Entz Ferencz.


Entz Ferencz.

Az utóbbi években a legtöbbet emlegetett nevek egyike lett azon férfiué, kinek érdekes arczvonásait mai számunkban mutatjuk be olvasóinknak. Találkoztunk e névvel számos népszerü vállalatban, több izben láttuk Vasárnapi Ujságunkban is, rendesen ott van a Gazdasági Lapokban s az első magyar „Kertészeti füzetek” az ő nevét viselik czimlapjokon, ezek az ő teremtményei. Azon szép emelkedésben, mellyet ujabb időben örvendő lélekkel tapasztalunk az anyagi téren, Entz Ferencznek kiváló része van, s midőn azok neveit jegyezzük fel, kiknek hazánk jóléti és csinosodási fejlődésében maradandó érdemök van, Entz Ferenczet is ezen helyeken illik emlitenünk.

Ama lendület, mellyet a gazdálkodás épen olly jövedelmező, mint szép, épen ugy haszonra, mint izlésmentesitésre és erkölcsfinomodásra jótékony ága, a kertészet körül tapasztalunk, nagy részben az ő nemcsak értelmes izgatásainak, tanulságos iratainak, hanem gyakorlati példájának, sükerdus működésének is tulajdonitandó. Nem lehet e helyen czélunk, ez érdemeket külön taglalnunk – ezek előadása külön ismertetést igényelne, melly, hiszszük, nem fog elmaradni; – itt csupán az érdemes férfiu személyiségének s eddigi életfolyamának főbb pontjaival ismertetjük meg a szives olvasót.

Dr. Entz Ferencz született Sümegen. Atyja Pápáról származott s Zalamegyét mint főorvos szolgálta. Igen korán árvaságra jutván, Pozsonyba került nagyanyja házához és sokáig igen beteges gyermek volt, minélfogva csak későn kerülhetett iskolába. Azonban mint serdülő ifju mindinkább erősödött s kitüntetéssel végezte Pozsonyban gymnasialis és bölcsészeti pályáját. 1825-ben a pesti egyetemben kezdte meg az orvosi tanulmányokat s itt merité azon hő vonzalmat a természeti tudományokhoz, melly hű kisérője lőn élete pályáján. A gyakorlati tanfolyamot Bécsben végezte s 1831. aug. 7-én kapta ki a bécsi egyetemtől orvosdoktori diplomáját épen azon időszakban, midőn a cholera dühöngése a birodalom népeit rémülésbe hozta.

Az ujdon sült doktor, ki tanévei folytában sok sanyaruságon ment keresztül, ügyes és bátor föllépése által valóságos aranybányára talált a cholerában, s a minden oldalról feléje ömlő gazdag diurnumok és tiszteletdijak diáksága számos nélkülözéseit elfelejteték. A járvány alatt egy ideig Bécs egyik külvárosának osztályos orvosa volt; midőn a járvány Bécsben megszünt, herczeg Batthyány Fülöp alsó-ausztriai jószágaira hívatott s innét Csehországnak Szászországgal határos részeire gróf Bouquoyhoz.

Kinálkozott e közben majdnem mindenütt alkalom állandó és diszes állomásokra, de Entz Ferencz csak hazájában akarván orvosi gyakorlatát űzni, herczeg Batthyány ajánlatát fogadta el s e szerint a Veszprém-, Tolna- és Somogymegyékben keblezett enyingi uradalom rendes orvosává neveztetett. Azonban a néhány ezer forint birtokába jutott fiatal orvos, mielőtt állandóan megtelepednék, elébb egy rég táplált ohajtását akarta valósitani s a herczegtől engedélyt is nyert, hogy tapasztalásait bővitendő, elébb a külföld hiresebb orvosi s természettudományi intézeteit bejárhassa. Egy évet töltött tehát külföldön, gyönyörködve a legszebb élvekben, mellyeket művelt ember ohajthat, t. i. gond- és sanyaruságtól ment folytonos tanulmányozásban.

A külföld fővárosai zaját Mező-Komárom csendje váltotta fel, hol 16 évig egy részről széles körben űzte orvosi gyakorlatát, más részről pedig több holdra terjedt kertjeiben valódi szenvedélylyel fordult az annyi jutalmazó élvezettel kinálkozó kertészethez, melly élete későbbi szakában minden vágyai központjává vált. – Irodalmi munkásságra ez idő tájban nem sok idő jutott, azonban mégis számos értekezése s tanulságos közlése jelent meg a „Magyar Gazdá”-ban és az „Orvosi Tárban.” 1847-ben pedig a Sió mellékének tájrajzát irta orvosi, statistikai és természettudományi tekintetben, melly munkájának Magyarország akkori főorvosa, Stáhly Ignácz által 30 aranyban kitűzött pályadíj, a kir. orvosegylettől oda itéltetett.

Az ezután következett éveknek volt fentartva, hogy az ismeretek s tapasztalatokban dus férfiu munkásságának megfelelő nagyobb tér nyiljék. 1850-ben történt, hogy Entz Ferencz Arányi Lajos egyetemi tanár, Frivaldszky Imre és Málnay Ignácz orvostudorokkal egy vállalat létrehozatala végett szövetkezett, mellynek czélja volt Pesten, mint Magyarország középpontján, egy nagyobbszerű szőlő- és fanöveldét létrehozni, és nagyban eszközölni mind azon magvak termesztését, mellyek a haszonkertészet körébe tartoznak.

1853-ban kapcsolatba hozá e vállalatot egy haszonkertészeket képző intézettel, mellyben három évi tanfolyamra évenként 8, tehát folyton s összesen 24 ifju vétetik fel, kik a téli hónapokban minden reál és gyakorlati, de különösen természeti tantárgyakban oktatást nyernek, – nyáron által pedig az általa a pestvárosi határban, közel a városhoz, kezelt 20 holdnyi ültetvényeket kertészileg mivelvén, mind azon eljárásokban és munkákban gyakoroltatnak, mellyek által a haszonkertészet okszerű és sikerdus űzésére képesekké lesznek. Az intézet legnagyobb viszhangra talált az ország több részében s akadtak egyes községek, mellyek saját költségeiken küldtek ide ifjakat kellő kiképeztetés végett. A szükséges tantárgyakat, három évi folyamra felosztva, Entz Ferencz maga adja elő tanitványainak s ő viseli egyuttal a fanöveldék igazgatóságát. – 1854 óta magára vállalta a „Gazdasági Lapok” kertészeti rovatának képviselését s többnyire itt látnak napvilágot azon érdekes és tanulságos czikkek, mellyeket eztán „Kertészeti füzetek” czim alatt külön gyüjteményben bocsát közre. Ezekből eddigelé 6 füzet jelent meg. – Ennyit ezuttal Entz Ferenc közelebb megismertetésére s eddigi szép és hasznos müködéséről. Csak azt teszszük még hozzá, hogy Entz Ferencz – a mit kellemes olvasásu czikkei is bizonyitnak – teljes mértékben bir a természettel foglalkozó emberek legnagyobb istenadományával: derűlt lélekkel s világnézettel és előhaladott kora daczára ép erős testi szervezettel. Az ég hagyja meg ezek birtokában még igen sokáig!