Murány vára.


Murány vára.

Annak neve, ki Gömörmegyében e sasfészket, e nyaktörő sziklára épité, nem tudatik; legvalószinübb, hogy az Ilosvaiak épiték azt is, kik Jolsva mezőváros határában két várat birtak. A 15-ik században Giskra vezérnek szolgált biztos lakhelyül, mellyből őt Mátyás király alatt Zápolya István üzte ki. A 16-ik században mind a várt, mind az urodalmat a Tornallyaiak birták, később Bacsó Mátyás kezébe jutott, ki is innét csapatával az egész felvidékre terjeszté rabló kirándulásait – egész a sziléziai és lengyel határokig. De az 1548-i országgyülés hon ellenének nyilvánitván őt Salm Miklós hedvezér küldetett ki ellene, ki hosszu ostrom után is csak árulással vehette be Murány várát. Bacsó megmenekült ugyan, de bujdosása közt elfogatván, lenyakaztatott. Ezután császári tisztek kapitányi czim alatt igazgaták a várat és uradalmait, később Rothal német gróf vette meg, kit 1605-ik évben ellene támadt hajdui és jobbágyai annyira szorongattak e várban, hogy élete megmentését csak Kolonics Fridrik császári hadvezérnek köszönheté. 1620-ban Bethlen Gábor a várat és uradalmat Széchy Györgynek adta, kinek halála után özvegyét, a hőslelkü bájos homonnai Drugeth Máriát, uralta Murány, ki is azt az ostromló Wesselényinek szivével s kezével együtt birtokába adta. A Wesselényi-féle összeesküvés következtében Károly lotharingi herczeg szállta meg; de a hirtelen meghalt Wesselényi neje, Széchy vagy Drugeth Mária, hősileg védelmezte azt és csak egyezség után adta fel. Ezután ismét császári tisztviselők kormányozták Murányt s uradalmait; 1683-ban Tököli Imre foglalta el, de rövid idő mulva ismét a kormány kezébe került; 1702-ben a vár leégett, de csakhamar fölépült s 1706-ban II. Rákóczy alatt Bercsényi Miklós birtokába jutott. Ez időben a magyar korona is sokáig itt tartatott; 1720-ban III. Károly király Koháry Istvánnak engedményezte, melly azonban folyvást katonai felügyelet alatt állott. Ezután a vár falai lassankint romladozásnak engedtettek át, ugy hogy ma teljesen lakhatlanok. Jelenleg a Szász-Coburg-gothai herczegek birják, kik azt Kohárytól leányágon öröklötték. – Mind ezek bővebben olvashatók a Vasárnapi Ujság 1855-ik évi 123-ik számában „Kirándulás Murányba” czim alatt.