Magurai báró Augusz Antal.


Magurai báró Augusz Antal.

Magurai báró Augusz Antal született 1807-ben Szekszárdon Tolnamegyében, hol atyja Antal köztiszteletü főbiró volt, a hazai közügyek és magyar irodalom iránti előszeretetéről az által is kitünően ismeretes, hogy koszorús költőnk Garay János „Csatár” czimű hőskölteményét, Bezerédj István, Csapó Dániel és id. Augusz Antal uraknak ajánlotta.

Fia Antal; atyjának polgári érdemekben és nemes miveltségben hű követője, tanulmányait a budai főgymnaisumban és a pesti egyetemeben kitünő sikerrel végezé. 1826-ban már törvénytudor, ügyész és a pesti egyetem törvénykarának tagja lett. Ugyan ez évben a pozsonyi országgyülésen Tolnamegye akkori követe s alispánja Dőry Vincze mellett volt alkalmazásban, s egyszersmind Tolnamegye aljegyzőjéül neveztetett ki. Az országgyülés után haza térvén szülő városába, ennek szervezése, mint választott kültanácsbelinek volt most a közjó előmozditására törekvő lelkes ifjúnak főgondja; és valóban e percztől fogva kezdett Szekszárd felvirágzásnak indulni, hol a községi dolgok, és tekintélyes gazdasága rendbehozatala után, közhasznú intézetek keletkeztek, – igy a helybeli Ferencz-kórháznak nagyobbszerű fölépitése s elrendezése, egy kisdedovóda, polgári lövész testület, ezzel kapcsolatban levő zeneiskolával, a közlegelőn levő tófenékek viruló erdőkké átváltoztatása, voltak ernyedetlen fáradozásainak szép gyümölcsei.

1836-ban Tolnamegye közgyülése által egy évi távozhatási engedményt nyervén, ezen időt Német-, Franczia-, Angol-, Skót- és Schweicz országokban töltötte, hol minden tekintetben bő ismereteket szerzett magának; különösen a szőlőmivelést és bortermesztést illetőleg igyekezett a külföldön tapasztalásokat gyüjteni, mellyeket a Szekszárdon levő terjedelmes saját szőleiben alkalmazásban hozott, még pedig olly eredménynyel, miszerint jelenleg az országban, mint a legnemesb bort termesztők egyike ismeretes és saját bortermelése igen keresetten mindig a legjobb árral díjaztatik. Ugyanez évben Tolnamegye főjegyzőjévé, 1843-ban pedig alispánjává választatott.

1846-ban Tolnamegye összes nemessége által első alispánjának választatván, 1848. évi april hóban tartott első bizottmányi ülésben, Tolnamegye összes lakossága által ugyan ezen hivatalában megerősitetett.

1849. augusztus 20-án Tolnamegyében cs. kir. kormánybiztosnak, ugyanazon évi octoberben Tolna-, Baranya- és Somogymegyék kerületi főispánjává legkegyesebben kineveztetett.

1850. aug. 21. sz. István-rend vitézének neveztetett ki, egyszersmind ő utódjaival bárói méltóságra emeltetett – 1850. novemberben Pest kerületi főispánjává, 1852. novemberben a budai cs. k. helytartósági osztály alelnökévé neveztetett. 1854. dec. 15. pápa ő szentsége által a Krisztus-rend vitézévé választatott.

Jelen magas hivatalában a hazai közügyek, a közgiazgatás minden rétegei, az irodalom és nemzeti szinház, mellynek igazgató bizottmányában elnököl, mennyit köszönhetnek e magasra becsült hazafi igaz buzgalma és befolyásának, az nem maradhat rejtve a figyelmes szemlélő előtt, ki mind e közérdekü ügyek feltünő előhaladásának az ő személyéveli kapcsolatban lételét bensőleg ismeri.

V.