Az idei műtárlat.

Május 14-én lesz a műegylet által összevásárolt festmények és egyéb műdarabok kisorsolása a részvényesek között. A 73 olajfestvényből és 207 műlap és mellszoborból álló gyüjtemény május 13-áig megtekinthető a műtárlatban. Az egész gyüjtemény értéke 15,206 pft., a miből látszik, millyen jelentékeny keletet szerez a műegylet évenkint a művészi iparral hazánkban. A nyomtatott sorozatban áraik szerint vannak a művek feljegyezve; a legelső mű 550, az utolsó 50 pft. értékű; én megvallom, hogy egyiket sem ohajtom elnyerni a kettő közül: Az első „marhalegelőnek” in natura is drága volna; a másodikon pedig van fej, de nincs tanulmány; hanem a közbe eső 71 kép közül azután nehéz volna a választás, ha Fortuna istenasszony azt kérdené tőlem: mellyik kell fiam? No természetesen mint jó hazafi, legelőször is a kenyérmezei diadalhoz nyulnék; ezzel azonban nem műizlésemet, hanem csak buzgó érzelmemet kivánnám tanusitani; mert vannak ott jobbak is: például az első hazugság: öreg ur feddi unokáját az első hazugságért, a tizennégy éves leányka zavarodva áll előtte; az egész kép minden vonása olly igaz, olly lélekhű: az első tekintetre látni, hogy ez szégyenpir az arczon; a kis hároméves unoka a nagy apa mellett ugy néz fel rá, látszik, hogy még nem tudja miről van szó. Kevésbé ohajtanám Sámson elfogattatását, ámbár a szobám egyik falát egészen eltakarná, azt nem kellene meszeltetni soha. Csak ollyan szinpadi verekedés biz az, a mikor az embert meg se szurták, még is elesik. – Gyönyörü kép megint az „első kabát,” a kis paraszt gyerek kabátot kap ünnepnapra csokoládé szinűt; a szabóműhelyben felpróbálják; fölségesen áll rajta, a szárnyai bokáig érnek; a szabómester rendkivül meg van elégedve vele: mig az öreg anya egy sereg uj sipka közül egy jó nagyot próbálgat a fiu fejébe, a kinek ragyog az arcza az uj kabát öntudatától, még azt is látni, hogy szíja az órrát; négy ujját, mi a kabátból kilátszik, szétmeresztve. – Szép mű azután a prágai főtemplom, a Szent János templomának belseje; csak az az alkalmatlan, hogy az embernek mindig a markán keresztül kell rájuk nézni; erre egy festő tanitott meg ottan: azt mondja, hogy ugy szebbek. Nem sok örömem lenne azonban a két beszélő asszonyban, még akkor sem, ha tudnám, hogy miről beszélnek; érdektelen, gondolat nélküli kép. A tót zenészt már minap kiemeltem; azóta is jó maradt. Hanem hogy Seidel August tavaszi tájképén mi van háromszáz forint ára, azt nem tudom senkinek megmagyarázni: ollyan az, mintha tejfeles spenótot végig öntöttek volna egy asztalon, s azt mondanák rá, hogy tájkép. Kitünő művek a három királyos gyerekek, és Cleopatra Giergl hazánkfiától; ez utóbbinak a festészeti modora is kedves. Érdekes képek a freyburgi vámház, a vasárnapi iskola, puritán kém; Voltz Frigyes juhainak a rámája, Löffler és Waldmüller életképei, Heckel Legendája (értsd biblia olvasás), Zimmermann hirlapolvasó hölgye, Than Mórtól egy tanulmányfő, Jankó oláh czigányai, de nem a zöldegü tájképe. Az olajfestmények után következnek a vizi festmények (bizonyosan tengeri és folyóvizi), szoborművek stb. miket még mindig módjában áll akárkinek elnyerhetni, a ki öt forintot lefizet egy részvényért, melly árért  még azonfelül a társulat pompás műlapját is megkapja, a mit az idén Barabás rajzolt, s a mi maga megéri az öt forintot.

Kakas Márton.