A szerelmes betyár.

Lóra kap a szilaj betyár,
Üvölt, süvölt a fergeteg:
„Hadd üvöltsön, hadd süvöltsön,
Szerelem űz, megyek megyek”…

Sötét az éj, nincsen csillag,
A villám ég, kanyarog csak;
És a betyár arczán mégis
Öröm, remény mosolyognak.

Alacsony kis ablakrésen
Bús fény tör át a nagy éjen:
„Rajta lovam, csak még addig,
Míg azt a kis fényt elérem!”

Halavány a gyertya lángja,
A betyár olly vágyva néz be;
Hajh de minek, minek néz be!
Szeretője más ölébe…

Vissza, vissza, és a gyors mén
Még vadabbul, gyorsabban mén,
Viszi, viszi jó gazdáját
Esze nélkül árkon, tüskén.

Kisüt a hold… de nincs vége
A zivatar haragjának:
Egyre zajog, háborog az,
Szive mélyén a betyárnak.

Dalmady Győző.