II.

Szép Piroskám én szeelmem –
Istenhozzád! …el kell mennem!
Galamb szived, gyönge kebled
Félelem ne bántsa!…‘

Félelem ne bántsa!
– Szived ohajtása –
Dezső vitéz ismersz engem:
Piroskád magyar lány!

Piroskád magyar lány,
Szeret, mint akarhány…
De bár szive zokog, vérzik:
Harczba ereszt mégis!

Harczba ereszt mégis, –
Ha bár érted ég is…
Éljen a hon! – elébbvaló;
Keblem hadd zokogjon!

Keblem hadd zokogjon – –
Áldásom e kardon!
Hogyha megtérsz, lesz koszoru
Győztes homlokodra!

Győztes homlokodra…
Bánatos sirodra!
Ha elmaradsz: könyeimmel
Együtt halok érted!

Együtt halok érted…
A jó isten véled!
S Dezső vitéz utoljára
Öleli mátkáját…

Öleli mátkáját –
Kedves Piroskáját…
– S feldobog a jó paripa:
Károly király harczaiba
Röpitve gazdáját. –