Vajjon?! – Ha a Vasárnapi Ujság olvasó közönsége még emlékezik, hogy Nyiregyháza városa kétszáz ezer pftot adott az államkölcsönre, hogy ennek felét egy ipartanoda felállitására szánta, ha olvassa, hogy az alapitó levél kiadatása és felterjesztése után (az alapkő letétel) nem „csalfa vak remény” (Politikai Ujdonságok 27-ik szám) többé; ha megtudja, hogy a város Ő Felségeik elfogadására több mint tizezer pftot hozott forgalomba, s ezer pftot a magyar tudós-társaság pénzalapja növelésére alapitványozott; hajlandó volna hinni, hogy mi mindenben bővölködünk, s ha mi kivánni valónk volna még: azt a készülő s jövő év october 31-én megnyitandó vasút meghozza Tokaj, vagy Debreczenen keresztül. – De vajmi nagyon csalódnék, ha városunkba jövén, meglátná a sok légrontó mocsárt, sokszor a város főbb utczáin is; a sok éretlen, lázt okozó gyümölcsöt, gyomorsavanyitó sületlen kis zsemlyét a piaczon, érdemest arra, hogy mesterével együtt az ipatárlatba közszemlére kiállittassék; a város közepében alakitott, de keritetlen s begyepesedett sétányt; ha megtudná, hogy a casino 1849. óta még mindig alszik, és becses könyvtárának egy része gazdátlanul jár a városban és vidékén, más része pedig a moly és egérféle lényeknek van kiadva használatul; ha meggyőződnék, hogy tanteremeink, azaz gyermekeink nyilvános nevelő-intézetei, juhaklokhoz inkább, mint iskolákhoz, azaz gyermektemplomokhoz hasonlitanak, s hogy az iskolaköteles gyermekek legalább egy harmada sohasem volt iskolában, másik harmada libákkal, malaczokkal, s ki tudja miféle házi szelid állatokkal jár a tanyai nagy iskolákba tavasztól kezdve késő őszig, s csak egy harmadnak szinét van szerencsénk láthatni a nyári vizsgákon; ha végre szemtanuja volna a tüzet nem óltó négy vizfecskendő tehetlenségének, mellyet a julius 16. és 18-iki tűzvész alkalmával igen érzékenyen tapasztalánk: nem hiszem, hogy kedve kerekednék a haladási bizonyitványt aláirni. Pedig azon is kellene lennünk, hogy jó víz, lég, rend, kényelem, vagyoni biztosság és aránylagos ruha s élelmi jutányosság által idegen és vidéki gazdag családok itteni megtelepedésre ösztönöztessenek. Ne játszuk el városunk jövőjét semmiféle személyes érdekek és viszonyok miatt, mert míg ezek uralkodnak, addig nálunk még sok ígéret és még több terv csak papiroson marad, és „csalfa vak remény.” Hazudtoljuk meg ezt tényekkel, és én – – elhallgatok.*
B.