III.

Vadon fenyves bérczek; patakok zugása…
Nyilak süvöltése, gerelyek hullása…
Mi cseng-bong ugy itten a havasi csöndben?
Lónyerités hangzik, fegyverlárma csörren.

Magas a szirt; oldalt meredek is épen…
Keskeny bérczi ut visz lenn a hegyközépen;
Keskeny bérczi uton kél a magyar tábor, –
Villámok csattognak feje fölött, távol…

Oláh Bazarádnak elrejtőzött népe
Észrevétlen támad király seregére;
Órjás szirt omol le magas hegytetőrül –
Hősöket sodorva, a merre csak gördül.

Felhőszakadás van, kőeső van itten,
Vasnyilakból záport támasztott az Isten,…
Fönn minden bokorban egyegy hadfi rejtve,
Kőrakást zudit a megzavart seregre…

Magyarok magyarok, hej ti dali népek:
Az a nagy vitézség mit használ most néktek?!
Beroskad a pánczél… a paizs szétrecscsen…
Bérczek oldalára bajnoki vér fecscsen…

Megtörik az erő a lehetlenségen,
Sápad a merészség ennyi veszteségen;
Csak hát hősleg halnánk!… Oh de ez hős halál?!…
– Szégyennel és kinnal küzködik a király…

Küzködik a király… Dezső vitéz pajzsa
A reá zuduló köveket föltartja.
– Menekülj oh uram! a te élted drága…
Ugyis halva fekszik már a hon virága!

Menekülj, – könyörgök – jer, cseréljünk mezet…
Mentésedre tán még ez az egy mód vezet!
– S Dezső kaczagánya Károly vállán lebeg,
Károly fején diszelg a sastollu főveg…

És nyargal a király vitézek sorába,
Vitézek sorába, – el is ér honába…
Hajh de megmentője?!… neki vége – vége –
Ráfordult a veszély vakmerő fejére.

Leng a szélben Dezső királyi palástja, –
S koronás sisakját az oláh, hogy látja:
Lezudul a bérczről, rá vadul rohanva…
– A királyt megölni, Bazarád parancsa.

* * *

Nem festem e képet: ez őrült viadalt,
Dezsőnek csatáját: ezt a bus zivatart;
Megtörik a zihar vad szirtek homlokán:
Porba hull a vitéz, rettentő harcz után.

A szép bibor-palást hősi vértül ázik,
A sisak rásujtott kardoktól szikrázik…
Jó Dezső eleste: véres nap lemente…
Ne örülj Bazarád: a király megmentve.