Offenbánya,
egyike a legnevezetesebb erdélyi bányásztelepeknek.

Offenbánya, egyik a legrégibb erdélyi arany-ezüst-bányászatok közül. Annyi bizonyos, hogy a rómaiak nagyban űzték itt a bányászatot, és különösen az aranymosást. Maig is láthatók a bányákban a római mivelet maradványai, nemkülönben egy régi kőfallal keritett bástyának, azután templomnak romjai. – Az idők mostohasága miatt több századig pusztán és felhagyva maradván ezen előbb nevezetes bányászat, valami négy századdal ezelőtt másodszor is megtelepittetett és mivelni kezdték, még pedig olly szerencsével és előmenetellel, hogy bizonyos adatok szerint csak az aranymosók (auri lotores) többre mennének 600 egyénnél, azonkivül ezen helység határán most is valami 18 kisebbszerü olvasztó-kemencze helyei tisztán kivehetők a hátramaradt nagysalak-halmazokból. Melly nagy kincsnek hire a dicső emlékü Mátyás királynak tudomására menvén, hogy a hir valóságáról tisztábban meggyőződhessék, személyesen, de ismeretlenül (incognito) köz állitás szerint egy biztosával a havasokon keresztül Kolozsvár felől ide hatolt, és egy az akkori bányanagy szállásához közellevő korcsmába, mellynek romjai most is megvannak, beszállott. Másnap nagy ünnep tartatván, a bányanagy a fentebb emlitett római bástya mellett a most is épségben levő tiszti-szállásból, népmonda szerint, a bástyában levő templomba (mellynek romjai most is megvannak) arany tányérokon lépdelve ment be. A mit meglátván a dicső király, minekutána hat főtt tojást mint utazó megevett, illy tartalmu czédulát hagyott hátra tányéra alatt:

Itt volt Mátyás király, megevett hat tojást,
Látta arany csészén járni a kamarást.

Azonban megint gyász borult Offenbánya felett. A rémitő emlékezetü vad tatárok a sok kincsnek hallatára ide is behatolván, nemcsak feldultak, elraboltak és felégettek mindent, hanem a nagyszámu lakosságnak is egy részét az emlitett bástyában és nagyszerü templomban elbujva feltalálván, mind lekonczolták; más menekült részét pedig valami la válylyá drákuluj nevezetü szorosnál körülvévén, azt is egy szálig levágták.

Ezen borzasztó eset után megint huzamosabb ideig pusztán maradt ezen gazdag kincseknek fészke. Míg végre harmadszor is a Bánságból ide hozott, vagy küldött, többnyire német bányászok által lassankint szaporodni és telepittetni kezdetett.

Rendre származott ide a szomszéd havasi falukból több román család, a kik nagyobb részt földmiveléssel és marhatartással foglalatoskodnak, de sokan az itteni részint cs. királyi, részint társasági (werkesi) bányászathoz is alkalmazzák magukat. A mostani lakosság száma összesen mintegy 1500 lélek, de a mintegy álomban látott régi kincsnek és gazdagságnak csak a hire maradt a mostani ivadékra. Most mind a két részről levő bányamivelet csak alig tarthatja fel magát, míg a gondviselés egy jobb áldásra nem vezet. – Van még is Offenbányának most is egy olly nevezetessége, mellynek megszemlélésére bátran jöhet ide a távolabbi utazó is, t. i. a hires és az egész országban egyetlen remek érczolvasztó-kemencze, vagy kohó. Ebben láthat az ember négy nagyszerü és legujabb találmányu külön négy-négy fuvó ládával ellátott olvasztó-kemenczét, külön amalgamácziót, vagy is a fekete rézércznek tűz általi kitsztitását, és arany ezüst nagyszerü tisztáló-kemenczét (Treibherd). – Van még benne a kemenczékhez megkivántató kőtörő- és örlőmalom; – és több, u. m. lakatos-, asztalos-, kovácsműhelyek mind egy, még pedig legkisebb fagerendák és szarufák nélkül, csupa ivekre (árkusokra) állitott fedél alatt. De van még egy más nevezetessége is Offenbányának, és ez azon eredeti uj csinált ut, melly folytonosan az Aranyos vize mellett Topánfalván keresztül Magyarország felé vezet. – A mit évezredek alatt megtenni lehetetlennek tartottak, az már valósággal megvan! Verespatak ugyancsak legrégibb, még a rómaiak előtt is ismeretes gazdag bányász-szomszéd-helységbe, mint szinte Offenbányára, úgy a vidéki havasi falvakra csakis lóháton lehetett eddig az országból élelemszereket és egyebeket szállitani; de már most ott állunk – hála a gondviselésnek! – hogy maholnap hintóval is idejöhet még maga a Felség is, a ki ezelőtt lóháton is nagy bajjal látogathatta meg ezen havasi vidéket és a hires Detonátát.

Vojth Simon.