Nemzetünk miveltsége az Árpádok alatt.
Irta Vass József.

(Folytatás.)

II. A keresztyén vallás sikeres terjedése mellett, segitette a magyar nemzet polgárisodását ősi alkotmányának európai szellemben, de nemzeti irányban s történeti alapon végrehajtott korszerü módositása. Amott hitbuzgó apostol, itt bölcs törvényhozó képében tünt fel István. A keresztyén vallás álladalminak jelentetett ki, s hatalmas egyházi rend alkottatott. István legbátrabb tette azonban a törzsökfők hatalmának az uj alkotmány általi megszüntetése volt, kiknek helyébe egy némileg hasonló intézvény lépett, tudniillik mintegy hatvan vármegye, mellyeknek élén egy-egy várispán (főispán) állott egyenesen függéssel a királytól. Ezek s a keresztyén egyház által, mellynek valóságos feje szintén ő volt, az uj középponti hatalom a régi frigyrendszer romjain szilárdabb erővel s uj méltóság fényében emelkedett. Három országrendet alkotott: főpapságot, főnemességet és a köznemességet. A közigazgatás tekintetéből, a volt helytartó-tanácshoz hasonló királyi tanács, s a királyi jövedelmek igazgatására külön királyi kamara szerveztetett. A törvényszékek, a perkezelés körvonalózásával együtt, czélszerüen rendeztettek. A nemzet minden osztályainak szabadsága, jogai s kötelezettségei megállapittattak. A törvénykezés rövid volt és egyszerü; s ámbár István nemzetének irott törvényeket adott, a per azonban élőszóval folyt, s ugy adatott ki a birói ítélet is; csak akkor irásban, ha az ügy nagy fontossága kivánta. A büntető törvény a középkor jellegét viselvén magán, a külföld fenyitő törvényeinél zordonabb nem volt. – Végül István intézvényeinek egyik ékköve volt a honvédelem. Ennek kettős tényezője a királyi s nemzeti sereg volt. Amaz a haza kül- s belbékéjének biztositására különböző elemekből, meghatározott birtokalapon, szerveztetett; emennek közveszély idején alkatrésze volt minden nemes a „közös jogok, közös teher” elv szerint, kötelessége volt a megtámadott hon védelme. A haza határain kivül nem tartozott, hanemha önkéntes ajánlkozásból, s ekkor is királyi zsoldon katonáskodni; s e nemesi jog nem egyszer óvta meg szükségtelen külháboruba bonyolódástól a hazát. – Ezen, korában páratlan szerkezetű, honvédelmi rendszernek köszönheté a magyar nemzet, egyéb alkotmányos intézményei mellett, több mint nyolczszázados szabadságát, s azt hogy elébb az olly hatalmas nyugoti, utobb pedig a keleti befolyástól el nem nyeletett, és annyi s olly sulyos csapások alatt, minők rajta kivül nem sok népre mérettek, el nem enyészett. Mert csak a hon és családi tüzhely lélekemelő szeretetéből származhatik az erkölcsi erő azon hatalma, melly daczolhat a veszélylyel s dicső nyereségnek tartja, ha azt honáról önfeláldozásával elhárithatja. – Szent István ezen, a magyar történetben örökké nevezetes alkotmányrendszerét csak több próbaév után terjeszté országnagyjainak megvitatása alá, s hogy nyolcz századnak vérzivatarait tulélte, állambölcseségének csalhatlan bizonyitványa.

A XI. században szent István nyomain biztosan folytatott törvényhozás és alkotmánykifejtés is becsületére válik a magyar szellemnek. I. Béla alatt a Péter király óta divatozott rendkivüli terhes adók vagy eltöröltettek, vagy megkönnyittettek. E királyunk kormányidejében tört át a még sürű homályon a képviseleti rendszer első sugara. Ő tudniillik a nevezetes székesfejérvári országgyülésre a városok és helységek követeit is meghivta, kettőt-kettőt mindenünnen az öregebb, értelmesebb lakosok közől. E gyakorlatnak azonban többé sehol semmi nyoma. – Aba király Péternek alkotmányellenes ujitásait eltörölvén, az országkormányzatot nemzeti irányba visszaterelte; a kormányhatalmat az idegenek kezeiből kivette s a szerfelett nagy adókat leszállitotta. – Kálmán királyunk a XI. századbeli magyar értelmiség alkotásainak dicső sarkköve. Az elődei alatt alkotott törvényeket egybeszedette, s a kor szelleméhez idomitotta; a bünfenyitő törvényeket szeliditette, igy pl. a halálbüntetést csaknem egészen eltörlötte; a boszorkányok vallatását – kimondván, hogy nincsenek, – megtiltotta; a tüzesvas és forróviz-próbávali élhetést szükebb határok közé szoritotta. Továbbá a rabszolgaság elleni rendeletei, a gyermekölőkre szabott törvény szeliditése, az egyház anyagi hatalmának mérséklése, a zsidóknak adott szabad birtokszerzési engedelem, szinte olly keresztyén, mint korát megelőző felvilágosodásának tanui. – Még kettő vonja az Árpádok alatti törvényhozás történetéből magára a közfigyelmet: az arany-szabadság levél II. Endre (1222.), s III. Endre alatt az először Rákos mezején tartott országgyülésnek (1298.) a jobbágyok szabad költözködésére vonatkozó törvénye. Ennek, hogy életbe ne mehessen, a főnemesség utját állotta; az a köznemesség jogkörét, hol a szabadság, nemzetiség, az ősi szokások, s a nép vele született erényei az ország minden sorsa közt menedéket leltek s fenmaradást, pontosan kijelelte. – Azon nemzet, mellynek befolyásos tagjai az átalános nevezettel középkornak czimzett időfolyam alatt illy alkotmányt teremt, s olly czélirányosan fejt ki, a polgárisodás nemes gyümölcseit birja.

III. A keresztyén vallás és nemzeti alkotmány testvérhatással voltak népünk nevelésére, erkölcsi szeliditésére. Jól látta az első magyar szent király, hogy a keresztyén hitelvek az ősvalláshoz még mindig erősen ragaszkodó magyarjaiban meg nem fogamszanak, hacsak alapos népnevelés nem ápolja azokat a gyenge szivekben: erre nézve lelkesen látott a tanodák szervezéséhez. Fárai iskolák állottak fel, hol a pap az egyházához tartozó kisdedeket a hit- és erkölcstan elemeiben ingyen oktatta. A székesegyházak és monostorok mellett keletkezett tanodák biztositották a miveltség és erkölcsnemesülés szent ügyét. A korosabbak tovább képeztetése az egyházakban folyt. Törvények rendelék, hogy a nagyobb egyházakban minden vasárnap az üdvige (evangeliom), hitleczke (epistola) s a hitvallás; a kisebbekben pedig a hitvallás és miatyánk magyaráztassék a népnek. – Illy keskeny határok közt mozgott az első magyar keresztyén nép neveltetése, s hogy mégis gazdagon eredményezett, azt erkölcseiből látjuk. Ugyanis

IV. Szent István törvényeiből kitünik, hogy országlása alatt a néperkölcsök jó lábon állottak. Véritélet csak ritka esetben mondatott. De a halála után bekövetkezett zavarok közt mondhatlanul sok rendetlenség, zabolátlanság kapott lábra az országban; különösen a rablás hihetetlenűl elhatalmazott. Szent László rémtörvényei ezt kétségtelenné teszik. Hogy az igazságszolgáltatás is rosz lábon állott, bizonyitják a birákra szabott büntetések. Később a III. Béla fiai alatt bomladozó országos állapotokkal a miveltség is hanyatlásnak indult. A fejetlenség s nagyok hatalmaskodásai szerfelett nyomták a szegény földmivest a nélkül, hogy ügye a gyengült trónnál védelmet lelhetett volna s igy a nagyok féktelensége mellett a nemzet tömegére szegénység nehezedett, mi legkártékonyabb mételye a közerkölcsöknek. A nép egyszerűen nemes erkölcseinek illyetén megvesztegetése mellett a honnagyokéi sem voltak kitünőbbek. Vessünk egy bágyadt pillantást történetkönyveink vérfoltos lapjaira s borzalommal szemléljük, az országlatba vegyűlt ármánynak vérfagylaló hány bünténye undokitja azokat. Gizela királyné a nyitrai várban a szerencsétlen Vazult szeme világától kegyetlenűl megfosztatja, s forró ólmot öntet füleibe. Péter udvarában álnok ájtatosság és zabolátlan feslettség uralkodik, megvakittatik, tömlöczre vettetik. Aba kegyetlensége negyven főembert vonat nyársra. Álmos herczeg és fia Béla irgalmatlanul megvakittatnak. Az aradi vérnap (1132.), a mikor hatvannyolcz országgyülési tag lemészároltatik. IV. István méreg által öletik meg. Gertrud királyné (II. Endre neje) meggyilkoltatik. A pórnép II. Endre alatt agyon veri a dézma- s királyi adószedőket. Kún László szabados életének példája megvesztegetőleg hat a közerkölcsiségre. III. Endre méreg által öletik meg. Három század évsorain keresztül történtek mindezek, s tanui annak, mennyire elfajulhatnak az erkölcsök a harczias idők vérzivatarjai fölött.