Egyveleg.

** A különcz fodrász. Páris egyik utczájában lakik egy bronzárus kereskedő, de minden vagyonánál többet ér szép leánya, a világ legszebb szőke lánya. Haja finom mint a napsugár, sürü és lágy, mint az arany haj, millyennel a tündérek a mesében a királylányokat szokták megáldani – szóval nagyon szép. Lord S. meglátta a szép kisasszonyt és el lőn büvölve szép haja által. Nem szólt semmit; hanem másnap átment a bronzárus kereskedőhez és kérte őt, engedje meg neki, hogy mindennap megfésülhesse leánya szép haját; fogadja, hogy a leányhoz soha egy szót sem szól, s e mellett fizet mindennap egy guineet, holnap délig elvárja a választ, mely ha kedvező nem leszen, azonnal agyon lövi magát. Szavai oly határozottak voltak, hogy a kereskedő legkevésbé sem kételkedhetett azokon; de meg a szép szőke leány egyátalán nem akarta, hogy a lord agyonlője magát. Tehát kedvező választ nyert. Ez idötől a lord naponkint pontban 12 órakor megjelenik a leánynál, azt egy különösen e czélra készitett drága fésüvel megfésüli, mi közben arcza mondhatlan örömöt sugárzik, s nagy haladásra mutató ügyességet fejt ki, ugy hogy a kisasszony szerint valódi szerencsétlenség lett volna megengedni, hogy a lord agyonlője magát. A lord azonban szilárdan áll szava mellett; mióta a leányt fésüli, egyetlen szót sem szólt még hozzá. Midőn fodrászi dolgát elvégezte, a kandalló márványára teszi a guineet, némán meghajtja magát s eltávozik. Még nem unt bele, sőt ellenkezőleg növekedő gyönyörrel, hévvel és szenvedélylyel üzi fodrászi mesterségét. Hanem ennek is rendes vége lesz: utóbb is házasság fog belőle kifejlődni.

Népszámlálási adoma. Mult 1857-ik év nov. 1-én az egész országban megkezdődvén a népszámlálás, következésképen Szatmármegyében is. Eljutván a népösszeiró bizottmány a nevezett megye X. helységébe, a mint az összeirás végbement, utoljára a falu végén lakó nehány czigánycsaládra jött a sor. Egy czigány előállittatván kérdi a szolgabiró, hogy hivnak? – Erdős János, szolgálatjára; felel a czigány. – Hány gyermeked van? – Kettő istálom; egy fiu, egy lyány. – Hogy hijják a fiut? – Mint a fánki kisbirót, kirem alásan, tekintetes szolgabiró uram. – Hát a fánki kisbirót hogy hivják? – Vihodnyi László, istálom; osztán hát a kisbiró a keresztapja s megparancsolta, hogy az ű nevire kereszteljem a fiut. – Bolond! mond a szolgabiró – akkor hát Erdős László a fiad. – Nem az, kirem aláson, hanem Vihodnyi László, a hogy a keresztapja parancsolta, ugy tessék beirni.” – El nem lehet a czigánynyal maig sem hitetni, hogy az ő fia Erdős László, nem Vihodnyi László.

** A dalárda igen hasznos egylet azok számára, kik otthon papucskormány alatt élve, nem mernek beszélni, de mégis szeretnék mutatni, hogy ők is beleszólhatnak.

** Helyes ok. Hol jutottál ez uj kalaphoz Jancsi? – „A kalapos boltban.” – Hogy volt? – „Nem tudom én; mikor elhoztam, senki sem volt a boltban, a ki megmondhatta volna.”

** Sok fiatal ember teljesen hasonlit a kéményhez: füstöl, de nincs tüze.