Szatmár-Németi.


Szatmári székesegyház.

Egy a legrégibb s legnevezetesebb szabad kir. városok közül, fekszik Pesthez keletre 40, Debreczenhez 12 mérföldnyi távolságra, termékeny rónaságon. Környéke nem tartozik a regényes tájakhoz, ollyan egyszerű az mint minden róna vidék, nem gyönyörködtetik itt a vándort sem a dúsnövényzetű hegyek változatossága, sem a szirtek égfelé nyuló kopár csucsai, egyhanguságát csak ittott szakitja meg egy-egy csoport fa vagy erdő, s csak a keleti láthatáron kéklenek a szomszéd Mármarosmegye magasabb hegylánczai; de annál jobban gyönyörködteti a gazdát az aranykalászok dús hullámzata, mellyek tenyésztésére földe igen alkalmas. – Térjünk tehát a város nevezetességeire át: Szatmárt Németitől hajdan a Szamos választotta el, az elsőt már Árpád magyarjai mostani helyén találták, a mellette később épült Németit, a szent István hitvesével Gizellával idejött németek szállották meg, a mint ezt II. András leveléből láthatni. 1715-ben Szatmár Németivel összekapcsoltatván, egy szab. kir. várossá lett. Nevezetes épületei: a kéttornyu kupos róm. kath. székesegyház, melly jelenleg Magyarország legszebb s legdiszesebb templomai közé tartozik, 1 fő- és 6 mellékoltárral, s egy remekmivű nagy orgonával, melly az 1852. év Urnapján támadt iszonyú szél áldozatja lett, ugyanis a templom homlokzata közepén álló nagy kőszobor, melly Krisztus Urunkat ábrázolá, mivel a dühöngő orkánnak legjobban ki volt téve, lesodortatott, melly roppant teher beszakitá estében a bolthajtást, s az épen alatta levő orgonára zuhant. Az orgona csakhamar kiigazittatott, de a középső szobor helyét most csak egyszerű kőkehely pótolja. A hol hajdan a Szamos vize Szatmárt Németitől elkülönité, ott most egy pompás két emeletes apáczazárda diszlik, mellynek közepén egy igen csinos templom is van. Van két görög egyesült és két reformatus temploma külön Szatmárban és Németiben. Továbbá megemlitendők: a nemrég épült püspöki kastély és papnövelde, vármegyeház és városház, az irgalmas barátok csinos zárdája kórházzal Németiben, kik 1835-ben telepittettek ide, a városi kórház, kath. főgymnasium, reform. algymnasium, a püspöki convictus, hol évenkint 15–20 szegény árva gyermek neveltetik, a gyönyörű uj kalvária, egy pompás kápolnával, melly a hajdani szatmári vár helyén van épülve. Van itt katonanevelő-intézet, sóház, postahivatal, állandó szinház, melly taval diszittetett fel, casinó, az apáczazárdában igen jeles leánynevelő-intézet, két görög egyesült tanoda, két vendégfogadó, sétatér stb. Szatmár városának ujabb időkbeni épülése s kicsinositása körül nagy érdemeket szerzett magának e város lelkes és buzgó püspöke, Hám János,  ugyanis ő épittette a nagy apáczazárdát, az irgalmasok csinos zárdáját, a püspöki kastélyt és papneveldét, a gyönyörü kálváriát stb. és most ismét épülőben van egy nagy zárda a Jezsuita-rend számára, ugyanazon helyen, hol a régi Jezsuita-zárda állott, melly később az ideiglenes püspöki lak volt. 15,000-nél többre menő lakosai, kik csaknem mind törzsökös magyarok, föld- és szőlőmivelésből, kézműipar és kereskedés után élnek.

De lássuk már most a város történeti nevezetességeit és viszontagságait is: 1217-től 1230-ig még királyi erősség vala (Castrum Regium) 1230. II. András, a Zothmári nemeseket, kik Gizella királynéval jöttek be, igen szép szabadságokkal ajándékozta meg. 1261. V. István ifjabb királynak mulatóhelye volt, s a szatmár-németieknek 1264-ben nevezetes szabadság-levelet adott. 1330-ban, hogy a németiek királyi vadászok voltak, irja Katona 8 könyv, 517 lap. 1411-ben a város több magyarországi helyekkel cserébe adatott György szerviai despotának. 1464-ben Szatmáron pénzverő kir. kamara volt. 1501-ben II. Ulászló fenyegető parancsolatja által védelmezte a városiakat, Geréb László erdélyi püspök ellen, ki a dézmák ki nem adása miatt, a misemondást, gyóntatást, az egyházi temetést megtiltatá, s a halottakat a  földszinén bűzhödni hagyatta. 1543-ban I. Ferdinánd Szatmárt és Németit Báthory Andrásnak, Kristófnak, Istvánnak ajándékozta, kik a várat a Szamos szigetén felépitették, s a hadi mesterség szerint jól megerősitették. – 1558-ban Izabella Zápolyának özvegye a lakosokat minden 20-ad, 30-ad és más vámok fizetésétől felmentette. Balassa Menyhértet főkapitánynak tette, s Nagybányát három vármegye dézmájával neki adván, lakásaul Szatmárt rendelte; de ez a várkatonákat maga részére hóditván, a várat Ferdinánd részére elfoglalta. Megboszankodván ezen Zápolya Zsigmond, Szatmárt török segitséggel keményen ostromoltatta, de Zay Ferencz kapitány vitézsége miatt, sikertelenül. 1564-ben Balassa katonáival Kassa vidékére rándulván, Báthory István Váradról szerekeken vitt katonákkal a lakosok egyetértéséből, esteli csordahajtáskor a várat hirtelen meglepé s visszafoglalá, lekonczolván előbb a német katonákat, s rabságba ejtvén Balassának nejét és gyermekeit. 1565-ben Schwendi Lázár és Báthory András a vár visszavevésére nagy erővel közelgetvén, ezt Báthory István felgyujtván odahagyta, s katonáival Váradra költözött, és igy Schwendi könnyen hozzájutván, a várat ismét erősen felépitteté. 1622-ben a szatmári vár Bethlen Gábornak békekötés szerint átadatott. 1646-ban Rákóczy György fejedelem elnöklete alatt a reformátusok hires egyházi gyülést tartottak, mellyre 115 prédikátor jelent meg, s Geleinek az egyháziakban szabott rendje elfogadtatott. 1657-ben junius 26. a szatmáriak a Rákóczy jószágait tűzzel vassal pusztitó lengyelekkel egyezségre léptek, hogy pogány módra ne sarczoltassanak és elégedjenek meg 2600 tallérral stb. 1668-ban I. Leopold megparancsolá, hogy a városban lakó nemesek, szintén mint más polgárok, adót fizetni, katonát tartani kötelesek legyenek; ellenben a városiak a vármegye gyüléseiből ki ne zárassanak. Ugyanezen évben a vármegye gróf Nádasdy Ferencz országbiróhoz intézett levélben keservesen panaszkodik a szatmári várban őrködő német katonák sarczolásain, s kéri ezeket magyarokkal felváltatni. 1669-ben az elkeseredett nemesség a Gombás erődben lesbe állván, a zsákmányra kirándult szatmári német katonákat visszajöttökben megtámadta s nagy részét felkonczolta, vagy a Szamosba fullasztotta. 1680-ban Apaffy Mihály 24 ezer törökkel, erdélyiekkel, havasföldiekkel, a várat egy hónapig ostromolta, de sikertelenül. 1682-ben Tököly Imre fegyverszünés alatt a várat hadi fortélylyal kezére keritette, de már 1684-ben katonái I. Leopold seregeinek feladták. 1686-ban az akkori időkben nagy hirnévre szert tett Karaffa Antal császári hadvezér Szatmáron szállásolt, s egy év lefolyása alatt annyira  adó alá veté a városi népet, hogy ez neki többet fizetett ekkor (61,033 ft. 20 kr.) mint fizetett felszabadulása alkalmával, t. i. midőn a két város szabad kir. városnak tétetett (41,713 ft. 33 dénárt fizetvén csak). 1703-ban Rákóczy Ferencz vezérlete alatt nyughatatlankodó hazafiakat, gróf Károlyi Sándor és Bekker hadvezér Szatmárnál elszelesztették; de későbben a vár gróf Forgács Simonnak Rákóczy vezérének, a német őrzőkatonaság által, alku mellett, hogy hadifoglyokká legyenek, átadatott, s ekkor részint a németek, részint a kuruczok prédálásai és gyujtogatási által a város végpusztulásra jutott, ugy hogy a lakosok szőlőhegyeikbe, kunyhóikba költöztek ki. 1705–1706-ban Rákóczy parancsolatjára többizben sürgettetett a város, hogy a várat rontsa le, de sikertelen. Végre 1711-ben Károlyi Sándor csakugyan felégette és elhányatta. Ugyanezen évben a békesség, melly Debreczenben kezdődött, Nagy-Károlyban folytattatott, Szatmárban bevégeztetett, gróf Pálffy János nádor hatalmas közbenjárására, mellynek következtében Majténynál 12,000 válogatott magyar, fegyverét letévén, I. József császár hűségére esküdt. 1715. január 20-án az egri szélesen kiterjedő püspöki megye felosztatván, Szatmáron is állittatott fel egy uj püspökség, mellynek megyéje kiterjesztetett, Szatmár-, Mármaros-, Ugocsa-, Beregh- és Ungmegyékre, s 1828-ban számlált 5 fő- és 8 alesperességet, 73 plebaniát, 5 szerzetes házat.

Zombory Gusztáv.