Kliegl József.

Ritkaság ollyan ember, a kinek lángeszét szinte két évtized folytán hirdeti a sajtó, bámulja ország-világ, műveit már gondolatban is megcsodálják, – a ki éjjel nappal töri magát, mértékletes életet él, társalgásában nyájas, követeléseiben szerény: és mégis szegénységgel kell küzdenie, ollyan szegénységgel, a melly lefekvéskor felkeléskor bús sohajjal kiséri a Miatyánknak ezen szavait: „Add meg a mi mindennapi kenyerünket.”

Illyen ember lakik Pesten a József- és nagy-tér közötti gróf Cziráky-ház harmadik emeletén, kisded, hónapos szobában; ott másolgat feltett pápaszemmel – mert öreg már a legény – csekély rajzokat, még csekélyebb dijért, hogy legyen neki min meghozatni azokat a vegyészi szereket, mellyek nélkül a villanyüteg nem müködhetnék, ha valami uri társaság meg találja látogatni nem annyira őt, mint legujabb találmányát, a „zongora hangok varázs-jegyzőjét”, melly gépről annyit irtak legközelebb a lapok, s mellynek mai napig nem akadt két kézzel felkaroló pártolója.

E lángészben gazdag, földi javakban nagyon is szegény hazánkfia ugyanaz, kinek arczképét e sorok közé nyomattuk, s rövid életrajzát a következő sorokba foglaljuk:

Kliegl József 1795-ikben született Baján Bácsmegyében. Magyar nemes család ivdéka. A mint pesten az egyetemi tanulmányokat elvégezte, katona lett, de csakhamar mint fiatal tiszt megsebesülvén, kénytelen lőn a katonai pályáról lelépni. Kora árvasága azt a keserű gyümölcsöt érlelé számára, hogy mikorra nagykoru lett, nem igen volt mit átvennie a szülői vagyonból, mellynek nagyobb részét elnyelték az örökléssel járó adósságok. Beállott tehát gazdasági tisztnek, majd megyei eskütt lett Bácsban, s végre összeszedvén vagyona maradékát, feleségével, gyermekeivel fel ment Bécsbe, hol a festész és rajz-akademiában annyira kimivelte magát, hogy ezen tudományából táplálta több évig jól felszaporodott családját. – Saját állitása szerint 1835-ben lépett fel először gépész eszméivel, mellyeket tervben egy akkori nagy tekintélyü hazánkfiának ajánlott fel, de hidegen fogadtaték. A felajánlott tervek között volt az a hires betüszedő gép, mellyről egy országgyűlés népe sokat és lelkesen beszélt egy időben, pénzt is adtak össze szép számmal, de nem annyit, a mennyi elég lett volna egy illyen világ-érdekü eszme teljes életbe léptetésére. Ollyan „buvárhajó” tervet is mutatott be ugyanazon főurnak 1835-ben, melly a viz alatt járhat, de elutasittaték tulcsigázott képzelődéseivel. (Taval más nemzetbeliek roppant zajt ütöttek illyen hajó próbatételével.)

Szinte 1835-ben Bábon (Nyitramegyében) gr. Zichynél a kit családostól lefestett, s kinek házánál nagyon szivesen látott vendég volt, számoló gépet talált fel, mellyet későbben Francziaországban is föltalált ollyan ember, a kinek testvére látta Bábon a Klieglét.

Későbben a vasutakra forditá figyelmét nyugtalan lángeszü hazánkfia, s van ollyan terve, melly szerint csak egy sin kellene a vaspályára, van más terve, melly a roppant költségekkel járó talajegyengetést kiméltetné, mert Kliegl ollyan szerkezetű mozdonyt gondolt ki, melly le hegynek 1:4-hezi meredekségben is képes bármelly ponton és pillanatban megállani; még ollyan vasutat is tervezett, a hol a mozdony magával vinné a sineket. Mi viszonyainkhoz és a kor kivánataihoz képest legfontosabbaknak s legsürgetőbbeknek tartjuk ezen vasuti terveket lehető legszigorubb és részrehajlatlan vizsgálat alá venni; hisz nálunk annyi a szükséges vaspályavonal tervben, és olly kevés kész még, hogy nagyon is méltó dolog lenne, ha a társulatok fő emberei nem sajnálnának néhány ezer pftot ezen tervek megpróbálására, mellyek jó siker esetében milliókat kiméltetnének meg. Kliegl azt állitja, hogy a két első helyütt emlitett vasuti gépre nézve mintegy 2000 pft. költséggel szemmel látható meggyőződést lehetne szerezni. Mi ez, illy nagy eszmék tisztába hozatalához mérve?

„Mivel pedig azon keserü tapasztalással öszült meg a jó öreg ur, hogy nagyobbszerü eszméit nincs a ki életbe léptesse; mult évben ollyan gépet talált ki, mellyet ő saját szegénységéből is ki birt – talán nehéz nélkülözések között – állitani. Ez egy kisded szekrényke zongorára illesztve, mellyben olly gépezet rejlik, s ugy van a zongorával összeköttetésbe hozva, hogy a mint játszik azon valaki, minden legkisebb érintést hiven feljegyez a gép a benne forgó s ezen használatra készitett papirra.

Ez uj geniális találmány leirása nem tartozik Kliegl életrajzához, de az igen is, hogy néhány hónapig, mig ingyen mutogatta találmányának működését – a mi pedig egy kis költséggel s tetemes idővesztéssel jár – csak vetődött hében-korban egy-egy kiváncsi ember annak megbámulására; de mióta belépti dijat fogad el hosszas rábeszélés következtében, azóta hetekig sem látott, legalább kezdetben, egy látogatót. Nem rég hirdették a lapok, hogy Tomory ur figyelmét ébreszté fel a gyönyörü találmány, s hihetőleg pártolása alá veszi azt. Nem tudjuk mennyire ment ez ügy, hanem azt reméljük, hogy nem megy feledékenységbe, valamint azt is ohajtjuk, hogy a vasuti tervezetek nem fognak elhalni a feltalálóval; hanem akad ollyan ember kezébe e lap, a ki felkeresi azon országos vállalatok főkezelőit, és felkeresteti velök Kliegl Józsefet.

Dienes Lajos.