Szerkesztői mondanivaló.

1383. Vasárnapon. Zsigmond csatája. Tikkasztó száraz próza, rosz rimekbe foglalva, ritkitja párját. Élénken felkelti az olvasóban egy jó görög dinnye utáni epedést. A mi azonban nem czélja a költészetnek.

1384. P. P. költeménye a fentebbihez hasonlit.

1385. Bortavi Pálnak. Ujabb czikke feleslegessé vált. Eddig is bővebben szóltunk a tárgyról s ezután is szándékozunk még tüzetesebben szólani hozzá.

1386. Sz.-Fehérvár. Nem áll a következtetés, hogy ha eddig nem jutott tér a czikkeknek, ezután is alig fog akadni. Reményünk van, hogy mindig több térrel rendelkezhetünk. Nem üres biztatás ez, de helyzetünket méltányolni fogná ön, ha látná, hogy csupán természettudományba vágó, közlésre szánt czikkeink száma majdnem meghaladja a százat s ezzel arányban állanak egyéb értekező, elbeszélő, népismei, történeti, helyismertető, életirási stb. czikkeink, a verseket nem is emlitve, mert azokban uszunk.

1387. Győr. T. szerkesztő ur! A csikós. Igy kezdődik két népdal. Felelet: Pest. T. népdalár ur. Nem kell csikós. – A népdal végső két sora pedig, mellyben a csikós összeszidja babáját, igy hangzik:

„Verje meg, mert megérdemli, – ,Z igaságos teremtő!”

Kérdjük: ,Z igaságos ez?

1388. A csárdák fia. Már használhatóbb, s figyelmet érdemel. Csupán tárgyánál fogva nem tartjuk egészen lapunkba valónak.

1389. K.-Sáróra T. M. – A czikk közléséről épen nem mondtunk le. Miért a „szócsin” miatt? Nem értjük. – Az adomát használni fogjuk.

1390. Füttyencs Jancsi. Jancsi szereti Erzsit. Ez is szereti Jancsit. De Erzsi atyja Biró Istvánnak szánta leányát. Meg is tartják a lakodalmat, tolong a násznép. Füttyencs Jancsi, a juhászbojtár, szamárháton, szikrázó vad szemekkel utánok.

„Egyszersmind a kocsit, mellyen a násznép ült,
Eleibe állván meg is állitotta – – –
S kirántván egy kézzel lőcscsét a szekérnek:
Azzal Biró Istvánt fejbe kopintotta.”

Ezután Jancsi fölvette Erzsikét a szamárra s elballagott vele a kecskeméti pusztára. Utól nem érte senki. Most is ott élnek teljes boldogságban, egymás karjában! – Már miféle compositio ez? Az előadásról nem is szólunk. Kifütyülnék Füttyencs Jancsit.

1391. Beczkó. Borzasztó vörös tinta és kellemetlenül czifra aczéltoll-vonások.

1392. Vörösvárra H. L. Fogadja köszönetünket. Utasitása szerint járandunk el.

1393. Korponára L. G. Nem kérjük a czikk további folytatását. Másokra kell biznunk, a magyarok ős történetét Mózes könyveiből kiolvasni, Ádámot magyar embernek tartani, a magyarokat a macedókkal, parthusokkal, perzsákkal, arabokkal stb. összezavarni. Nekünk meg kell elégednünk azzal, a mit a historiai kutatás eddig mint bizonyost mutatott be. Bocsánatot kérünk, de nagyobb figyelembe ajánljuk Vass Józsefnek lapunkban épen most folyó történeti pályamüvét. És ne ábrándozzunk.

1394. Ránosztai urnak. Visegrád, Zólyom, Dévény rajzai már megjelentek lapunkban.

1395. Egerbe B. P. Bizonyosan tudjuk, hogy Sárosy Gyula „Albuma” sajtó alatt van.

1396. Dévára B. K. A kérdéses szám annak idejében elküldetett; igen sajnáljuk, hogy most ujjal nem pótolhatjuk, miután teljesen elfogyott. (Kiadóhivatal.)

1397. Az elhunyt irók hamvaihoz. Ne háborgassuk őket csendes álmaikban illy rémitő jajgatással, mellyektől még az élő is félholttá lesz.

1398. Esztergom G–ás. Nem kell mindent olly betüszerinti értelemben venni. Ama szavakban némi gúny is van.

1399. Izabella. Nem vehetjük el. Jó lesz a „Szép juhász”-nak, a kinek sorsa szintén igen kétséges, a mint szigorubb szembesités után tapasztaltuk.

1400. B.-Hunyadra Z. Sz. P. Elvünk, ok nélkül nem czivódni, tessék az illető laphoz magához fordulni.