Debreczen, jan. 17.
Január 13-án a városi községtanács egyhangulag elhatározá, hogy állandó szinház épitése iránt Ő Felségéhez folyamodás intéztessék, hogy Ybl épitésznek a készitett tervért járó 800 ft. kifizettessék, hogy az engedély megnyerése után ez ügyben már régen kinevezett bizottmány azonnal összeülvén, – a szinházhely, netalán kisajátitandó telkek kialkudása, költségvetés s ahhozmérve a részvények számának megalapitása s kibocsátása körül czélszerüen intézkedhessék. – Addig is, mig az megtörténnék, nézzünk szélyel kissé kis szinházunkban. – Az uj évet „Oroszlánszivü Richard a szent földön” kezdte meg; Csabainé (királynő), Rónainé (Editha), Rónai (Richard), Erszényi (templar), Hidasi (Emis), a többit bizony unva nézte s hallgatta a közönség. – Rónait még nem figyelmeztettük, hogy ne legyen szavalásában olly egyhangu, sokszor pedig tulzott pathosz, s adjon arczizmainak több játékot, mert szép érczhangja ugy leend kedves, ha kellőleg modulálni, s különben szabatos arcza ugy leend érdekes, ha az ércznyomatból életre költi az isteni szikra által, de ne vegye rosz neven, arcza legtöbbnyire komoly antik szoboré s egyöntetü, az indulat csaknem minden változata nélkül, – beszéde pedig igen gyakran ollyan, mintha hivatalos levelet olvasna. – 2-án: „Egy tündér rege.” Csabainé igen jól játszott, különösen az utolsó jelenetben az elaggott marquisnőt igen élethiven adá; hová maradtak az érdemlett tapsok, ifju nemzedék? – 5-én: „Béldi,” Szigeti pesti szinész; közönség a szokottnál is kevesebb; – miért? – a szinlapokat csak déltájban s a szokott megszoritott mennyiségben hordozák el, sokan nem is tudták mit, s ki játszik; jól tenné az igazgatóság, ha ujdonságait pár nappal előbb s nagyobb körben hirdetné; maga vallja kárát, ha nem teszi. Szigeti kissé fátyolos hangja daczára szépen jellemzé a vastagnyaku székelyt, csak a kötlevél aláirásakor szerettük volna, ha a kényszerüséget nemesebben fejezé vala ki, mellyből nője iránti szerelme, aggódása tünt volna kiválólag ki, mert inkább félelmet s a nyakas székelyhez nem illő levertséget fejezett ki; – a szerelemféltés jeleneteiben müvészileg szerepelt. – 6-án: Szigeti a „Szerelmes pap” és „Angolosan” czimü darabokban. A szinház megtelt; különösen Ippelbergben azt a nyegle elbizottságban szemtelen, tolakodó, de még sem egészen bátor fajt olly tökéletes hiven jellemzé, hogy többen, kik benne talán önmagokra ismerhettek, kiosontak a nézőhelyről. – 7-én: „Szép molnárnő.” Csabainé (marquisnő), Rónainé (molnárnő), Hidasi (molnárlegény), a különben csekély tartalmu darabot élénken s a teljes számu közönség megelégedésére adák; fölvonások közben Kemplényi Ida bárónő, nemzeti tánczmüvésznő, magyar magán s Madrilena spanyol tánczot járt; a magyart meglehetős feszesen, a spanyolt több hűséggel; – különben illy tánczosnő sem fordult még meg kis szinpadunkon. – 9-én: Ismét spanyol tánczok kevesebb közönség előtt, „Nő nem lehet király” darabbal együtt; az improvisáló szinészurak engemet durvaságaikkal épen nem, egyedül csak az ártatlan közönséget sérték; annyit azonban nyilvánitanom kell, hogy én kritikát e jó szinészek legtöbbjeiről nem irtam s nem irandok soha, mert azon e társulat többsége alól állván, háládatlan fáradság is lenne; s ha egyik vagy másik jobb- s ügyesebbről szóltam, vagy szólani fogok, az csak egyéni, s meglehet rosz felfogásu nézeteimnek előadása, s egy pár okosabb, ügyesebb tagnak serkentése, kik azt rosz neven nem vehetik; de az ügyetlenségben bölcs s készületlenül föllépni szokottaknak a közönség lenézéséveli hanyagságait nem kritizálni, de ha kedvem tartja, ezután is megróvni fogom. – 10-én: Ismét spanyol tánczok még kevesebb néző előtt – szindarabul: „Két Péter” – az ácslegény ismét hősiesen egyhangulag szavalt. Tóth Ida akár kisasszonyt, akár szoba- vagy polgárleányt személyesit – mindig egyforma – szokjék le, ha tud, mondókája után megszokott Zepperlpolka-féle mozgásairól, – kár volt a több tehetséggel birt Bertényi Bertaért kicserélni. – 12-én: „Bányarém.” Rónai (Vendelin) megint, mintha levelet olvasott volna, – vessen számot magával, hát ha van egy kis igazam; ne kövesse ugyan vakon senki tanácsát, előbb gondolja meg, mint okos szinész. – 14-én „Nő nem lehet király.” A hevenyészés elmaradt, kár! a darab becsületesen egybevágott, de a szinészek ott fent, mi pedig gyér közönség itt alant nagyon fáztunk, jó volna egy kis kemenczemeleg, vagy nagyobb közönség. Rónai (Erik) szavalásának több lejtőséget kölcsönzött, s az indulat kifejezéseit is inkább kitüntette, csak előre! – Rónainé kedves Krisztina volt, de sajnáltuk szegényt – nagyon fázott! – 16-án: „Judith és Holofernes,” Rónai jutalmául; – nagy szinpadon nagyobb hatása lehet e darabnak, de szükpadon a látványosságból sokat veszt. Egyébiránt Holofernes és Judith közötti párbeszédek nem minden fülnek valók levén, a darab csak nyerne általa, ha azok aesthetikai szempontból ujra dolgoztatnának. Rónai igen jó volt a czimszerepben, indulat kifejezéseit helyesen tükrözé arcza a legtöbb helyeken, hanglejtéseit is azokhoz idomitá. Csabainé rekedtsége mellett is igen jó Judith volt. Mátrai a német jóst tulzott dühöngéssel adá. A darab meglehetős unalmasnak mutatkozott, unalmunkat Kéler Béla hangászkara által játszott jó darabok üzték el. – Ma, 17-én: „Nagyapó,” holnap pedig „Essex” fogja a szinházat vásári közönséggel megtölteni.