Gazdákat érdeklő.

– III. A luczernás-rétek érdekében Kőmüves Károly ur által kitűzött pályakérdésre (l. V. U. 31. 33. 34. számait) folytatólag:

VI. Nyiregyházáról Juhász Mihály ur igy nyilatkozik: – A luczernát pusztitó kosz kiirtására e nyáron három módot használtam, u. m. – 1. a mult évi „Falusi Gazda” III-ik füzetének 140-ik lapján 2-ik szám alatti közleményben olvastam, hogy a bádeni nagyherczegségben Lempp nevü földbirtokos 1855-ik évi augusztusban, (s miért nem elébb?) luczernás földjének egy részét sóval hintette be, s olly sikerrel, hogy a behintett földeken következő évi junius 6-ig nyoma sem mutatkozott a kosznak, – magam is ebből okulva, e nyáron luczernásomban több helyen mutatkozó koszos darabok közül egyet különössen kiszemeltem s megjegyeztem, azt debreczeni szalonahentes módjára derekasan megsóztam, nem ugyan augustusban, mint emlitett bádeni gazda, hanem junius végén, a mi egyre mehet, – heted nap mulva ezen mütételemnek jó sikerét remélve, megvizsgáltam a sózott helyet, s csudálkozva néztem, hogy a megsózott részen még jobban diszlett a kosz, mint egyebütt, s mintha e módoni trágyázással annak terjedését előmozditani akartam volna. Óvásképen közlendő, hogy a fent idézett bádeni embert ne utánozzák. – 2. Több helyen a koszos luczernát élesitett kapával földszinig levagdaltam, az igy levagdalt szemetet földestől kihánytam, a kosz legalább eddig ottan nem mutatkozik, s uj luczernahajtások jönnek elő. – 3. Néhány helyen a koszos luczerna-töveket száraz gazzal s szalmával behintve, azt földig leégettem; – tapasztalatom szerint ez a legjobb mód az aranka kiirtására. – Megjegyzendő, hogy mihelyest a kosz mutatkozik, azon darabot, még az épet is hozzá véve, legalább egy jó lépésre, azonnal szinig le kell kaszálni, s a lekaszáltat eltakaritani s meggyujtani a tövit.