‚Szép Piroskám én szeelmem –
Istenhozzád! …el kell mennem!
Galamb szived, gyönge kebled
Félelem ne bántsa!…‘
„Félelem ne bántsa!
– Szived ohajtása –
Dezső vitéz ismersz engem:
Piroskád magyar lány!
Piroskád magyar lány,
Szeret, mint akarhány…
De bár szive zokog, vérzik:
Harczba ereszt mégis!
Harczba ereszt mégis, –
Ha bár érted ég is…
Éljen a hon! – elébbvaló;
Keblem hadd zokogjon!
Keblem hadd zokogjon – –
Áldásom e kardon!
Hogyha megtérsz, lesz koszoru
Győztes homlokodra!
Győztes homlokodra…
– Bánatos sirodra! –
Ha elmaradsz: könyeimmel
Együtt halok érted!
Együtt halok érted…
A jó isten véled!
S Dezső vitéz utoljára
Öleli mátkáját…
Öleli mátkáját –
Kedves Piroskáját…
– S feldobog a jó paripa:
Károly király harczaiba
Röpitve gazdáját. –