Földrengések hazánkban.

Rózsaberekről (Liptó), január 18-kán irják: Harmadnapja van már ugyan, hogy ezen pár sornak utnak kellett volna indulni; de kimeritőbb tudósitást adni ohajtván, mai postanapig várakoztam. Két nevezetes természeti tüneményről akarom tudniillik tudósitani önt, melly környékünk népét nagy rémülésbe hozta. Az első volt december 15-kén délután. Ugyanis kevéssel azután, midőn a nap nyugatra fekvő hegyeink mögé szállott volna, a felhős égboltozaton ugy verte vissza fényes sugarait, hogy azok épen a Chocs nevü hegy nyugati oldalára estek. Ezen visszasugárzás láttani (optikai) okoknál fogva vörös szint öltvén magára, az egész hegytetőt pirosra festette ugy, mintha csak a hegy izzóvassá, vagy pedig tűzokádó hegygyé változott volna. Az első pillanatra csakugyan önként azt hitte az ember, hogy Chocs egyszerre tűzokádóvá vált, (a melly hegy az egész Kárpáthegységlánczolat neptunistikai eredete, s tömött granit-alkata ellenére – inkább vulkanistikai származásu s csupán mészkőből áll).* Azonban ezen 1/4 óra mulva elmult látvány ujra eszébe jött mindenkinek januárhó 15-kén esti 8 óra s 19 perczkor, a mikor t. i. egy nálunk hallatlan dolgot, azaz földrengést éreztünk. Apáink s nagyapáink beszélik ugyan, hogy 1778-ban szintén egy illy földrengés lett volna ezen vidéken, de azóta soha. Ezen mostani földrengés iránya D. Ny. D.-ről Ek. E.-felé volt, s 4 másodperczig tartott. Ereje olly nagy volt, hogy székeken ülő embereket megmozgatott s mintegy hintázott; a közel egymáshoz álló tárgyakat összekocczantotta, ugy hogy a torony harangja is 4 ütést hallatott, a mi ugy történhetett, hogy a rajta nyugvó kalapács összekoczczant a haranggal; egy uj ház boltozata meg is repedt. A mennyire értesülve vagyok, az egész vidéken észlelték ezen földrengést, kivált Chocshegy körül nagyobb mértékben, a hol a Lucski nevü meleg fürdő létezik, s melly talán okbeli viszonyban is áll ezen földalatti tüneménynyel. – Különös, hogy ezen rengés után közvetlenül sűrü hó esett, melly nálunk illy későn soha sem hiányzott, s egyuttal a nagy mértékben uralkodott hurutos lázak is egyszerre megszüntek dühöngni, mintha szintén megijedtek volna.

Dr. S. G. A.

Zsolna (Trencsén), jan. 19-én. Borzasztó! jan. 15-én esteli 8 és 1/4-kor, midőn mindnyájan éji nyugvásunkra készültünk, egy borzasztó, s vidékünkön, hol minden oldalról a Kárpátok magas bérczeivel körülvéve s védve vagyunk, hallatlan földrengés által riasztattunk föl. Az első rengés, melly rémületes földalatti morajjal jelentkezett, s mintegy 7 másodperczig tartott, annyira, hogy senki a földön meg nem állhatott, már majdnem kétségbe ejtett. A házainkról leeső kémények és boltozatok, az összeomló sikátorok, butoraink zörgése, e szokatlan s népünknek egészen ismeretlen tüneményt még kebelrázóbb alakban tünteték fel. Megvallom magam is, hogy bár ezen tüneményt bányavárosokban s alföldön mint tanuló gyakrabban tapasztalám, de illy erővel, s olly borzasztó morajjal még soha sem észlelém. – A nép düledező házaiból kifutott az utczákra, mindenki rémülve keresett menedéket a szabad ég alatt. Az ijedés hatását, a siránkozó s szüléiket kereső gyermekek kiabálásait, az anyák jajveszékléseit, a férfiak komoly s sápadt arczait, oh ezt lehetetlen leirnom! – Házaink emeletesek nagyobb részt, s mind megrongáltattak, s azokba első perczekben senkinek sem volt bátorsága ruhája után visszamenni. Azonban mig igy a tágas piaczon rögtönzött butor darabokon s a dermesztő fagyban éji elhelyezést keresénk, 50 percz mulva a föld megint zugni kezdett s tagjaink uj hatalmas lökést érezének. Mindnyájunknak elállott szavunk, s midőn ezen rémületes földzugás kevés percz mulva ismét megujult, most a legbátrabbak is komolyakká kezdének lenni. Mintegy másfél órai szünet alatt a nagy hideg miatt házaink földszinti szobáiba huztuk meg magunkat, de 12 órakor éjjel délnyugatról jövő földalatti zugás s azt kisérő hatalmas földrázkódás mindnyájunkat kizavart menhelyeinkről. Most már alvásról szó sem lehetett, s mindnyáján a külvárosokban levő faházakban kerestünk menedéket, voltak kik a szabad ég alatt tölték e rémületes éjszakát. A rázkódtatások 2 és 4 órakor ismételtettek, hanem mindig gyengébben. Jan. 16-án reggeli 6 s 10 órakor, jan. 17-én este 6-kor, 18-án este, 19-én pedig reggeli 9 órakor bár nem erős, de mégis ijesztő lökéseket tapasztalánk. – A nép, mint a megháboritott hangyasereg minduntalan hemzseg az utczákon. Nagyobb házakból egészen kivonultak a lakosok, s a külvárosi alacsony faházakba, hol a biztosság legnagyobb, vonták magukat, az éjszakákat mostanáig nagyobb társaságokban töltik, többnyire álom nélkül, félvén, nehogy a zilált s megrepedezett falak között ujabb rengések által halálukat leljék. A piaczon álló házak mind nagy sérelmeket kaptak, és sok közülök lakhatlan. Legtöbbet szenvedtek a Kadurik, Lerch, Hahn, Gyuris stb. házak; sokat közülök egészen le kell rombolni. Templomaink s tornyunk megrepedeztek. Az árvaház, melly erős anyagból van épitve, legfelsőbb emeltén nagyon sokat szenvedett, szerencsére, hogy az épen lefeküdt árvák kiugrálhattak idejekorán ágyaikból, különben ott lelik halálukat a padlásról lezuhanó tégladarabok alatt. A sz. Ferencziek kolostora is sokat szenvedett, ugy az adószedői hivatali ház. De egy ház sincs, melly sérelem nélkül maradott volna. – A nép csak az Istenházakba tódul, s ezek telvék bünbánókkal, valóban kiki magába szállott, s bárcsak reménylenünk lehetne, hogy a rémülésnek vége van! Ezek valóban nápolyi dec. 16-i s 17-i éjszakák voltak; – Ezen rémületes tünemény némelly észleletekre adott alkalmat. Midőn Lisabont 1755-en nov. 1-én a földrengés romokba temeté, azt bár nem egy időben, Afrika észak-nyugati partjain érezték, megkerülé aztán Európa nyugotészaki részét s Svédhonban végződött. – Igy 1857. dec. 16-án Nápolyban, főleg Bazilicata hegyes tartományában egész erővel dühöngött, dec. 31-én kitört a Vezuv egy ága; dec. 25-én Klagenfurtban s egész Karinthiában, dec. 28-án pedig Jadrában s Dalmácziában, dec. 16-án pedig Gallicziában Szandeczen 7 percz alatt éjfélkor többször megrendült a föld, mi más lengyel tartományokban is vétetett észre. Tehát a Vezuv háborgó elemei megkerülték az Appenini Alpeseket, s a Kárpátokat mintegy 250 mérföldet, s mi ezen elemet csak jan. 15-én, 16., 17., 18 s 19-én éreztük. Az még feltünöbb, hogy Trencsin városában, melly völgyben fekszik velünk, s tőlünk csak 8 mérföldnyire délnyugotnak, nem is vették észre! – Morvában szintén semmit, tehát a Kárpátokon tul nyugotra nem, – északra azonban Siléziában, Tessenben s környéken dec. 16-án esti 8 3/4-kor szintén tapasztalták azt, de már nem olly erőben. Azonban a Kárpátok között, mint értesülve vagyunk, Turóczban, Liptó s Árvában egyenlő dühvel mint nálunk; és a bányavárosokban, mint hallani, megint nem. – A közellevő falukon több helyen nagyobb épületek s templomok repedeztek meg. E tünemény a Kárpátok közt egészen uj dolog. Rettegésünk még mindig nem szünt meg s aggódva nézünk a jövőbe!

Vágvölgyi.

Zólyommegye, jan. 20-án. Tisztelt szerkesztő ur! Ritka eseményről tudósitom önt; ezen nálunk – hála Istennek – ritka esemény: a földrengés. Ezt jan. 15-én lehetett megyénkben több helyen észrevenni, anélkül azonban, hogy kárt okozott volna, mert alig nehány másodperczig tartó gyönge lökésekben mutatkozott. Legerősebbek voltak a lökések Ó-hegyen, Urvölgyön, Szliviczon és Lieszkóczon, hol a megijedt emberek falhoz és kályhához kapaszkodtak, és egynehány fazék, pohár és palaczk összetört. Ó-hegy és Urvölgye nagy arany- és rézbánya-telepek, mellyek már sok század óta állanak fenn s egészen alá vannak ásva; ezért voltak itt talán a lökések erősebbek, mint más helyeken. – Gyöngébbek voltak a lökések Beszterczén, Zólyomban és Nagy-Szalatnyán; itt az ajtók és ablakok kezdtek rezegni s a már lenyugodott emberek felugráltak, ringadozni érezvén magokat ágyaikban. – E kis földrengési jelenetek is már megijesztettek minket, s sajnálattal emlékeztettek azokra, kik e pusztitó csapását a természetnek egész dühében szenvedték, mert leghihetőbb, hogy ekkor másutt erősebben dühöngött a földrengés, s mi azt csak illy gyönge lökésekben tapasztaltuk. – Ki tudja, a szegény nápolyiak nem hullatták-e könyeiket ismét uj romokra?! – Óvjon meg az Isten keze mindenkit ez iszonyu csapástól!

Zólyomi.

Erre vonatkozólag ezt irják Bécsből: Az ausztriai birodalom területén folyó hó 15-én előfordult földrengésekről Bécsbe érkezett tudósitások szerint a ritka tünemény szinhelye a Szudét és Kárpát hegység közti valami 200  mérföldnyi vidék volt. Két-két megrendült hely közt a legnagyobb köz 32 mérföldet tesz. A Kárpátokon és Szudeteken tul még nincsenek hiteles tudósitások. Földingást a következő helyeken tapasztaltak: Hohenstadt, Jaegerndorf, Gleiwitz, Krakkó, Bielitz, Klobuk, Kremzier, Namieszt, mellyek fekvése görbe vonalt képez. Ugy látszik, hogy a rengés főszékhelye Magyarország északi megyéiben volt. Legerősebben Zsolnán mutatkozott, honnét sugárosan terjedt ki Magyarországra, Galicziára, Siléziára. Megemlitendő, hogy ugyan e kerület 80 évvel ez előtt hasonló földrengés szinhelye volt.