Korizmics László.


Korizmics László.

Hazánk egyik legelismertebb gazdasági tekintélyének arczképe áll előtted, nyájas olvasó. E férfiu is azok sorába tartozik, kiknek nevét hálásan emlitendi a boldog utókor, melly vissza fog pillantani azokra, kik Magyarország értelmiségi s jóléti fejlődésének uttörői s utóbb vezérei és szorgalmas munkásai valának.

Korizmics László született Agg-Szent-Péteren, Fehérmegyében 1816-ban márt. 29-én. Iskoláit részint Budán, részint Pesten végezte 1825-től 1835-ig. A pálya, mellyre eredetileg készült, a mezei gazdaság és a mérnökség volt. A mezei gazdaságra az elméleti utmutatást a mérnöki tanfolyam alatt, a gyakorlatit atyja, K. Mátyás – ki jeles gazda volt – vezérlete alatt nyerte. Később magánszorgalom volt főleg a forrás, a mellyből meritett. Iskoláit végezvén, 1835-ben Adonyba jutott, Fehérmegyébe, mérnöki gyakorlatra, honnan két évi gyakornokság után 1837-ben ismét Pestre ment, letenni a negyedik, utolsó évi mérnöki szigorlatot. – Adonyban a gróf Zichyek mérnöke mellett töltött ez után még egy évet, s 1838-ban herczeg Esterházy Pál ozorai uradalmába került, mint segéd mérnök, önálló hatáskörrel.

1841-ben a nevezett herczeg barsmegyei kiterjedt lévai uradalmában nevezte őt ki szabályozó főmérnöknek. Ez időtájban (1840–41) kezdett irni a gazdasági folyóiratokba. Először az „Ismertetőben” jelent meg tőle több apróbb dolgozat. Léván 1848-ig volt, mint főmérnök, melly időszak alatt foglalkodása mérésekből és szabályozásokból állott. Léván léte alatt készitett egy rétöntözést is 1845/6-ban, mellyet a Gazdasági Egyesület küldöttségileg megszemléltetvén, nyilvános dicséretre talált méltónak. Ez idő alatt részint saját neve alatt, részint álneveken sokat irt a „Magyar Gazdá”-ba, mindig gazdasági és nemzetgazdászati dolgokról. Irt más lapokba is. Szintén ez időszakra esnek becses levelei a rétöntözésről, s koszorúzott pályamunkája a „Jószágrendezés”-ről.

1848-ban Korizmicsot, a nélkül, hogy kereste volna, a földmivelési miniszteriumba nevezték ki a földmivelési osztály titkárának. Jószágrendezési munkája vonta rá a közfigyelmet, melly mű kevéssel azelőtt jelent meg a „Magyar Gazdá”-val.

1849-ben inditá meg a „Gazdasági Lapokat,” melly jeles folyóirat mai napig fenáll. Eleinte, az akkori viszonyok közt, alig volt háromszáz előfizetője, most már ennek is örvendetes számra nevekedett olvasó közönsége. 1849. végén b. Geringer, akkori teljhatalmu cs. kir. biztos, gazdasági és közgazdászati dolgokban mint referenst használta Korizmicsot. Nevezetesb dolgozatai ez időből: a kárpótlás terve s a tagositás és birtokelkülönzési kérdések körül forogtak stb. 1850. végén a magyar cs. kir. pénzügyigazgatósághoz neveztetett ki tanácsosnak, s ugyanez évben a budapesti kerületi adóbizottmányhoz ülnökül. A pénzügynél több az adó dolgában, utóbb a jószág-kezelés dolgában volt előadó.

1851-ben ki volt küldve az aradi kincstári javakra, az ottani jószágok colonisatiója kérdésében. Fölterjesztése következtében a létező coloniák sorsán javitottak is.

Ugyanez évben volt Angliában is, mint a világ iparműkiállitásnál a Magyar Gazdasági Egyesület képviselője. Haza jövén, utazása nevezetes eredményeiről a „Gazdasági Lapok”-ban irt számos czikket. Általában e jeles lapok főleg tőle vették és veszik irányukat. Czikkei részint név nélkül, részint aláirása alatt jelentek meg. Igy kezdé meg „Tiszaháti” álnév alatt az igazgatást „Czimnélküli leveleiben” a „Mezei gazdaság könyve” ügyében, melly terv azóta teljesen megvalósult, s a hazai értelmes gazdaközönség lelkes pártolása mellett, főleg azon tervnek köszönhető, hogy a legjelesebb műből, melly valaha a magángazdaságban Magyarországon megjelent, ama roppant kötetek, aránylag olly olcsó áron s olly gyorsan elhagyhatták a sajtót.

E kiviteli képesség kiválólag jellemzi Korizmicsot. A milly erős fő köz és magán gazdászati tervek készitésében, ollyan lankadatlan buzgalmu e tervek létesitésében. Buzgalmát e részben sem részvétlenség, sem betegség nem képes csökkenteni: lelki erélye győz minden akadályon. Terveinek már annálfogva is létesülniök kell, mert alapos számitáson, a körülmények teljes ismeretén és egybevetésén alapszanak. Elmélet és gyakorlat, tudomány és tapasztalás egyaránt vezérlik tollát. Adott és ad tanácsot több kisebb nagyobb gazdaság rendezésére, – s a jövedelem rövid időn tetemesen szaporodott mind ezen gazdaságokban.

Lehet, hogy a gazdaság egyes ágaiban mások több ismerettel, több tapasztalással birnak: a jószágrendezés körül mindenki első tekintélynek kénytelen elismerni a Korizmicsot. Ez irányban hat lapja is leginkább. S az alapos irót sok oldalu magas műveltsége, és kellemes társalgása az életben is a legérdekesebb jelenséggé teszik.

(J.–r.)