Mária-Czel
bucsujáróhely Stájerországban.


Mária-Czeli bucsujáró-egyház.

Nem azért közöljük e képet, mert rajta az a háromtornyu templom különös alakjánál fogva meglepő látványt nyújt a szemnek: hanem közöljük azért, mert a templom egyike a legrégibb magyar emlékeknek, miután középső legmagasabb tornyát Nagy Lajos, a másik két tornyát pedig, a templom egyéb részével együtt III. Ferdinánd magyar király épitteté; közöljük továbbá, mert az átjatoskodó magyaroknak már régtől igen látogatott bucsujáróhelye, hol vallási buzgóságuknak több emlékével találkozunk és végül mert e nevezetes bucsujáróhely alapitásainak ünnepe ezideig september hóban fog megtartatni, mellyre bibornok herczeg primás ő eminentiája is elvezetendi magyar hiveit, kiknek élén a szent helyre sept. 7-én fog bevonulni. – Érdekes leend azért ez emlékei és nevezetesége által minket annyira érdeklő helynek ezuttal rövid történetét előadni.

Nyolczszáz évvel ezelőtt azon környéken, mellyen most Mária-Czel áll, kietlen vadon terült el, alig lakva nehány ügyefogyott pásztortól, kik itt marháikat örizgették. 1073-ban Marquart herczeg Stájerországban, Karinthia határának közelében Sz. Lambert benczés apátságot alapitá, hozzá csatolván adománykép Avalenz vidékét, melly magában foglalá a mai Mária-Czel környékét is. E szerzet egyik apátja a pápa engedelméből a vidéken öt lelkészt alkalmazott, a kolostortól távol eső helyeken; igy jutott a mai bucsuhely környékén lakó pásztorok közé is egy, ki is 1157-ben érkezett meg rendeltetése helyére. Ez az ugynevezett homokdombon deszkákból lakot épitett magának, mellynek fele kápolnául szolgált. Ebben fatörzsre egy hársfából metszett Máriaszobrot állitott fel, melly a főoltáron ma is szemlélhető. A szerzetes buzgalma csakhamar nagyszámu hiveket vont körébe, kik szavait áhitattal hallgaták és térdet hajtottak a szent kép előtt. Lassankint még a legtávolabb helyekről is kezdtek a képhez jámbor hivők bucsut járni; elhatott hire a legtávolabb országokba, s midőn Wratislav morva határgróf és neje betegségükben megjavultak és a 12-ik század végén a szent képnek kőkápolnát épitettek, melly maig is a templom közepén áll, a bucsujáró-hely rendkivülien emelkedett tekintélyben. De hirének tetőpontjára azon körülmény emelte, hogy (1364-ben) Nagy Lajos királyunk is tisztelkedett a kegyelemkép előtt, hálát adandó a tatárokon vett győzelmeért, s a kis kápolna fölé góth modorban nagyszerü egyházat épittetett, mellynek hatalmas tornya – képünkön a középső – ma is fennáll és hirdeti régi fényét, dicsőségét. A templomban van mai nap is egy kápolna, mellyben csügg a többek közt Nagy Lajos szent lobogója is, és áll mai nap e királyunk sátoros oltára, körülvéve a magyar kegyelet által hozott áldozatoktól; itt őriztetnek ezek, mint dicső nemzeti emlékek, miért e kápolnát ma is kincstárnak nevezik. Ez időtől olly nagy számban kezdék a bucsujárók e helyet látogatni, miszerint befogadásukra s ellátásukra lassankint falu alakult, melly nemsokára mezővárossá emeltetett.

Midőn az ököljog elhatalmasodásával a közbátorság mindenütt veszélyezve volt, Nagy Lajos veje Zsigmond magyar király és római császár egy, egyházi zsinatban is megerősitett, oklevelet bocsátott ki, melly egyházi átokkal fenyegetett mindenkit, kik a Mária-Czelbe bucsujárókat utközben fosztogatnák, vagy bármiképen háborgatnák.

A hivek ájtatos adakozásából nagy kincsek halmozódtak itt össze ez időben, mellyek védésére Fridrik császár megengedte, hogy a szerzetesek egy nagyobb és egy kisebb erősséget épitsenek. – A kisebbnek is láthatók romjai, a nagyobbat lerontották Mátyás királyunk csapatai 1485-ben azon Fridrikkel viselt háboru alkalmával, melly Bécs elfoglalásával lett bevégezve.

A 16-ik század elején a szerzetesek ez erősséget gyenge fallal pótolták, melly a templomot ma is körülveszi.

Ezekután vagy három izben leégett a hely, nevezetesen 1529-ben a törökök által felgyujtatva.

A habsburgi házból eredt császárok több kedvezményekben részesiték a bucsuhelyet, nevezetesen III. Ferdinánd, egyszersmind magyar király, 1644-ben kezdé épittetni a mai templomot, két szélső uj tornyával, melly I. Lipót király alatt lőn befejezve.

Hogy milly buzgalommal látogaták e helyet a magyar hivek, mutatják az ott emelt emlékek is. Nevezetesen 1660-ban Draskovics Miklós a Sz.-Imre-oltárt, 1662-ben Nádasdy Ferencz és neje Eszterházy Julianna a Sz.-István-oltárt, 1685-ben Szelepcsényi primás a Sz.-László-oltárt épitteté, hol nyugszanak e főpap tetemei is eltemetve és később Eszterházy Pál nádor, kit I. Lipót király 1787-ben herczegi rangra emelt, a Sz.-Katalin-oltárt emeltette. – Örökre nevezetes marad azon nagyszerü körmenet (processio), mellyet e férfiu 1797-ben rendezett, és szintén Eszterházy Miklós, tinini fölszentelt püspök, aug. 27-én Mária-Czelbe bevezetett, hálát adandók Istennek azon sokáig kért kegyelemért, hogy édes hazánkat a török iga alól fölmentette. E körmenetben a nemességből 220 férfi, 100 nő, mindössze pedig 8765 ájtatoskodó vett részt. – Midőn e bucsujárók a kegyhelyre bevonultak, Nagy Lajos királyunk fönebb emlitett szent lobogója vitetett előttük.

A mult század vége felé csökkent a bucsujárók száma, midőn II. József császár, a nagyobb bucsujárásokat egész birodalmában eltiltotta, az apátságot eltörlé, és kincsei legnagyobb részét a vallási alaphoz csatolta. De Ferencz császár és király a bucsujárást ismét megengedte, 1802-ben a szerzetet viszszaállitotta, sőt 1811-ben maga is meglátogatván a helyet, több kedvezményekben részeltette. A franczia háboruk s egy 1827-ben az egész várost felemésztő tűz által okozott veszteségeiből kiépülve, Mária-Czel ma is nevezetes bucsujáró-hely s jólétben folytonosan emelkedik.

Illy szép emlékeket rejt magában reánk nézve e nevezetes hely, mellyek közt még megemlitendő  Szelepcsényi György primás által emelt Szent-László-oltár fényes fölujitása, melly czélra bibornok herczeg-primás ő eminencziája ezer pengő-forintot szentelt.

Vallási és nemzeti kegyelettel tekinthet a magyar e szent hely felé, hová annyiszor zarándokoltak áhitattal ősei, és hol annyi emléket emeltek vallási buzgalmuknak.

(J. L.)