I. Felső-Csallóköz északi része.

(Folytatás.)

Még egy kitünő sajátsága Csallóköz ezen vidékének, mire itt különösen figyelmeztetünk, kenyérsütőkemenczéi. (L. 4. kép.) Távolabb a házaktól, többnyire a kertek közt, sárból gyúrt, sokszor ház magasságu kupos épitvényeket látni, ollykor hasonló anyagból épült alacsonyabb fallal is körülvéve. Ezen épületek, minőt itt képünk is mutat, a hires csallóközi kenyérsütőkemenczék. Illy kemencze többnyire egyeseké, kik azt fizetés mellett többeknek is átengedik használatul, vagy haszonbérbe adják. Nemzet gazdászati jelentékenységüket nem fejtegetjük; hasznaik szembetünők, s némileg már is pótolják az „István bácsi” második évi folyamában ajánlott községi kenyérsütőkemenczéket, a mennyire közösen használva, természetesen a tüzelési költséget kevesbitik; mi sok helyt a nagyobbára jó tüzelőfa hijában levő Csallóközben legközelebbi okot adhatott felállitásukra is. De e mellett a tűzveszély lehetőségét is kevesbitik, távolabb levén a házaktól; s átalában mind azon kellemetlenségektől megmentik a földmives lakát, mit a nyáron is hetenkint rendesen fütött szobakemencze okoz. E szokás tudomásunkra csupán Csallóköz sajátja volna, és régi lehet, melly koránsem az ujabb társulati eszmék nyomán keletkezett; sőt ugy hallók, hogy már is évről évre ritkulnak, s ma-holnap még archaeologiai tárgygyá lesznek. Már azért is érdemesnek véltük kinézésüket képben közzé tenni. Egyébkint is sajátságos látványt nyujtanak, midőn az utas a falut keritő kertek között öt, hat illy kupos kis mecset alaku alkotványt lát kifehérleni a zöld falombok közül.


Csallóközi uti-képek: 4. Csallóközi kenyérsütőkemencze.

Mind e közt el nem mulasztottuk itt is a hely régiségei iránt tudakozódni, mellyek megismertetésében a szives lelkész urat, illyenkor bucsu alkalmával rendesen meggyülni szokott vendégei sem tartóztathatták vissza. Egy érdekes 1308-diki eredeti hártyaokmány a plébánia levéltárában tanusitja, hogy e helyen akkor épült először templom. Később mellette a Somogyi család kápolnája és sirboltja emelkedett. Mind ennek jelenleg semmi nyoma már; s helyökbe 1820 egy tágasabb uj templom a megszokott izléstelen idomban épült. – A Karcsák egyéb emlékei sem örvendettek jobb sorsnak. – Sipos-Karcsa közepén állanak még a Somogyiak kastélyának, ezt tanusitó romjai. – Egy nagy tért négyszögben keritő épületmaradvány, mellynek csupán keleti oldalán áll még egy magas fala csonka szöglettoronynyal. A mellette álló, romjaiból szegényesen épült ház előtt, az utczasorában feküdt egy nagy kődombormű faragványnyal. (L. 5. kép.) A le- és felugráló falugyerkőczék épen gymnastikai gyakorlataikat tartják rajta. A dombormű mellképben, pánczélos, kócsagos kalpagu hőst mutat; alatta sár és portól lepett felirás. Mire a részben már szinte kitöredezett felirat kitisztitásához és olvasásához fogtunk, a közel házak lakói le akartak szólni igyekezetünkről: „miután, ugymond, több okos urak megkisértették már kiolvasni, de semmire sem mentek vele;” látván azonban, hogy illy olcsó áron nem hagyjuk magunkat elijesztetni, ők magok is készséggel kezet nyujtottak letisztitására. A feliratban csakugyan a vár keletkezte és épitője emlékét találtuk fel. E szerint Derghi Somogyi György 1581-ben épité, kinek a kőfaragvány képét állitja elönkbe; mint ezt a rosz latin verspárok nagy pathoszszal hirdetik, mi végre is keserves gúnykint hangzik, tekintve a sárban fekvő emléket s a romban álló várat, mellynek épitője örök időket jósolt alkotmányának a vég verssel:

Stabit in aeternum stet quoque structa domus!


Csallóközi uti-képek: 5. Somogyi György emléke Siposkarcsán.

Mindamellett, vagy épen azért el nem mulasztottuk az atyafiak történeti érzetét igénybe venni, azon ohajtással, milly szép volna az emlékkövet ismét a várkastély falába, honnét leesett, beépiteni. A falu reményteljes ivadékánál ellenben a vallási kegyelet ébresztésével véltünk többet hatni, s nehogy az emlék ügyességük gyakorlásától további kárt vegyen, intők: milly méltatlan s illetlen az elődök képét tiporni. A nyájasan komoly figyelmeztetés, ugy látszék, hatással volt a szomszéd dőzstanyáról körünkbe csődültekre is; néma megilletődéssel merengtek a lealázott ős képen, mintha az szólamlott volna ki sírjából kegyeletért esdve. A méla alkonyat is növelé a benyomást.

Még ez estén betértünk Duna-Szerdahelyre. A hely Csallóköz egyik legélénkebb városkája. A forgalmat a Pozsonyból erre vivő országut, látogatott hetivásárai és sok zsidó lakosa élénkiti. – Egy illy kis város a vidékközepén, melly a kerületi hivatalok s a környéken lakó birtokos nemesség központjául szolgál, leginkább volna hivatva a szellemi érdekek egyesitésére és központositására is. Hallottuk is, hogy olvasóegylet vagy csak kasinó régtől van készülőben, s talán azóta már jótékonyan is tánczoltak alapjára. De mind hijában; nálunk az illyesmi szerte a hazában, valljuk meg csak, igen nehezen tud lábra kapni. Hiányzik még átalában a műveltség azon foka nálunk, melly hasonló szellemi érdekeket, az olvasást és egyesülést, s átalában a magas czélokért való lelkesedést életkellékké tenné. Mig erre nem fejlődünk, mig az olvasást csupán idővesztegetésnek vagy csak mulatságnak tartjuk, mig alapos nevelés és tanulás által a szellemi érdekek s élvek megértésére nem képződünk: addig ha sikerül is egy-két lelkesebb férfinak valamit létesiteni, követjük ugyan egyideig csupa ugynevezett hazafiságból vagy divatkényszerüségből a hangadó kolompot; de a szalmatűz csakhamar ellohad, mert a lelkesedésnek nincs semmi valódi és természetes alapja.

Ezen neme a müveletlenségnek, melly bizonyos műveltségi külsőségekben, mellyeket a társalgásban külmázul használ – s melly hasonlit némileg azon fehérités és meszeléshez, melylyel Csallóköz templomai legbecsesebb régiségei bemázolásával szépittetnek – helyezi minden becsét a civilisatiónak, oka talán inkább hasonló hiányainknak, mintsem sokat emlegetett keleti egykedvüségünk és indolentiánk.

Ennélfogva Szerdahelyen is csak a külsőségekre fordithatjuk figyelmünket. S ezen tekintetben ha szemetes és sáros főutczáit tekintjük, számos zsidó kalmárai, házalói és zsibárosai élénksége és tömeges kirakataival, és utczai életökkel: mint állnak boltjaik előtt naphosszant, s kell nem kell kinálják a lesett átmenő vevők és nemvevőknek áruikat, valóságos Ghetto-féle zsidóváros kinézésével bir.

Jobban érdekelt egyébkint bennünket az itteni meglehetősen tekintélyes régi egyház, mellybe még az érdemes esperes ur hivatalos ügyével el volt foglalva, a szives segédlelkész ur vezetett. Eredeti góth idoma első tekintetre felismerhető, de e nemü diszitményeiből már alig maradt fenn nehány mellékes részlet; a mellékhajó modoros ivgerinczezete már is igen késő korra mutat. A városka ujabb szebb házai mellett egyik régibb nevezetessége a Kondé család Pókatelki kastélya, csúcsán hatalmas póka szobrával. A házat a mult század manzardi izlésében meglehetős szépen emelteté Kondé püspök hires családja számára. Nem tudjuk, hogy mikép jöhetett a nép közé a családról és pókájáról szóló gyakran hallott monda, miszerint Mátyás király hozta volna be a külföldről a Kondékat az első pókákkal, s itteni vadaskertjeiben telepíté meg, mint Póka grófokat.

A regével nyilván az idegenszerü név és tárgy között való összefüggést igyekezett magyarázgatni a nép. Az igazság azonban sokkal egyszerübb. Egymásután beszéli nehány okirat okmánytárunkban: hogy egy kihalt Póka nevü királyi jobbágy itteni telkét a Csókakői grófvárnagy adományban kapta, s azt ismét 1372-ben Zomor (Szomor vagy Szamár) nevü szolgájának adományozza. Ettől eredt azután a pókatelki Zomor, majd Fekete és később Kondé nevü régi családunk, melly nem egy nevezetes férfiut adott a honnak. Ma azonban az ősi Pókafészekből is kirepültek már fiai; a házat haszonbérlő lakja és keresetére használja – ugy látszik pálinkagyárnak – van szánva, elég hogy keze szenyje meglátszik rajta. El lehet itt is a költővel mondani:

Uri kastély… nem a régi,
Nagyon el van már hagyatva,
Külsejéről látszik, hogy most
Haszonbérlő zsidó lakja.

Nem érhet bennünket egy könnyen szomorubb érzet, mint midőn őscsaládaink által épen napjainkban elhagyatni látjuk százados tűzhelyeiket. Mert mi sem tanusitja jobban azon válóperczet, melly minket ez időben ért, mint a százados hagyománynyal és a szülőfölddel való szakitás.

Duna-Szerdahelyen tul Udvarnok és Kürt vonják magokra a figyelmet. Az előbbi már árpádkori okiratokban sokat emlegetett királyi udvarnokok telepe volt. Mig a másik ismét régi egyházával kelt érdeket. Az épület ugyan sajátlag csak a régi vázának tekinthető inkább, a mennyire góth alapformáján kivül minden ékét vesztve, valóban mint csupasz kifehéritett váz áll már előttünk. De nem volt ez mindig igy! Épen a kürti kis góth templom szóló tanusága annak, milly müvészi szépséggel diszlettek és fényben ragyogtak egykor mind ezen mai csallóközi érdektelennek látszó kis egyházak; miután diszöket vesztve, ma csupán némi ódon durvaság képét mutatják. A vásár-uti plebánia emlékkönyveiben (hová innét később a plebánia átköltözött) – azonban valóságos lelkesedéssel irják le ezen egyház müvészi gazdagságát és szépségét még azon mult századi lelkészek is, kik mindezt már csupán romokban látták. Karcsu oszlopokon emelkedett szerintök a csucsos boltivezet; nagyszerü freskófestvények boriták a falakat; az oltár márvány- és aranytól ragyogott. Mind ennek egyetlen hirnöke ma egy a falból előszökő karcsu oszlopszál, s a művészettel faragott régi keresztelő-medenczének töredékei, meg egy régi harang a toronyban a góth feliratu megható ajtatos fohászszal:

O rex glorie
Veni cum pace.
O Maria pia
Sis nobiscum in via Amen.

Dicsőség királya
Jöjj el békével.
Oh kegyes Mária
Kisérj az utban.

1482. Magister Thomas. – E név és az év a templom épitése idejét és alapitóját ugy látszik megismerteti. Az ókor szokása szerint ritkábban a mester vagy harangöntő, de többnyire a donator neve öntetett a harangra. Nálunk a mester név hivatalos czim volt, s a többi közt különösen a főurak s grófok fiait illette. Kürt az emlitett évben a Sz.-györgyi grófok birtoka volt, kik között ezen korból Tamás mester névleg is ismeretes. A haranggal egyetemben mint ezen egyház védura alapithatta az egészet. Ő lehetett tehát, mint a gazdag család ivadéka azon bőkezű és dús alapitó, kiről ismeretlenül is a templom egykori fényének birója mondja, hogy tekintve annak szépségét és gazdagságát, ha fejedelem nem volt, ugy bizonyára fejedelmi kincsekkel kellett bővelkednie annak, ki illy egyházat épithetett. – De mind ennek a XVI. századi vallási villongások és belháboruk véget vetettek; a templom többször felgyujtatott, sokáig elhagyatva állott tető nélkül, s hogy egyszer a katonák harangját is ágyunak el nem vitték, nem ők voltak az okai, hanem a körülmény, hogy sehol sem fért ki, s hogy a torony egy részét kellett volna ledönteniök, a mire rá nem értek.

Vásáruton, mellynek mint mondók, emlékkönyvei tarták fenn az elbeszélteket, s hová most Kürt mint fiókegyház tartozik, – ismét egy más nemü kincsre akadtunk. Az egyház szekrestyéje felett levő emeletes oratoriumban meglepőleg dús tartalmu könyvtárt nyitott fel előttünk az érdemes lelkész ur, melly gondja alatt müértőleg felállitva és lajstromozva, itt igen alkalmatos helyen, mint az egyház és plebánia könyvtára őriztetik. De nevezetessége nemcsak abban áll, hogy tetemesen meghaladja az e nemü vidéki, tudvalévőleg majdnem sehol sem hiányzó, sokszor pedig jelentékes egyházi és plebániai könyvtárakat, de a mennyire irodalmunkra nézve is becses kincset tartalmaz. Benne vannak letéve Döme Károly, néhai pozsonyi kanonok, éledő irodalmunk elsőkoru egyik derék munkásának becses kéziratai, több negyedrét ivnyi vastag kötetben. Köztök kiadott és kiadatlan munkáin és számos recensióin kivül, nevezetesen még Kazinczyval, Baróti Szabó Dáviddal, Döbrenteivel és másokkal folytatott számos levelezései; mindannyi érdekes adatok irodalomtörténetünk ezen korára s az érdemdús férfi életrajzára nézve. Nagytisztelendő Döme plebános urra ezen becses hagyomány, mint a boldogult unokaöcscsére jutott. – Az egyszerü templom mögött, mellyet gróf Batthyány pozsonyi nagyprépost a mult században ujból épittetett, egy tágasabb épület: a helység kórháza áll, – gondolom, az egyetlen Csallóköz helységeiben – mellyet a pozsonyi prépost és káptalan alapitott itten egykor jobbágyai számára, s mellyet maig is, midőn jobbágyai közbirtokosai lettek, a lelkész igazgatása alatt fentarta. Méltó példája mind a multban, mind jelenben az egyházi birtokosok felebaráti szeretének.

Vásáruttól Nyárasdnak kanyarodik az ut Alsó-Csallóközbe. Az utóbbi kis városka csinosabb uradalmi épületein kivül, csak is 1307-ben épült régi templomáról emlékezhetnénk, de mellynek a helyén épült ujabb templom talán csak nehány oldal- s támfalát tartotta meg. Itt Felső-Csallóköztől bucsut vettünk egy időre.

(Folytatása következik.)