15 aranynyal koszoruzott pályamű
Kubinyi Lajostól.
Kender, len, gyapju-fonás-szövés-festés.

2. Orchis, ornacéte, kosbor. Ezen növény Némethonban s nálunk vadonban is terem, de alig használható. Vaséleg által a gyapot-szövetekhez lekötve szép szürke szint ad, s még szebb lila s viola szineket timany által lekötve, de minél szebb szine, annál inkább enged a nap, meleg viz, a szappan olvasztó erejének, kivált az égett bornak.

3. Berzseny. Magas növésü fáknak a gyökere, melly az Antillákon s Mexicoban tenyészik. Csomagokban árultatik, kivül sötét veres, belül vereses sárga, a gyalulás és simitásra alkalmas fa. Festanyaga forró viz által vehető el. Átpárolt vizben ez sötét veres, közönséges vizben lila veres, a mész szénlet által vereses lilává sőt kékké is átváltoztatható ennek tömörségénél fogva.

Viola, kék, szürke és fekete szinalakokban használtatik, de csak a fekete maradandó a szöveteken. Czélszerüebben használható az indigó után némelly árnyéklatok adására.

4. Bresil-fák. Az előbb emlitettekhez hasonló, caesalpinia fagyfák. Botokban, rudakban, csomagokban árulva sárga-veres szinüek, melly a lég által megbarnul. Szinök feloldható hideg vizben is, épen ezért mulékony. A savanyok elveszik sárga vegyületöket, az égvények által viola s karmazsin szint kapnak, csak annyiban különbözők a berzseny-fáktól, a mennyiben ezek a savanyok által veres, és az égvények által kék szint nyernek.

5. Szantál-fa. Hozzánk kemény koczka s hasáb alakokban érkezik. Sötétbarna külszinü, belseje véreres. Forró vizben is alig olvasztható, ezért igen czélszerü szinanyagot ád. Égvények és savanyok által s különösen a lángban (alkohol) könnyen olvad s viola árnyéklatokkal piros szint nyer. A gyapot s lenszövetekhez kiválólag rokonos, fa, olaj, bronz s barnaveres szinezésekre lekötő szerek nélkül is használtatik s a kék szint emeli.

6. Sáfrány. Bogács faju, gombos fészkü növény szurós pikkelyekkel. Indiából Egyiptom, Spanyolország s a Levante földekre származott. Benne szinte sárga szinnel egyesült a piros. Ezen sárgaszin-anyag tiszta vizzel is elvétethetik tőle, s ezért becstelen. Piros szin-anyaga a gyapot és selyemmel rokonos, igen eleven test-, cseresnye- és rózsaszineket ad, vizben fel nem olvad, de az égvények s a világosság felolvasztják.

7. Zurmo. Festő „Sichen,” Madeirá, Canári s a zöld fok partjain tenyésző fa, mellynek fajai a Pireneeken is termeltetnek (variolata dealbata). Megőröltetvén, forgácsai szintelenek, de pora a napra, mész és vizelletben több hetekig kitéve erősen megveresedik, s táblácskákká alakitva adatik el. Használatkor szinte vizellet által véknyittatik fel, de a tiszta viz is elveszi szinét, s bár a legelevenebb viola, lila, mályva, bibor (amarant), s piros szineket tudja, kivált szőrszöveteken (mert a selyemhez épen nem is rokonos) nem czélszerü. Használata inkább megengedhető a török kékszin emelésére.

8. Cochenille, kermes, laque. Különböző fajai azon rovaroknak, szárnyas bolháknak mellyek a cactus, tölgy, (chéne coccifére) és figefák levelei alsó részén kedvező éghajlatok alatt úgy tenyésznek, mint rózsafa leveleinken az ismert rovarok.

A cochenille hona Mexico s ennek cactusai. A kermesé Olasz, Franczia, Spanyolhon, s ezek cochenille termő tölgyei. A „laque” mézgásabb alkatrészü rovarokból kerül, mellyek Kelet-India figefáin tenyésznek.

Ezen rovarok egyszerüen leszedetnek, megszárittatnak. A mexicoinak fontja 4–5 frt. p. p. A levantei bőrök, s veres posztók kermessel festvék.

Átalában rokonosak a gyapot és selyem-szövet anyaggal, s a legszebb jó és árnyéklat szineit adják az eleven veresnek, de az égvények által viola szint, s a tiszta viz által is foltot kapnak.

a) Sárga gyömbér. Másonya (articsók) faju indiai gyöknövény. Ujnyi hosszu s galambtojásnyi kerekségü, vagy vastagságu, gumói belül veres narancs-szinüek, kivül szürkék, s igen erősszaguak.

Igen bő szinanyagot ád, a legszebb sárga szint adja minden árnyéklataival, különösen rokonos a len- és gyapottal. De a lekötő szerekhez semmi rokonossága sincs, ezért majdnem használhatlan. Más szinek emelésére mindazonáltal pl. a skarlat szinnek aranyzására, némelly bronz árnyéklatokra stb. czélszerűen használtatik.

b) Sárga eperfa. Az Antillákon s déli Europa partjain diszlik. Amerikából lehajazva érkeznek ágai. Az égvények által veres-narancs szint nyernek, a gyapjuhoz rokonosak, de leginkább csak bőr, s több efféle festéshez czélszerüek, mert a szinök mulékony, tiszta viz által is felolvasztható. Cochevilled vegyitve, vagy más szinek módositására mégis használtatik.

c) Sárga cserhaj. Északamerikában némelly nagyszerü tölgyek (quercus tinctoriák) lehajaztatván, héj forgácsai megőrletnek s igy érkeznek hozzánk. Timanynyal és timsóval szép sárga szint adnak a gyapotszöveteknek, de mert a viz által feloldozhatók, sőt szabad légen megveresednek, nem czélszerüek.

Mindazonáltal pár év előtt az Elbeuf és Sedani gyárakban nagyban használtattak és sok helyen divatoztak a kelméken.

d) Morin. Brasiliai, mexicoi, jamaicai sárga eperfa-törzsök. Szinanyaga a viz által felolvasztatván, fenékre üllepszik. Égvények által zöldes verheny szint nyer, vasacs által lekötve barna olajszinü a szin, és timsók által eleven sárga, s gyapjuszövetek festésére alkalmas.

e) Fogas rezeda. Nálunk honos, Francziaországban bőven termeltetik, selyem-, len-, és gyapotfestésre a legalkalmasabb sárgaszin. Erős rokonsággal kapcsolódik ezekhez, és némelly étető szerek által (ezek tömöttségével arányosan) sok fokozatu árnyéklatokra képes. A gyapju szöveteket puhán tartja, zöldes és kékes árnyéklatai (nuances) igen állandók.

Ezen növénykének legbecsesb részei a teteje és levelei, mert ezekben tartalmaz legtöbb szinanyagot.

f) Perzsa, spanyol, avignoni szömörcs. Terem a nálunk közönségesen ismert „Varju tövis”-fákon. Bab- s borsószemnyi gyümölcs, ez még éretlen korában szedetik, kellemetlen szagu, leginkább csak papir festésre alkalmas. Legjobbak a török és perzsa földön termettek, (gracin de perse).

g) Bór, Rocon. Délamerikában a bórfa (Bixa orellana, roconger) gyümölcseit ragacsos hus övezi, melly belőle kiválasztatván pirosszinü, de ha belőle vizzel mosatik ki, s napon szárittatik meg, egy sárgás tapasz lesz. Cayenből 10–15 fontos pogácsákban érkezik hozzánk. Feloldozása s felhasználása különleges vizellettel történik. Benne a sárga és veres szinanyag egyenlően tartalmaztatván, a sárga bármelly elevenen ragaszkodjék is a szövetekhez, de mert kötőszerrel nem rokonos s igy azt hamar el is hagyja, nem használható csak árnyéklatok adására. A veres szinanyag, mellyet tartalmaz, az égvényekkel hajnalszint ad, de még mulékonyabb s igy czélszerüen nem használható.

a) Gubacs. A szurok és gubacssav mohón egyesülnek a vaséleggel, s ezektől nyerjük mindazon szineket, mellyeket a világos szürkétől a legsötétebb feketéig alkalmazni szoktunk. – A gubacsot, melly a cserfa (quercus infectorius) levelein s galyvégien terem, jól meg kell különböztetnünk attól, melly nálunk a „sártölgy” makkopánycsok alatt keletkezik. Keletkezésök okai azon rovar (cynips) tojások mellyeket eme bogár beléjök rakván sajátszerü nedv-elválasztást idéznek elő.

A levantei s aleppoi gubacsok vas- és rézéleggel a legerősb szürke s sötét szineket adják.

A piemonti és magyar gubacs (gallons de Hongrie) nem olly kerekdedek, nem olly tartamdusak, nem a faleveleken és galyak végén teremnek, nem is a quercus infectus, hanem a quercus robur gyümölcsei s leginkább a börkészitésre használtatnak, mint a levantei gubacsok, mellyek a quercus agyloposokon teremnek.

b) Eczetfa levél, (Sumac.) A spanyol, portugal s olasz földeken, de kivált Siciliában diszlő (rhus coriaria), levelei s levélszárai, mellyek porrá tört állapotan érkeznek hozzánk, nem annyira tartamdusak lévén csak a gubacs savak szaporitására használtatnak czélszerüen.

c) Cachon ákácz. Keletindiában készittetik az czereca catechu bogyóiból, kifőzés által. Ez és ennek fajai (acania catechu) több szinü festanyagot adnak. A gyapjut, gyapotot barnára fogják, de étető szerekkel különféle árnyéklatuak. Salamia sóval carmin, s eleven faszineket, vas- és rézéleggel szürke, olaj s barna szineket, zinsóval szalma és chamoi szineket, haméleggel és sárga akácz hajjal veres és veresbarna szineket adnak, de mert a forró vizzel felolvaszthatók, csak mellékesen használandók.

d) Zöld dióhéj. Mielőtt a dió megérnék zöld héja leszedetvén vizben két, három évre is eltétetik, (igy a Gobelin gyárában) s gyapjuszövet-festésre alkalmas.

Ime szeretett magyarjaim, azon szinek, mellyek kedves nőitek s leányaitok szemeit varázs érzettel töltvén el, becsesebbé tették ama hitvány pamutbogyó pókháló-szálait a jóféle len- és kendernél, mellyet pedig áldott földünk olly sürüen megnevel, a mint csak elfér rajta.

Eme szinek varázserejével szoritotta háttérbe az erősb és a testnek is egészségesb használatu len- és kenderszöveteket ama hitvány pókháló csomaga, mellyhez nyugat Europa majdnem ingyen jut, mert vadon terem, mint nálunk is megterem, hogy alig lehet kiirtani, és bár tiz annyi földet igényel, de ott a föld nem becses, s rabszolgák gyüjtik össze olcsó táp- s italfélékért, s ha egy nagy hajóra 1000 mázsányit felraktak, ingyen mozd-erő fesziti ki a vitorlákat, mellyek a nagy tengeren átusztatják, vagy olcsó kőszén-tüz nemzi a gőzt, melly átröpiti ama távol világrészekről nagy hajóikat, mellyeken legnagyobb kiadásaik az azt kezelő személyek dijazása.

Eme szinek csilláma tette becsesbbé a gyapotot a len- és kenderszöveteknél. Mert hiszen minél hitványabb a szövet, annál többet ölthet fel egy személy, hogy már 12–15 röfnyit hord minden menyecske, leányka, melylyel pedig egy lóhátas huszárt bőven belehetne takarni; ámde minél több az, a mit a szem felfog, annál nagyobb varázsa a szineknek, és sok mindenféle izetlen öltöny darabokat magukra aggatnak, csakhogy eme csillámzatos szövetet annál nagyobb terjedelemben tüntessék elé.

Ime kedves magyarjaim, ama szinek, mellyek miatt sok font jó féle kendert és lent adogáltok egy-egy font pamutért, és nagy nyereséget adtok mindazoknak, kiknek kezén átalment, egész a zsidó boltig, kinek birtokosa szinte nem szokott megbukni az ő perkál és karton kereskedésével, mert ha talán a divatból kiment, és a festék megette, uj nevet ad neki, (pl. „Khragletsch”) és a helységek minden nőcselédei égető vágyat és szükséget éreznek, hogy abból egy-egy darabot magukra aggasszanak.

És pedig hány illy bolt, s boltos van, 14 ezer helységben! Hány rőf gyapotszövet kerül ki 600,000 font gyapotból! 30, 40, 50 millió frt. ennek értéke. És mit lehetne ennyi értékü len-, kender- és gyapjuból előállitanunk.

Valóban ha csak egy is van köztünk, kinek kellő ruházata nincs, önvétkünk, mert földünk megadja mindazt mit tőle kérünk s csak hanyag tudatlanságunk oka, hogy terményeit idegen földek terményeiért cserélgetjük ön szükségletünkkel czélellenesen.

No, de eredendő gyarlóságunk a tetszvágy, hiuság, ezt szép szóval, sem haraggal kiirtanunk nem lehet. Tanuljuk meg hát kielégiteni, bár nem végképen, mert hisz ez lehetlen, hanem csak ugy mint nyugat Europa népei képesek, hogy el ne maradjunk tőlök ebben is és hogy köztük méltó helyet foglalhassunk, mint bensőleg ugy külsőleg is, mert bár ennek tudása a benső müveltséggel nem azonos, de nem tudása müveletlenségre mutat.