Léva vára.
(Barsmegyében.)


Léva vára.

Léva várának Vietorisz Antal ur által rajzolt romjait és széplaki Botka Tivadar ur érdekes levéltárából nyert adatok nyomán szerkezett vázlatát adjuk azoknak, kik a régi maradványok becses emlékeiben gyönyörködve őseink intézeteit kegyelettel tisztelik.

Léva az 1156-ik évi okmány értelme szerint a XII. század közepén „Conventus hospitum” kezdetszerü gyarmat volt, melly saját anyaegyházzal nem birván, a szomszéd Barácska faluban, hihető a mostan igy nevezett szántóföldek helyén, Euridinus gazdag birtokos költségén épült és Martirius esztergomi érsektől fölszenteltetett anyatemplomhoz kapcsolt fiókegyházi község vala. Első telepitőiről mit sem tudunk, mert határozottan nem állithatjuk, hogy ez időtájban II. Géza király meghivása következtében letelepült flandriai és szász gyarmatosok amazokkal összeköttetésben lettek volna. Lévának még ekkor vára nem volt, hanem a megyei székes Bars várnak kerületéhez tartozott.

A történelmi sejtelmek legvalószinübbé teszik azon állitást, hogy a gyászos tatár dulás után IV. Béla király illyes csapások ellen, az ország több alkalmas helyén őrvárakat épittetni rendelvén, Léva is czélszerü fekvésénél fogva uj erődül vala kitüzve. – Már a szomorú emlékezetü királyválasztási villongások idejében ott állott a büszke sziklavár. Visszaadatván pedig a rég ohajtott béke, Róbert király korában Léva a földult hazának erős vára, s jelentékeny állomása lőn. Miután pedig a négyszázados Bars vár végkép elpusztult, birtokai az uj Léva várhoz kapcsoltattak; kormányzása megyei főispánokra és tekintélyes harczfiakra bizatván, mindenben megyei székesvár minőségre emeltetett. 1321-ben maga a félelmes ellenein győzedelmeskedett fiatal király, már biztos utjában, Léva vára alá jött, a hol tábort ütvén, hív követőit maga körébe gyüjté, s királyilag megjutalmazá. Itt a nagy vendéget fogadta a lévai várnagy bathmonostori Becse Imre, ki egyszersmind a barsi főispánságot is viselé, és alapitá a gazdag bathmonostori Töttös családot, a Garam, Ipoly, Duna és Tisza partjain elterülő nagy jószágok büszke urait.

Az 1330-ik év eseménye sötét vérfoltokat hagyott Léva vára emléklapjain. Akkor esett áldozatul az örjöngős Zach Bódognak ártatlan leánya Kopály vártisztnek neje; a férj börtönben végeztetvén ki, gyermekei irgalmas kezek által Rhódusba és Lengyelhonba ragadtattak a borzasztó vérfertő elől.

A nagy király, Lajos alatt Léva az országos várak sorában megtartatott ugyan, de a várjószágok egy része László opoli herczeg s nádor birtokába jutott „Ad honorem” mond az oklevél, vagyis hivatalos fizetés, s jövedelem czimen. – 1367-ben Deméndi László nagyváradi püspöknek s családja embereinek szinte a vár javadalmaiból királyi adomány osztatott; a megmaradt jószágot Garay Miklós nádor 1881-ben Bars–Léva közti mezőn tartott nádori közgyülésben rendezte, s elidegenithetlenné tette.

Azonban Zsigmond a kormányra jutván, ezen határozatra és a várszerkezet eredeti természetére mit sem ügyelve egy embert szemelt ki, Sáró garamparti szerény faluban birtokoló nemes családnak ivadékát, Sárai Lászlót, hogy ez is egyike legyen azon kevés szerencséseknek, kiket a király az elvénült, vagy elenyészett régi nagy családok helyébe uj nemzetségek törzséül szánt. László tehát a nagy események szinhelyére állittatván, főhivatalokra emeltetett – 1392–1394-ig temesi főispán, majd királyi főajtónálló – három roppant váruradalommal: Léva, Semte, Újvárral (Holics vagy Fejéregyház, Alba-Ecclesia) megajándékoztatott. Igy szünt meg Léva várának országos tekintélye, és lőn bölcsője egy uj, hires magyar családnak, melly a Lévai név alatt 1553-ig virágzott.

Sárai László fiára Péterre ragadván a cseh név, Wagner az elhunyt régi családokról irt könyvében a Lévai családot cseh eredetünek állitja hibásan; mert a Forgácsok gazdag levéltárából napvilágra hozott, és Fehér Diplomatum Codexében közlött oklevelek, csalhatatlanná teszik, mikép a lévaiak tősgyökeres magyar nemzetség egyik ágát képezék. Ugyanis már 1245-ben sági, bálvándi és sárai birtokait azon nemzetség három ága megosztván, ezek egyike, melly Rugastól származott, barsmegyei Sáró faluban telepedvén meg, az akkori szokás nyomán sárai nevet vette fel, és azt a XV. század elejéig olly annyira megőrizte, hogy a Léva várával megadományoztatott László is haláláig a régi családi név mellett maradott; sőt halála után fia is, a historiai nagy eseményekbe vont hires Péter jó ideig Sárai névvel élt. Ez Zsigmond királynak tántorithatlan hive, a cseh harczokban részt vevén, s igy cseh zsoldosokat tartván alkalmat adott a cseh névnek ráfogására; ámbár ő volt, ki atyja nevét a Lévai névvel fölváltván, az utódira is átszállitotta. Milly eseménydús történelmi szerepek jutottak Lévai cseh Péternek, viselt hivatalai mutatják: főlovászmester, Bars főispánja, machói bán, Erdélyország vajdája, a hussziták ellen az ország főkapitánya volt.

Nehogy hosszúra terjedjen megkisérlett vázlatunk, mellőzve fényes tetteinek elsorolását, csak azt emlitjük, hogy korának egyik hatalmasb embere volt Péter, hatalmát pedig az ország legtekintélyesb főuraival, és családival kötött baráti, s vérségi viszonyai annyira növeszték, mikép őt az ország s nemzet életébe ható érdekes eseményeknél, a főszereplők sorában találjuk. – A pártok megválasztásában különösen szerencsés iránya vala, azt szemelvén ki, melly a haza boldogitó javát tüzte ki feladatul, s mellyhez a Hunyady arany-kornak dicső alkotója az akkor még fiatal János tartozott. – Az 1440-ki események fonalát nem láthatta füződni Péter, mert ez évben sirba vitte magával a cseh nevet is; utóda László illy névvel élni nem akarván, egyedül a családi Léva nevet tartotta meg, melly 1553-ig virágzott.

Istvánffi Miklós történetiró szerint Lévai Gábort Pest ostrománál 1542-ben ágyú-golyó ölte meg. Hátrahagyott fiát Jánost anyjáróli nagybátyja Thurzó Ferencz kamarai elnök, kellő gonddal növeltette Bécsben; de az Istennek tetszett a serdülő növendéket magához venni. A Léva család ezen utósó sarjának földi maradványa 1553-ki september 12-én tétetett a bécsi Ágostoniak sirboltjába, hol a gyászfölirás most is olvasható. Busongva gyászolhatta Léva vára utolsó törvényes fiatal urának kora elhunytát, ha ezen magvaszakadás szülte vészteljes eseményekre visszaemlékezett.

Tudniillik Balassa Menyhért kényúr Lévai Gábor özvegyét nőül vevén, az urnő kezével a várat is elnyeré, később Csábrágot is, kiüzvén innen Pálffi Péter őrseregét, elfoglalja; mind a két erősséget rabló bérenczeivel megrakván, a szomszéd helyeket bitorló merénynyel rettegteté; rabol, pusztit; a gazdag ragadományt váraiban őrizteté. – A nagyszombati országgyülésen összesereglett rendek előterjesztvén a nemzet sérelmeit, megemliték azokat is, mellyeket Balassa Menyhért féktelen csapatai prédálva okoztak, s követelék, mikép a kicsapongó csendbontók korlátozásával a személy s vagyon-bátorság biztosittassék. A király I. Ferdinand készséggel engedvén a méltányos követelésnek, bazin szent-györgyi Salm grófot bizta meg, hogy katonai erővel a rablók tanyáit földulná, s a köz békét helyreállitná. A derék hadfi vállalatának dicsően megfelelt, a bitorló bandát 1548-ban megtörvén, Léva várát elfoglalta, s a várost is, az ostrom nyomasztó terhe alól fölmentette.

Később 1571-ben az egri hőst Dobó Istvánt uralta Léva vára, mit a most fennálló várkastély, uradalmi tisztilak kapuja fölötti irás igy nyilvánit: „Magnificus Dnus Stephanus Dobó de Ruszka Comes Bars Medio Ladislai de Lekemer Fratris Sui Fieri Fecit Anno Domini MVLXXI. – A V szám D helyett, hihető hibásan van kivésve.

1605-ik évben Kolonics, Perényi özvegyét Zsófiát nőül vevén, kezével a vár, s város birtokába jutott. Ámbár a várost Bocskay hadai fölégetve kizsákmányolák, a vár hősi ellentállás mellett ura birtokában maradt.

1664-ben Souches császári hadvezér a csejkő-keszi sikon Koháry István vesztével legyőzvén a törököt, Lévát az ostromzár alól fölmentette.

1680-ban a Csákyak birtokában volt. Ezek után az Eszterháziaké lőn a vár, s hasonnevü terjedelmes uradalom, mit most is a fényes Estoras nemzetség herczegi képviselője Pál bir.

Közli Pereczparli.