelmi becsü ritkaságaival egy sorba állitható remekmű két fő alkatrésze: a rud s a reá szegzett lobogó. – A rud hossza 8 1/2 láb, átmérője jó 1 1/2 hüvelyk.

Tisztán kivehető rajta az aranyozás és ezüstözés, de a harmadik szint már nem lehet meghatározni. A sok helyütt lepattogott aranyozás, ezüstözés, és már ismeretlen harmadik festék alól nagyon tisztán kivehető a magyar háromszin (vörös, fehér, zöld). S igy vagy azt kell föltenni: hogy ezek az előbbiek alá alapszinekül használtattak; vagy hihetőbben azt, hogy a zászló rudja másodszori festés alá került s ekkor kapta az arany, ezüst és harmadik szint.


Az esztergomi érsek zászlója 1526-ból: 1. A lobogó jobb oldala.


Az esztergomi érsek zászlója 1526-ból: 2. A lobogó bal oldala, a rud közép részével.

Felső végén 2 1/2 hüv. átmérőü érczgomb van s e felett hosszukás szivalakhoz hajló lándsa, mellynek egyik lapjához Szűz Mária hasonló érczből vert ábrája van foglalva, kebelén kisded granát forma kövel, feje fölött Magyarország koronájával, melly sokkal nagyobb átmérőü, mint a sz. Mária feje, s félre állva van oda illesztve; mintha a magyar korona akkori ingadozó állapotát akarná jelvényezni. – A gomb szára alatt körös körül kék rojt. – E rojt alatt van a rudhoz szegezve 2 1/2 láb hosszában, az ugyanekkora szélességü lobogó, csipkézett szélü kétujjnyi széles vörösposztó szalaggal, s e fölött végig nyuló domborkás, (ketté hasitott vessző alaku) ércz lemezkével.

A zászló rud alsó vége, első pillanatra azt mutatja; hogy lovas zászlótartónak volt szánva, mert hegyesen végződik, mint a karó, s féllábnyira érczboritékja van, körülbelől ollyan hosszaságban, a mekkora az a kemény bőrtok szokott lenni, melly a zászlótartó kengyelvasához van csatolva, s mellybe a zászló nyelét szokás dugni.

E pléhszerű boriték alant hegyesen végződik a nyélhez illesztve, s fönn köröskörül mellénygomb nagyságu fejes szegekkel van a rudhoz foglalva. – Kétarasznyival fölebb, azon a tájon, hol a zászlónyél a térdet érinti, hosszukás érczlemez, gombos fejü szegekkel oda verve, ismét ezen fölül hasonló magasságban 6½ hosszaságu érczlemez, mellybe felhők vannak sajtolva, legfölül szárnyas angyalfővel. – Ez angyalfejes lemez fölött a zászlónyél fájába, s abból kifaragva van egy barátalak, hosszu szakállal, és a láb fokig lenyuló cingulummal. A barát fölött ismét angyalfő, felhők között érczből, ez angyalfő fölött egészen a kék rojtig ismét egy csoport felhő érczből, a felhőkre pedig, különféle drága kövekből összefoglalt rózsa van foglalva. Ez a zászló rudja.

A lobogó kelméje, szövött virágokkal diszitett nehéz kék selyem szövet. Hossza 4, szélessége 2 1/2 láb. Alakja hosszukás négyszög, s egyik végénél fogva a rudhoz szegezve szabadon leng. Szélei aranycsipkével vannak szegélyezve, melly imitt amott le van szakadozva. Különben a lobogó ép, csak egy csekély szakadás van benne a közepetáján.

Ha e lobogót kiterjesztve képzeljük; a nyélhez szegzett végétől a másikig, középen festett vonal nyulik rajta végig, s ennek megfelelőleg, ugy hogy kereszt alakot képezzen, keresztben is hasonló vonal van festve. A hol e kereszt négy egyenszöget képez; ott, ollyan formán, mint a sírkeresztekre fölszegzett feliratos tábla szokott lenni, vértalaku hosszukás bibordarab van fölvarrva, ezen belehimzett irattal:

REG ANA MARIA AEPO STR.

(Regina Anna Maria Archiepiscopo Strigoniensi = Anna Mária királyné az esztergomi érseknek.)

E lap alól, a kereszt szögleteiből kifelé szélesbülő egy-egy sugár nyulik, mindegyiknek végén festett kerek lap, s ezekre 1526 szám van világosan festve, minden sugár végére egy-egy szám.

A lobogó másik lapján hasonló kereszt van, hasonló kerek lapokban végződő sugarakkal. A két felső kereklapba festett alakok nem kivehetők jól, az egyik gyanithatólag férfi kép. (Talán Szt. Istváné?) A másikon talán Magyarország védasszonya volt festve. De az alsók egyikében nagyon tiszta ép állapotban van Magyarország czimere, a másikban R. H. betük. (– Hihetőleg a czimerre vonatkozólag – e jelentéssel: Regni Hungariae.)

A keresztvonalak összejövetelét egy domboruan himzett teljes ép állapotban megmaradt püspök-alak foglalja el. E püspök ábrázata selyemmel van himezve, az arcz szőrmentes része halványnyal, (hihetőleg szine hagyott testszin volt eredetileg), az orr, szemek és száj feketével, a hosszu szakáll barnával. Bajusza nincs. A püspök fején ezüsttel himzett infula van, arany himzettel körül övezve, olly formán, mint a szentek dicskörét szokás festeni. A többi öltözék himzete tiszta arany, ezüst, és pedig következőkép: A reverendaszerü, testhez álló alsó öltöny ezüst, alól a szegély fölött széles arany széllel, valamint a fölső öltöny alól könyökön tul kiálló ujjak is ezüst himzetüek. A felső öltöny térdig ér, jóval szélesebb annak mind törzse, mind könyökig érő ujjai az alsó köntösnél, s egészen aranynyal van himezve. Ezen felső öltöny fölött a püspök mellén, nyakára aranyzsinórral akasztott négyszegü s ezüsttel himzett lap van, melly a nyaktól a gyomor tájáig ér, szélessége arányos a hosszusággal, s alakja emlékeztet a héber papok urim és tumimjére. Megvolt ez hajdan, de megvan még most is sokhelyütt Németországban a r. kath. főpapok ritualis diszöltözetében, s valamint a fej körüli dicskör, ugy ez is alaposan gyanittatja: hogy e himzett püspökalak Szent Adalbertet ábrázolja; a kinek képe benne van az esztergomi káptalan czimerében, mellynek alapszine is kék, mint a zászlóé. Feltünő, hogy e dus öltözet mellett, a lábak egész meztelenül vannak hagyva.

E lehetőleg hű leirással, nemcsak egy becses magyar történeti emléknek kivántuk megadni a tisztességet, de történészeink figyelmét is ohajtottuk e nevezetes régiségre fölébreszteni. A zászló, mint értesülve vagyunk, Esztergomban lakó, szenvedélyes régiségbuvár és tudománybarát dr. Stúr Lipót ur tulajdona, ki más különben is nagybecsü mű-gyüjteményekkel bir. Legnagyobb örömünkre válnék pedig az, ha a nemzeti muzeum irányában eddigelé annyi kegyeletet tanusitott vagyonos hazafiakban kedvet gerjeszthettünk volna, e történelmi ritkaság megszerzésére, mert az bizonyos, hogy a nemzeti muzeum volna egyedüli illetékes helye és méltó tulajdonosa e nagy emléket keltő történelmi kincsnek.