Mi ujság?

+ (Második álarczos bál a nemzeti szinházban.) A lövészek álarczos tánczvigalma folyó hó 24-én ment végbe nemzeti szinházunkban. Álarczosok ezuttal nagyobb számmal voltak s apró bohóságaikkal nagyobb élénkséget idéztek elő, mint az első alkalommal. Azon körülmény, hogy kisebb számu közönség vett részt a tánczvigalomban, annak csak előnyeül tekinthető, mert nem forgott annyit tyukszem veszedelemben. Sőt, ugy a hogy, még tánczolni is lehetett ezuttal. Egy két páholy üresen maradt.

(Eredeti magyar ballet készülőben.) Mult számaink egyikében közlött „Juliska” czimü bécsi magyar ballet ismertetésének azon jó eredménye már eddig is volt, hogy többekben egy illy eredeti magyar mű előállitása iránti vágyat élénkebben felébresztette. Már is rebesgeti némelly lap, hogy ez iránt sok a jó akarat, sőt az illetőkben a képesség sem hiányzík. Szinházunk egyik karmestere, Doppler, a zene megirására ajánlkozott; a szöveget pedig Aranyváry Emilia és Campilli tánczmüvészeink befolyásával majd csak összeteremtené valamellyik poetánk. Előre is igen szépnek képzeljük azt. Milly bájos egészszé lehetne itt egyesiteni a magyar zene, magyar tánczok és öltözetek mindenféle részleteit és fajait!

+ (Szinházi ujdonságok.) A drámabiráló választmány közelebb egy „Nénike” czimü 2 felvonásos vigjátékot fogadott el Komáromi Ferencztől. Ohajtjuk, hogy e „Nénike” olly szeretetreméltó legyen, hogy mindenkinek megnyerje tetszését. – Egy „Kéthatalom” czimü vigjáték Degrétől hir szerint jövő hó elején fog szinre hozatni, hahogy egy harmadik hatalom: a véletlen nem lép közbe. – Még egy harmadik uj darabról is beszélnek, s ez: „A magyarok Törökországban” czinmü népszimü volna Vahot Imrétől. E szerint tehát bő szüret reménye mosolyog a bőjti napokra.

+ (Semmelweiss) egyetemünk orvosi szakának egyik jeles tanárát közelebb a zürichi egyetem kinálta meg tanszékkel; de ő e meghivást egyetemünk iránti előszeretetből nem fogadta el.

+ (Csodaszülött.) A Győri Közlönynek irják, hogy Jovanczán Tolnamegyében nemrég egy gyermek született, kinek a feje, nyak nélkül, közvetlen vállaiból nött ki és haj helyett állatszőr boritja azt, szeme pedig a fejetetején van. E gyermek állitólag fogakkal jött a világra, tehát valóságos táltos.

+ (A szénatér és mészárosutcza) kiköveztetése a jövő tavaszszal meg fog kezdetni. A szénatéren olly disztelenül álló bódék is hir szerint rendeztetni fognak. Ideje is már, hogy e szemét- és sárfészek valahára jobb karba helyeztessék.

+ (Burgonya, magról.) Mondják, hogy a magról termesztett burgonyán az utóbbi hat év alatt nem tapasztaltatott az átalánosan uralkodó burgonyavész; azért jó volna, ha gazdáink több helyt kisérletet tennének vele, főleg olly vidékeken, hol e növény főrészét teszi a tápszereknek.

+ (A misz Dzuba) tanult elefánt tulajdonosa, Liebich ur, közelebb három majomcsontvázat ajándékozott nemzeti muzeumunknak, mellyek itt tartózkodása alatt multak ki. A majmok hazája a mint tudjuk, a forró égöv, azért másutt igen könnyen elvesznek. Csupán egy faja van, – mondhatná erre valamelly elkeseredett ujdondász – mellyre nem igen hatnak az égalj viszontagságai. Ez a legközönségesebb majomfaj, melly mindenütt ingyen látható, azért a muzeum nem is gyüjt belőle példányokat.

+ (A látványokból) nem egy hamar fogy ki fővárosunk. Bámulhatjuk jelenleg a mechanicus szinházat, a miss Dzuba elefántot, két állatseregletet s nehány nap óta egy csinos panorámát a régi harminczad-épületben. Ez utóbbiban legsajátságosabb a II. Sándor orosz czár koronázásakor Moszkvában adott lakoma, hol egy óriási körben fölállitott 2000 asztal (nem olvastuk meg,) mindegyik 200 személyre fölteritve mosolyog a tenger néptömegre, melly a korlátokon kivül mohó vágygyal lesi a boldog órát, midőn a vásár szabad lesz – ingyen. Az asztalokon akkora sült pulykák láthatók, hogy a struczczok elbujhatnak mellettök. Az italról is bőségesen gondoskodva van. Ott állanak rendre az óriási hordók szinig tele sör-bor- és jóféle pálinkával. (Hogy mellyikben mi van, azt egy arra rendelt szolga sziveskedik megmagyarázni az érdemes publikumnak.) A ki étvágyhiányban szenved, annak jó lélekkel ajánlhatjuk e panorámát orvosszerül.

+ (Boszorkány-keresés.) A „P. N.” nagybányai levelezője olly eseményről tudósit, melly a népnevelés körüli kérdést ismét a legfontosabbak egyikének tünteti fel. Az emlitett levelező szerint Nagybánya szomszédságában levő Farkavaszó oláh faluban marhavész uralkodván, e csapást a lakosok valamelly boszorkánynak tulajdonitották. E balga hitben egy este a templom főgondnoka, egy esküdt és egy bába asszony körüljártak a faluban, minden házba bekopogtattak s ugy a férfiakat, mint a nőket kivétel nélkül levetköztették, hogy a boszorkánynak nyomába jöhessenek. És oh csudák csudája! csakugyan rá is akadtak a förtelmes boszorkányra. Ez egy nő volt, kinek a hóna alatt egy jókora szömörcsöt fedeztek föl a bölcs kutatók! E szerint tehát a boszorkányok ismertető jele a szömörcs volna(!) Hát a boszorkányokbani hit minek az ismertető jele? Bizonyára legkevesbbé a józan észnek és fölvilágosodásnak.

Monorról (Pest-Pilis) a jótékonyság és felebaráti szeretet egy ép olly ritka, mint áldozatteljes példájáról értesültünk. Az ottani plebános, nt. Gecse Endre ur ugyanis fájdalommal tapasztalván, mikép nehány szegényebb sorsu hivei olly nyomasztó helyzetben vannak, hogy kevés adójok lerovására is képtelenek: a monori község előljáróságát jan. 24-én arra szólitá fel, hogy a községben létező minden efféle igazán szegények neveit, kik nem pazarlás, dologtalanság vagy korhelység szülte ok miatt, hanem betegségnél s kereset hiányánál fogva vannak ama nyomasztó helyzetben, neki (a plebános urnak) mielőbb tudtára adni sziveskedjék, – hogy aztán a mennyire szük erszénye engedi, ha nem egészben is, legalább egy részben, minden visszatérités reménye nelkül, segithesse azokat állampolgári kötelességök teljesitésében, az adó lerovásában. – Nem kisérjük e nemes tettet magasztaló beszéddel; magában hordja az legszebb jutalmát s a tény puszta megemlitése is elegendő, hogy a legszebb méltánylást ébreszsze minden olvasóban.

(Farsangi hirek.) Vidéken nagyobb elevensége van a farsangnak, mint a fővárosban. A tudomásunkra esett vigalmak között első helyet foglal el azon népes és fényes tánczvigalom, melly jan. 19-kén Szegszárdon tartatott. A Tolnán állomásozó cs. k. dsidás ezred zenekara játszta a zene egy részét, a csárdást Tassy Náczi helybeli barna bandája huzta siralmasan és keservesen, a hogy illett. A terem zsufolva volt, a legválogatottabb társaság gyült össze a megye minden részéből; a vigalom reggeli 8 óráig tartott. Különösen dicséri tudositónk Halász báladó és rendező urat „ki csakhogy keleti pompába varázsolhassa a teremet, a diszitmények egy részét Bécsből rendelte meg.” Február 9-kén még nagyobbszerü bált remélnek a szegszárdiak. – Kis-Kőrösön (Pest) szintén vigan farsangolnak a nagy fogadó kis teremében. Február 3-kán lesz egy fényes bál, mellynek tiszta jövedelme a „nemzeti szinház nyugdijintézetének” alaptőkéje gyarapitására fog fordittatni – kivánunk jó időt, jó egészséget és sok vendéget! Pénz talán csak lesz. – Losonczon (Nógrád) jan. 20-kán tartott a casinoegylet az ujon épült nagy teremben egy igen szép vigalmat. Tudósitónknak csak a krinolinos feszesség és különválás ellen van némi panasza s hogy az ott lakó Mocsári Lajos szép elveinek, mellyeket a társalmi életet illetőleg közölt, épen ott nem igen hódolnak. A bál jelleme kiválólag nemzeties volt; a csárdásokat az öreg Csonka Jónás bandája huzta kivilágos kivirradtig. Ugyanott jan. 24-kén adatott a két egyesült prot. iskola javára rendezett tánczvigalom.

(Turóczi kereskedők.) Olvasóink tudják, hogy a turóczi nép nagy barátja a kereskedésnek s e czélból bejárja az egész világot. Legközelebb azon tudósitást veszszük Turóczból, hogy több illy jámbor hazánkfia siralmas végét találta a távolban. Ugyanis Gruziában, a cserkesz bérczek közötti országban, 11 illy turóczi kereskedőt egy csárdában a cserkeszek részint agyon ütöttek, részint a hegyek közé hurczoltak magukkal. Közelebb indokairól nem vettünk tudósitást.

(Jámbor Endre) mint a „Férfi divatközlöny” szerkesztője, tudatja a t. közönséggel, hogy előfizetéseket a „Férfi divatközlönyre” (egész évre 3 ft., félévre 1 ft. 30 krjával) jövő februárhó 25-ig még mindig elfogad. Felkéri egyuttal az ügy barátait, t. szaktársait az e nemben egyetlen magyar vállalatának szives terjesztésére.

o Ráchel franczia szinésznő, 1,200,000 franknyi értéket hagyott maga után, ékszerein kivül, miket szintén sokra becsülnek. Végakarata szerint hagyatékának felét két gyermeke, felét pedig atyja öröklendi, de ugy, hogy annak kamataiból Sára nővérének 6000, Rosa szobaleányának pedig 600 frank évi dijat fizessenek.

Egy kis adósság. Párisnak 1850-ben 23 millió frank adóssága volt, a melly azóta csak 135 millióra emelkedett. De ennek oka azon körülmény, hogy a város császári parancsnál fogva egész utczákat sajátit ki, rontat le, épittett fel szebben, czélszerűbben, és adja el aztán ujra házankint és mondják, magasabb áron mint mennyijébe került. A város tehát nyer nemcsak tőkében, de az által is, hogy annyi ezer meg ezer ember kap folyton munkát, kik különben kereset nélkül ácsorognának az utczaszegleteken s békétlenkedésükkel, elégedetlenségükkel a vagyonos polgárság és a kormány aggodalmait növesztenék.

o Pénzüzérleti legujabb találmány. Ajánljuk a hitelezőkkel biróknak. – Stettinben él egy Mózes nevü nagykereskedő, a ki megbukott, de hitelezőit azzal vigasztalja, miszerint ő bizonyos meghatárzandó idő leforgása alatt, teljesen kártalanitja őket csak egyetlen feltét alatt, ha t. i. minden egy hitelezője neki még 1000 tallért ad. Igy ő 50 ezer talléron fölül kapna, melly öszszeggel p. o. egy év alatt csakugyan nyerhetne is igen sokat.

+ (Az Eszterházyféle sorsjáték) 40,000 ftos főnyerője Pollák Sámuel nagytapolcsáni izraelita lett, ki midőn az örvendetes hir értésére esett, elhatározta, hogy nyereménye 1/10 részét jótékony czélokra forditandja. A vak szerencse tehát ezuttal nem pazarolta kegyét érdemetlenre.

Halálozás. M. évi dec. 24-én temettetett el t. Oláh Károly ur, Felső-Baranyában a garéi ref. gyülekezet szeretve tisztelt lelkésze, azelőtt Hold-Mező-Vásárhelynek igen kedvelt tanára, életének még csak 32-ik évében. Kora kimultát bánatos özvegye s három kicsiny árvája kesergik, kik szomoru elhagyottságban a felebaráti szeretet könyörületére vannak szorulva. Az özvegyek s árvák atyja viselje gondjukat nekiek is, az elhunyt barátai s az emberbarátok pedig ne feledkezzenek el róluk!