Gróf Radetzky József tábornagy.

Radetzki gróf Radetzky József cs. kir. tábornagy, valóságos titkos tanácsos és kamarás, volt lombard-velenczei főkormányzó, aranygyapjas vitéz, a katonai Mária Terézia, a magyar szt. István, az ausztriai Lipót- és vaskoronarend nagykeresztese, az ausztriai katonai érdemrend tulajdonosa, a legtöbb külföldi rend nagykeresztese, az 5. sz. cs. kir. huszárezred tulajdonosa stb. – szül. Csehország klattaui kerületének Trzbenitz m. városában 1766-diki november 2-án. Gondos nevelésben részesült s ellenállhatatlan vágya a katonai pályára ragadta; 18 éves volt, midőn mint hadfi a 2. gr. Caramelli vértesezredbe lépett. Három év mulva már főhadnagy lett.


Gróf Radetzky József, tábornagy.

Az 1794-ki franczia hadjáratban második századossá lőn. 1796-ban Olaszországban mint b. Beaulieu tábornagy hadsegéde. Voltrinál a francziák ellen olly nyomatékosan müködött, hogy a jelentésben különösen ki lőn tüntetve. Még ez évben őrnagygyá neveztetett az árkásztestületnél. E minőségben 1798-ban mint b. Melas tábornok hadsegéde a Trebbia melletti 3 napi csatában (junius 17.–19.) annyira kitünteté magát, hogy Melas jutalomra ajánlotta, 1799-ben alezredessé s nem sokára ezredessé lépteték elő. – Az 1800-diki hadjáratban az Albert vértesezred parancsnokává, 1801-ben érdemeiért a Terézia-rend kiskeresztesévé neveztetett.

1801–1805-diki éveket ezredével Sopronban tölté s e nyugalmas napokat katonai tudományának szélesbitésére forditotta; 1805-ben vezérőrnagygyá neveztetvén, mint dandárnok Olaszországba küldetett. – A pozsoni békekötés után 1809-ig Bécsben lakott.

Az 1809-ki hadjáratban többször vivott győzelmet tulnyomó erő ellen, s fedezte a hadseregnek vissza- vagy folyókon átvonulását, mi által nem egyszer ő volt egyik vagy másik hadtest megmentője. – Az asperni ütközetben nem volt jelen.

1809-ben altábornagygyá lőn. A német-wagrámi ütközetben a kitünők közt emlittetett s a Mária Terézia-rend közép-keresztjével diszittetett fel. Ezután valóságos udv. haditanácsossá s a főszállásmesteri törzskar főnökévé Bécsben neveztetett ki, de már az 1813–14. és 15-ki hadjáratokban részt vett, s különösen kitünt a kulmi csatában; ennek folytán az orosz czár a szent Anna-rend nagykeresztjét küldé meg neki.

Az I. Napoleon hatalmát megtörő lipcsei csatára tett intézkedéseket ő tervezte. E csatában sebet is kapott, reá pedig Ferencz császár az ausztriai Lipót-rend nagykeresztjével, az orosz czár a sz. György-rend harmadik osztálya jelével diszité föl, – 1814-ben pedig a briennei csatában szerzett érdemei elismeréséül az orosz Newsky Sándor-rendet és a porosz vörös sas- és a bajor Miksa József-rend nagy keresztjeit nyerte.

1814-ben az 5-dik huszárezred tálajdonosává neveztetett. Az 1815-ki hadjáratban a badeni zähringi oroszlán-, s a franczia Lajos-rend nagykeresztjét és az orosz vitézségi kardot kapta meg, s még ez évben titkos tanácsossá lőn s mint hadosztálynok Sopronba, 1818-ban Budára rendeltetett. Itt 1821-től kezdve, mint legidősb altábornagy, az országos hadiparancsnok adlatusa volt. 1829-ben lovassági tábornokká neveztetett s még ez év novemberében Olmützbe rendeltetett várparancsnokképen.

Elleneinek nem sikerült kivinni, hogy nyugalomba helyeztessék, mert Ferencz császár e javaslatot határozottan visszautasitá s Radetzkyt 1831-ben az olaszországi hadsereghez rendelé. Ugyanott még ez évben parancsnokló tábornokká neveztetett.

Most végre volt alkalma a táborkari utasitásokra, valamint a csapat-gyakorlatok javitására vonatkozó terveit valósitni, s adott ki ezt tárgyazó könyveket is. Ez utasitások szerinti első nagy hadi gyakorlat 1834. octoberhóban ment végbe, s ez után ismételtetett minden évben. Ez idő alatt a veronai vár épitésében nagy emléket állitott magának. – Ugyan ez időben a szárd sz. Móricz- és Lázár-, valamint a pármai sz. György-rend nagykeresztjeivel lőn feldiszitve. 1836-ban tábornagygyá neveztetett; 1838-ban a vaskoronarend nagykeresztjét, továbbá az orosz, porosz és sok más külföldi rendek nagykeresztjét kapta meg.

1848. mártius 18-án kitörvén Milanóban a forradalom s másrészt Carlo Alberto szárd király serege is fenyegetve közeledvén a Ticino folyóhoz, Radetzky 20-án Veronába huzódott vissza. Carlo Alberto ugyanez nap kelt át Lombardia határán. Veronában öszpontositá a még hű csapatokat, sok nehézséggel kelle küzdenie, de május 25-kén egyesülvén Nugent tartalék hadseregével, 27-kén támadóra ment át. Julius 24-én adta meg Carlo Alberto seregének a főcsapást a custozzai csatában, s a kért fegyvernyugvást megtagadta. Augusztus 6-án bevonult Milanóba, a piemonti sereg pedig 9-én hagyta el Lombardiát, mellynek csak ekkor adta meg a kért fegyvernyugvást. Az orosz czár sajátkezüleg irt levél kiséretében küldé meg a 82 éves tábornagynak a szt. György-rend jeleit.

Azonban 1848. mártius 16-án Carlo Alberto hadat izent; Radetzky 20-án bevonult Piemontba, 23-án pedig Novaránál teljes győzelmet vivott a királyi seregen s már mártius 26-án az uj királylyal Victor Emanuellel kötött fegyvernyugvást, melly Ausztria hatalmát Olaszországban ismét helyreállitotta. Császár ő Felsége Vilmos főherczeg által küldé császári köszönetét a vezéreknek s az ősz tábornagynak, kinek melle az aranygyapjas-rend jelével diszittetett fel s kinek tiszteletére a császár érmet veretett; az orosz czár hadseregei főtábornagyává nevezte ki s arany tábornagyi pálczát küldött neki, Lajos bajor király pedig mellszobrát állittatá fel a Wallhallában.

Végre Velencze is bevétetett; augusztus 28-kán vonult be Radetzky. A császár által Bécsbe hivatván, oda sept. 13-kán érkezett meg s a legnagyobb ünnepélyességgel fogadtatott s a legmagasb kitüntetésekkel halmoztatott el; de már octoberben visszatért Olaszországba.

1854-ben meghalt neje, Strassoldo Franciska grófnő, kivel 1797. óta élt házasságban.

Midőn Császár ő Felsége 1850–57-ben Olaszországot beutazá, az agg tábornok mind főkormányzói, mind hadfőparancsnoki hivatalától magát fölmentetni kéré s az uralkodó egy kéziratában lakhelyül az olaszországi császári palotákat, a bécsi cs. kir. várlakot, az Augartenben levő palotát stb. felajánlá neki; de a tábornagy Olaszországban kivánt maradni s Veronát választá lakhelyül. A hadsereggel május 1-én tudatá nyugalomba lépését.

1857-ki május 21-kén szobájában, esés következtében, eltört bal lába csuklyója, melly sebe teljesen nem is gyógyult be többé, mindazáltal annyira helyre állt, hogy julius 30-kán Veronából Milanóba költözhetett. Midőn eljött, a szegények számára 1200 lirányi segélyt hagyott hátra.

Milanóban dec. 30-án tüdőlobba esett, aztán szélhüdés lepte meg s a jelen év január 5-én a milanói villa reáléban reggel 8 órakor költözött el a más világra, éltének 92-ik évében.

Temetése ünnepélyes szertartásainak leirását hoztuk a Politikai Ujdonságokban, itt csak azt jegyezzük még meg, hogy saját végrendelete értelmében Felső-Ausztriában Wetzdorfban temettetett el, s temetése napján, január 14-kén birodalomszerte gyász isteni tisztelet tartatott, mellynek szertartásait Budán az ország főpásztora, bibornok herczegprimás végzé, ki sajátlag ez alkalomra jött le Esztergomból, kisérve a székes káptalan több tagjaitól.

Nyolcz gyermeke – öt fia s három leánya közül – már csak kettő él, t. i. gróf Radetzky Tivadar, nyugalmazott cs. kir. vezérőrnagy és Friderika, jelenleg Wenkheim grófné.