Uralkodó planéta és időjárási jóslatok.

(Folytatás.)

Első és átalános parancsa uralkodó ő felségének Merkuriusnak az, hogy az év átalában inkább száraz és hideg, mint meleg legyen, és ritkán felettébb termékeny.

Ha a korábbi évekre visszatekintünk: 1851-re nézve midőn állitólag megint Merkurius uralkodott, kedves olvasóink emlékezetére hivatkozom, mert hiszen nem rég volt; meteorologiai észrevételek pedig azon évről nincsenek előttem. A feljegyzettek közt az 1816-ik hasonló viszonyu évről valók vannak előttem, mellyekből az tünik ki, hogy abban 124 eső esett Budán; holott száraz években 83–90 szokott lenni, e részben tehát Merkurius ur parancsa nem teljesült; de igen az ellenkezője. A mi a meleget illeti, az egész évi közép mérsékletet sok évi tapasztalások, egyik évet a másikra vetve, 8 1/5 fokunak mutatják; az érintett évbeli középmérséklet pedig alig vala 8°; e részben tehát azon évre kevés kifogás van ellene; ámbár nem következik, hogy az idén is ugy legyen.

De lássuk részletesebben:

Januárius, eleinte 6-káig enyhe, napfénnyel, aztán hideg, komor és havas, 12-kén erős szél és igen hideg, 15-kén szél, 18-káig nagyon hideg sok hóval; 19-kétől 23-kig meleg s elég szép, de közbe közbe erős szél, 24 és 25-én hideg szél nélkül, 26 és 27-én hideg és hó, aztán egész végig hideg, szél nélkül.

Februárius, borultan kezdődik; 5-én derült, aztán komor, 9-én nagy hideg áll be, 10, 11 és 12-én igen hideg, 13-án meleg, esőzés, utána árviz, 27-kéig, végül zordon, szeles, havas és komor.

Martius, kezdetétől 22-kéig többnyire hideg; 22-én meleg eső, 26-dikán kiderül, aztán szép, meleg lesz; az utolsó nap hives.

Aprilis, hideg és száraz 15-kéig, ugy hogy 16 és 17-én a kertben megfagy a virág; 25-dikétől végeig meleg, 28-án dörög és meleg marad.

Májusban a szép idő folyton tart 6-káig, midőn nappal szeles és zordon, 8-kától 18-káig igen meleg, s minden növényt megszorit a szárazság; 25-kén szép meleg eső 29-éig, s innen végeig kövér idő.

Junius szépen kezdődik; 9-kétől 10-kéig, eső; aztán reggelenkint köd 13-káig, azután esőzés áll be és tart 23-káig, aztán végeig szép.

Julius nagy hőséggel kezdődik, 5-kén esőzés áll be, tart 21-kéig aztán végéig szép meleg.

Augustus nagy hőséggel kezdődik, 5-kén esőzés áll be és 19-kéig tart; ekkor egy derült nap, aztán végéig változó.

Septemberben eleinte derült idő 4-kéig, meleg erős eső és dörgés, aztán megint kiderül, szép idő lesz 20-káig, 30-kán esőzés.

October, esővel kezdődik 13-dikáig, 14-kén borult, esős; 15-kén 16-kán szép idő; aztán 24-kéig esős, aztán ismét derült; 29-kétől végéig ködös, hives.

November derülten kezdődik; 5-kén, 6-kán nagy szél, aztán 2 napig eső, aztán ismét szép 16-káig, csakhogy ottan ottan ködös; 17-dikén borult és hideg 27-kéig, aztán végig eső.

Deczember elseje szép; 15-kéig viharos, 16-kán hideg 20-káig; 21-kén 22-kén 29-dikéig borult, havas, aztán nagyon hideg.

Ha ezen jóslatokat összehasonlitja az olvasó az idei naptárakbeliekkel, csaknem szórul szóra ugyan ezeket látja beirva; de, jegyezzük meg, csak martius 21-dikén tul. Ennek az az oka, hogy a szerkesztők nem tudván, hogy az uralkodó planéta hatalma a tavaszi napéjegyenlőségkor kezdődik, nem a tavalyi planéta rendeleteit vették be január, február és martiusra, a mint kellett volna.

A kinek pedig félretett régi naptárai vannak, vegye elő az 1802, 1809, 1816, 1823, 1830, 1837, 1844 és 1851-belieket, s meg fogja látni, hogy épenségesen a fentebb közlött jóslatok vannak az illető hónapokban beirva majd minden különbség vagy eltérés nélkül.

No már csak azt kérdem, hogy miután a természetben mindenfelé olly kimerithetlen különféleséget látunk, hogy ugyan azon egy faj alá tartozó lények: növények, állatok, emberek közt is csak nagy ritkaság egymáshoz hasonló példányokat lelni föl; tehetjük-e föl, mondom, hogy épen csak az évek időjárásaira nézve volna olly szegény, vagy legalább olly fukar a szintolly bőkezű, mint gazdag természet, hogy minden hetedik évet egymáshoz annyira hasonlóvá rendeljen? Annyira, hogy a hónapok necsak átalános jellemőkben egyezzenek, hanem derült, borult idők, eső és havazás ugyanazon napokra essenek! – A hires philosophusnak Leibnitznak azon állitására, hogy egymáshoz tökélyesen hasonlitó két tárgy nem létezhet: egy egész herczegi udvar azzal töltött egy délutánt a kertben, hogy tökélyesen hasonló két falevelet leljen – siker nélkül; s olly könnyen sikerülne-e az astrologusoknak falkánként állitni össze a hasonló éveket?

De több az, hogy a tapasztalás és az időjárási adatok följegyzése merőben ellenkezőt bizonyit. Számtalan példákkal birnám én ezt bebizonyitani, de ivek kellenének reá, azért hát szolgáljon csak egy, példák példája gyanánt. A kezemnél levő kisérletek közt vannak ollyak, mellyek egy pár 7-ik évre vonatkoznak, ollyakra tehát, mellyeknek egyezniök kellene. Ide állitom egymás mellé mindkét év adatait hónapi középszámokra véve, hasonlitsa össze a kedves olvasó s itéljen felőle:

A különbség természetesen, nem tünhet ki olly élesen, mintha a naponkinti jegyzéseket közölnők; de igy is elég nagy, kivált ha biztositjuk kedves olvasóinkat, hogy két különböző planéta alá tartozó évek adatai közt sem lelne nagyobbakat. Az pedig, hogy hidegebb és melegebb, szárazabb és nedvesebb idő mikép váltják föl egymást, mikép következnek és vegyülnek egymásután, az illy sommás összeállitásokból épen nem látható. Pedig egészen más, ha p.o. két junius közűl az egyik elején esős, utolján száraz, a másik pedig megforditva elején száraz és utolján esős. E tekintetben is okleveles adatokkal bizonyitható, hogy minden hetedik év épen nem bir egyforma jellemmel.

Továbbá a világ-történeteit rejtegető kutfőkben föl vannak jegyezve a rendkivül esős vagy rendkivül száraz évek, a rendkivül hideg telek és szintolly hő, meleg nyarak. Már ha ama hét éves elmélet állana, az illy nagyon kifejezett jellemü éveknek illetőleg a magukféle hét éves sorokba kellene esniök. Da, ha lajstromukat vizsgáljuk, ezen gyanunk épen nem igazul. Eshetik egy évre nagyon nedves év s attól hetedikre borzasztó szárazság!

De minek folyamodjunk emberi följegyzésekhez, minden a természet maga gondoskodott olly jegyzőkönyvekről, honnan az évek befolyását évek után is szembeszökőleg olvashatni. Kétségenkivül áll, hogy ezen befolyás eredménye leginkább a növényeken, ezeknek fejlésén és gyarapodásán szemlélhető. Hiszen a mezei gazdát is legfőkép földi termései tekintetéből érdekli az időjárása. A fűnemü növényeknél ugyan ezen befolyás eredményei az évvel együtt elenyésznek; de nem ám a fanemüeknél: állandólag megtartják ezek az év befolyása nyomait, még pedig két alakban, u m. az évi hajtásokban és a törzsök karikáiban. Tudva van ugyanis, hogy a fa minden éven az ághegyeken egy uj nemzedék hajtással s minden egyéb részein le a tövéig egy uj faburokkal gyarapodik. Világos hát, hogy ha az év időjárása kedvező, a hajtások nagyobbak, erősbek, a faburok vastagabb lesz. És valóban tapasztalhatni ezen különbséget az évekhez képest bármellyik fán. Egy nem csonkázott ép fán az év hajtások olly tisztán jellemezvék, hogy kilencz, tiz s több évekre visszafelé is nemcsak nyomozhatni, de világosan ki is mutathatni őket és meghatárározhatni pontosan, mellyik évben vették kifejlésöket. Az az évi burok, mellyet minden éven a törzsök és minden ágak a tavali hajtásokig bezárólag, a héjjon belől raknak magukra a törzsök vagy ágak keresztmetszetén jelentkező karikákból látható. Látjuk azt is, hogy ezen karikák némellyike szélesebb, másika keskenyebb; de bajos volna akár hét akár más számmal szabályozott rendet fedezni fel a gazdagabb és silányabb karikák vagy évi gyarapodások közt. És épen igy nem látunk a hajtásokra nézve is valami számok által szabott rendet. Nem olvasunk hát a természet rendiben semmi ollyat, a mi a hét éves időjárási időszakot igazolná. Lekell hát biz arról mondanunk s vele együtt a hét planéta uralkodásáról is; emerről annálinkább, mivel a csillagászok felfödözései következtében ma már nem csak hét plánétát, mint a Chaldaeusok Babylonban, hanem hatvannál is többet ismerünk, t. i. ha minden égi testet, a mi senem álló csillag, senem üstökös, a planéták közé számitunk. De a régi uralkodó planéták fogalma is csak ennyire terjed.

(Vége következik.)

Brassai.