A munkácsi vár s zárda képei.*

A táj, honnan e kép-tárgyak valók, bármelly pontról nézzük is azt, a meglepetésig elragadó. Bereg szirtes hegyei, zordon havasaitól délfelé mind inkább szelídebb képet alkotnak; mig Munkács romjáig futva, félkör alakban pihennek meg, s e fél körben áll előttünk a táj meglepő kellemeivel. A csinos várostól éjszakra fekvő Csernek-hegy lombos oldalán nyugszik magas falaival, a Latorcza sima felületén visszatükröződő Basilicanus-szerzetesek zárdája; ettől jobbra a Latorcza völgyében gr. Schönborn uradalmából több épület, mint a Rákóczytól fennmaradt magas épitmények tiszti lakaikkal, a híres timsó gyár fehérlő kődombjával stb. változatos tarkaságban tünnek elő; a zárdától balra futó hegylánczolatok szép zöldszinü szőlősoraik által a távol bérczek halvány kék szineitől öszhangzóan válnak ki; ezekután a várostól nyugotra terülő sikság közepéből önállóan magasra emelkedett szirt-tetőn, mint valami tündérvár pompázik a táj szépségének koronája; óriási falaival a munkácsi vár.


A munkácsi vár, dél-nyugoti oldala.

A vár hihetőleg a magyaroknak bejövetelekor keletkezett; ősapáink a vereczkei szorosokon keresztül járatlan sziklás rengetegek ezer akadályain áthatolván, mielőtt a rideg bérczektől búcsút vennének, s a délfelé terjedő lapály viruló téren hóditásaikat megkezdenék: nehéz küzdéseik fáradalmaitól megpihenve épitették a várat, s nem messze hozzá a várost, mellyeket beköltözésök munkás fáradalmaiknak emlékéül „munkás” vagy mint most hívjuk, Munkácsnak neveztek el* De e város és vár azonban nem az eredeti, nem a régi; többször enyésztek azok el népeikkel együtt a barbár csordák irtó dühe alatt; a vár rajzának jelen alakja is a Rákóczyak idejéből maradt fenn azon kevés változtatással, hogy 1843-ik évben véletlen eset által egész fatetőzetével leégvén, most csekély ujitások hozzájárulása mellett cserép zsindelyzettel szemlélhetjük.

Legujabb időben a vár erősség lenni megszünvén, fegyenczek őrizetére áll fenn.

A képünk szerinti zárda szinte régi, megegyező adatok szerint, mint a szerzetes barátoktól megértettem, nagy Lajos királyunk alatt Podóliából e tájra beköltözött oroszoknak vezére herczeg Koriatovics Tódor által alapittatott. Csendes falai között a Basilicanus szerzetesek hangoztatják zengő imáikat, e szerzetesek viseletében feltünő bajuszuk leborotválása mellett nagy szakálluk, öltönyük fekete hosszú kámzsás tóga.


A munkácsi zárda, észak-nyugoti oldala.

Ha az utas e zárda falai közé jut, ritka vendégszeretetre talál, barátjai nemcsak veres borukkal, de a zárda érdekesebb részeivel is szivességgel ismertetik kiváncsiságát; nevezetesen az elhunyt régibb orosz püspökjeik arczképeivel kirakott folyosókon vezetve, provincziálisuk régibb módoru festett teremeit, más öszszakállu remetékkel kifestett vendégszobákat, kisded könyvtárukat, Koriatovics, a Rákóczyak s más régibb hősök arczképeivel felékesitett nagy éttermet, üvegházzal ellátott izletes kertjöket készséggel bemutatják; de legtöbb látnivalót enged tágas templomjuk belseje; ennek falait több száz képek, Jézus, anya Mária, számtalan görög szentek, vitézek különféle változatosságu festett képeik diszesitik; igen érdekes látvány a templom magas mennyezetére eszményileg kifestett „utolsó itélet”et ábrázoló mű, hol a gonoszok a jóktól különválva, tövissel s kigyókkal körülfonva üzetnek a pokol izzó lángjai közzé, mig a jók örömzengésekkel angyaloktól vezettetnek a paradicsom gyönyörébe.

E zárdához évenkint Beregmegye oroszsága több ezrével járul búcsúra.

Kallós Kálmán,
nagyzerindi fitanitó.