Esztergom.
MAJER ISTVÁNTÓL.

(Folytatás.)

Középületeihez tartoznak: a görög nem egyesültek temploma a Buda-utczán, melly a hivek apadása miatt, pár év előtt a komáromi görög plebánia fiókjává lőn. A szőllőhegyek közti kálvária, melly mintegy 5277 pft. alapítvánnyal bir; s ez alatt a temető sok jeles tetemnek nyughelye, mellyben két kápolna van, egyike a Jópásztorról neveztetik, 7640 pft. alappal; és ugyanott egy kisebb kerek kápolna is látható, melly a lakosok által Lajtár- vagy Német kápolnának neveztetik, mivel egy német lovag (Reiter) által épittetett. A kálváriáhozi fölmenetnél sz. Rózália kápolna látható; a hegyek közt pedig a regényes fekvésü Csurgó- és kolozsvári kutak szomszédságában sz. Orbán kápolnája létezik, amaz 250 pft., emez 825 pft. alapitványnyal dicsekedvén.


Kerek-Anna temploma Esztergomban.

Közintézetei közt a városi könyvtárt kell megemlitenünk, mellyet Heliser József hagyományozott, fentartására 900 pft. tőkét alapitván; és a 1845-ben 300 száz-száz forintos részvényekkel alapittatott takarékpénztárt, mellynek vagyonértéke már a százezer pftot meghaladja, és évenként szinte 30,000 pftot kikölcsönöz. – Nyomda kettő van.

Az érseki város közönségesen vizi városnak (régente volt vizőrző tornya után), sőt belső városnak is neveztetik. E várost IV. Béla engedelméből Mátyás érsek 1239-ben kezdte épiteni. A törökök körülbástyázták. Az ostromok alatt végtelen sokat szenvedett.

1687-ben Széchenyi György ide telepité a Jezsuita atyákat gymnasiummal, kiknek temploma Rudnay érseknek ide költöztekor ideiglenes székesegyházzá, és házuk ideiglenes érseki lakká változtatott, mellyek előbb Kopácsy primás és bőkezü utódja által nagy költséggel kiékesitettek és nagyobbittattak.

Ugyan Széchényi érsek által a szent Ferencziek számára is épen a vár déli foka alatt zárda emeltetett, kik megszüntettetvén, a ház előbb katonanöveldévé, majd Rudnay primás által 1820-ban a vallásalapból 12,000 ftért megvétetvén, presbyteriummá (a pályavégzett és fölszentelendő növendékpapok kiképzési intézetévé), a templom pedig érseki könyv- és levéltárrá alakittatott. Kopácsy korában bőviteni kezdték; melly átépités a jelen életnek örvendő bibornok-érsek által befejeztetvén, belé az ősi sz. Istvánról nevezett papnövelde hosszas távollét után Nagyszombatból ide 1850-ben visszaplántáltatott, a könyvtár pedig ugyan e városban a sz. Tamással határos fő-utcza szegletén ujon épült épületben rendszeresen felállittatott.

Képünkön a sarképület a könyvtár, mellynek homlokát sz. Jeromos ékes kőszobra disziti, illy felirattal: „Bibliotheca Metropolitanae Ecclesiae MDCCCLIII.” A házsor végein templomával a papnövelde tünik fel.

Helyin van, hogy honunk nagyobb könyvtárainak ezen derekabbikáról kevéssé megemlékezzünk. A legrégibb okmányok közül az 1397-ben tartatott törvényes egyházi vizsgálatból kitünik, hogy Kököllő János kanonok az egyháznak különféle jó könyveket hagyományozott. Vitéz János (ki 1472-ben halt meg) érseknek Esztergom várában fölhalmozott jeles latin és görög könyveit és régi kéziratait a történetbuvárok fönnen hirdetik. Oláh Miklós végrendeletében megemlékezett a káptalan által őrzött főegyházi könyvek nagy számáról. Gr. Forgách Ferencz bibornok az 1611-ben a nagyszombati zsinatban elhatározta, hogy az egyházi javadalmazottaknak könyveik a főegyház könyvtára részére essenek, s Nagyszombatban könyvtár és nyomdául szolgálandó házat vásárlott. Rudnay Sándor prímás székhelyét Esztergomba visszahelyezvén, a könyvtárt is ideiglen a vízivárosban lévő jelen seminariumi templomba rakta el, a főkáptalan könyvtára azonban még Nagyszombatban maradt el. B. Révay Pál 1768-ban a főegyházi könyvtárnak 12,000 pft. hagyományozott olly végből, hogy az közhasználatuvá tétessék. Az életnek örvendő bibornok főkáptalanával 1852-ki mártius 11-én tartott ülésében elhatározta a jelen (már Kopácsy primás által emelni kezdett) épületnek könyvtárrá alkotását. Az épület három nagy teremből áll, mellyek a római pápa, a négy első sz. zsinat, sz. atyák és az esztergomi szentség hirében elhunyt atyák festvényeivel diszlenek. A főutczára néző teremben a pozsonyi érsekpalotából ide juttatott (1809-ben a francziák által minden tiltakozás ellen jól kizsákmányolt) 16,000 kötetet meghaladó érseki könyvtár, mellynek kiegészitője a Kopácsy-féle jeles könyvgyüjtemény, melly a földszinti teremet elfoglalván, bibornok-érsekünk már is nagy számban ajándékozottakkal együtt 8000 kötetet tesz ki. A primási könyvek harmadik osztálya, melly Forgách, Pázmány, Lippay, Szelepcsényi érsekeknek 5000 kötetnyi könyveit tartalmazza; a főegyház és káptalannak könyveit (mellynek főrésze 1853-ban 98 ládában 383 mázsa súlyban Nagyszombatból hozatott) 20,000 kötetnyit a főterem fogta fel. Legszebb disze e könyvtárnak a nagybecsü kézirattár, melly körül Kollonich, Battyhányi és Kopácsy primásoknak (az utóbbiktól nagybecsü saját kéziratjai) van főérdemök. E kéziratok tára 810 kötet és csomogra terjed. A káptalani osztályban 580 kötet kézirat őriztetik (tudós Palkovics György saját kéziratai 51 kötet tesznek, azonkivül Krammer töredékei, Jordánszky Elek püspök több száz ivre terjedő országgyülési jegyzetei különös emlitésre méltók). A kéziratok összesen 1391 kötet és csomagot, a nyomott könyvek pedig 25,744 munka 54,816 kötetben. Igy e könyvtár hazánkban terjedelmére nézve a negyedik a nemzeti muzeumi, a pesti egyetemi és pannonhegyi után helyezendő. A legrégibb nyomatuak 1458, 1460, 1467, 1471 és sok más 15-dik századbeli ritka példányokkal dicsekszik, többi közt: „Breviarium Ecclesiae Strigoniensis. Mandato Corvini Regis, dispositione Michaelis Episcopi Milkoviensis. Eccl. Strigon. Vicarii impressus. 1484. és „Missale divinorum officiorum, secundum chorum Ecclesiae Strigoniensis. Venetiis 1486 és 1498. – Ordinarius Eccl. Strig. 1505. – Missale Strigon. Viennae 1508. Venetiis 1514. – Missale Quinque ecclesiense Venetiis 1499. – Zagrabiense Venetiis 1500.”

„Michaelis de Ungaria sermones predicabiles per totum annum. Argentine 1494.” stb. stb.

A kéziratok közül jelesbek: „S. Gregorii M. epistolae.” Hártyán, góth betükkel a 11-dik századból.

„Liber Evangeliorum” Oláh Miklósnak volt tulajdona és 1078-ben iratott.

„Psalterium pro Missis” hangjegyekkel, Révay Istvánnak volt tulajdona; iratott a 13-dik században. S hogy a sok becses műt elhallgassuk, megemlitendőnek tartottuk Zalkay László a mohácsi csatában elesett érseknek iskolakönyveit 1489–1491-ből, melly Toldy Ferenczként szótári és phraseologiai becses emlék.

„Szent Anselmus könyve teljes bölcseségről.” Papiron, kerekbe átmenő ujgóth irás 1512–1513-ik évről.

„Magyar szentirás 1516-ról.” E becses mű báthory László pálrendi szerzetesnek (+ 1456) magy. szentirásának másolatja, melly Jordánszky püspök gyüjteményéből került, stb. stb.

A főegyházi könyvtár jeles történeti, táj, füvészeti és épitészeti képgyüjteményekkel is bir.

A „Religio” f. 1856-ki 3. és 4.-dik számaiban könytárunk bővebben van megismertetve; ám ugy hisszük, hogy t. olvasóink figyelmét e szellemi kincs iránt e rövid vázolattal is felébresztettük, szivből kivánván, hogy azt a tudományosság fölvirágoztatására minél többen hasznokra forditsák.

A kis sz. János utczában a vár északi fokának szemközt néző emeletes ház abból nevezetes, hogy nagy történetirónk Katona Istvánnak volt tulajdona.

Az érseki város a theologiai tanokkal foglalkozó szeminariumon kivül csupán Rudany érsek épitette elemi iskolákkal bir.

Dunapart hosszában több ponton melegforrások bugyognak fel, és pedig a vár északi foka alatt olly bőségben, hogy fürdőül és malomhajtásra fordittatnak, a déli részen pedig szinte a könyvtár végiben hajdan szinte fürdők valának; sz. Tamás mellett pedig szinte nagy tömegben fördő és malommal.

Ugyan a Dunaparton az északi várfok alatt van a vizhajtógép, mellyet Rudnay hg. primás 1822-ben Swoboda János terve szerint készittetett, melly is ló erő segedelmével a Duna medréből a várbeli ezer akós viztartóba 340 láb hosszu csővön 178 lábnyi magasra óránkint 200 akó vizet löktetett föl; ám pár év előtt 6 lóerőnyi gőzgéppel láttatván el, a vizlöktetés jóval sebesebben történik. E gép látja el az egész várat és kanonokok lakait elégséges vizzel.


Sz.-János-kútja Esztergomban.

Az ideiglenes székes- vagy is sz. Ignácz temploma mellett fut ki az ut a Duna révhez, a kis Dunán álló fahid, s a nagy Dunán hajóhid vezetvén keresztül. Tudjuk, hogy a török előtti és alatti időbe itt hasonlólag volt hajóhid, de az 1683-ki véres harczban elégettetett. 1765-ben Barkóczy primás repülőhidat készittetett. 1842-ben pedig a nagyszellemü Kopácsy primás az ipar, kereskedés és közgazdászatnak annyira hasznos hajóhidat épitette. A híd hossza 267 öl, szélessége a gyalog uttal 27 láb. Hosszan benyuló dobogókon kívül 37 hajón nyugszik. Apály vagy áradatkor csavarokkal egyengettetik, s a hajóknak átkelésre 30 ölnyi tér nyittatik gép segedelmével. A derék hid a forradalom alatt elsüllyesztetvén és elégettetvén, Scitovszky főmagassága által föltámasztatott.

Az érseki város lakosainak száma 1827-ben 697 volt, jelenleg pedig mintegy ezerre rugott, kik jobbára r. katholikusok, és nemzetiségre nézve 152 német, 54 tót, a többi magyar, kik – a papságon és tisztviselőkön kivül – többnyire kereskedők és iparosok.


Főegyházi könyvtár és papnövelde Esztergomban.

Két kisebb térből, vagy 6 utcza és házsorból, és 221 házból áll, ezek közül is 33 érsekuradalmi ház.

Határfölddel nem bir, kivéve a fahiddal összekapcsolt (hajdan klastrommal diszlő) szigetet, melly M. Therézia adományából az érsekek birtokába került, mellyen is 95 holdnyi nemes gyümölcstermő kertek és 40 kaszásrét és 30 holdnyi szántóföldek találtatnak, de a mellyek gyakori vizáradásnak vannak kitéve.

Különben e városrésznek évi közadója – az érseki uradalmát ide nem számitva – 926 pft., 68 igás és 675 gyalognap közmunka.

Az érseki és királyi város közibe esik sz. Tamás mezőváros. 1201-ben Imre király által a káptalannak ajándékoztatott, s azóta külön joghatósággal birt. Áll az ugynevezett sz. Tamás hegyéből (mellyről egy prépostság neveztetik, s hozzá a komárommegyei Izsa helység tartozik) s az alatta elnyuló részletből. A hegyen régente erősség volt; jelenleg egy kápolna áll legtetején, mellyet esztergomi nagyprépost és cz. püspök Benyovszky épittetett, s ő kivánságához képest ide temettetett, mint kisdeák jelen valék temetésén. Ugyanott a hivek épülésére kálvária is van, mellyet korunkban tudós Jordánszky Elek püspök emeltetett. Különben e hegy déli tövében sz. István király tiszteletére egy kedves kápolna áll, mellyhez a káptalannak egy 12 elaggott ember eltartására szolgáló szegények háza van csatolva.

Sz. Tamásnak több oldalán hires gyógyerejü kesersós viz szivárog fel, melly vegybontások folytán a szaidschützi vizhez hasonlónak találtatott. Dr. Schmidt 1787-ben egy pozs. mérő iszap és egy akó vizből 15 font keserü sót és 2 font magnesiát nyerve, egy ideig illy gyárt tartott.

Nem különben délnyugoti tövében a hévviz van, mellynek légmérséklete +23o Reamur, melly már a törökök korában is hires fördőt nyujtott; később elhanyagoltatván, a főkáptalan visszakerülte után ez előtt 12 évvel a város közepén disztelenül gőzölgő hévtavat lecsapoltatta, és helyébe a rajzban itt felmutatott fördő és vendéglőházat emeltette.

A hévviz egy angol-amerikai műmalmot hajt, mellyet Gramling Ignácz igen jeles erőművész épittetett, mellyre Kollár István tudós cz. püspök és érseki helynök 1839-ben tett számitása szerint, egy másod percz alatt 4” magas és 32” széles nyiláson nem több mint 2.18 köbláb viztömeg, közép gyorsasággal 3.03 láb ömlik, és igy erőhatása 2.18 × 3.03 = 6.6 és 56 fontjával számitván köblábát: 6.6 × 56 = 369 font viz.

E városrésznek egyéb középülete nincs, egy elemi iskolánál, mellyet Rosenbach Jakab nyugalmazott pap és Miskolczy Márton püspök alapitottak.

Három kis téren kivül vagy 14 utczát és közt számlál 294 házzal, 40 kapás szőlőn, mellyen évenkint vagy 4000 akó szinbort szürnek, és 2 hold réten kivül egyéb földbirtoka nincs.

Lakosainak száma kik ezelőtt a káptalan uradalmához tartoztak: 1594, nagyobb részben magyarok. Többnyire kereskedést és mesterségeket üznek, meg szőlőmiveléssel foglalkoznak. Vásárjogával nem él. Közadója 2343 ft., közmunkában 68, igás 1767 gyalog nap.

Sz. György mezeje a vár északi tövében fekvő mezőváros, az érsekség jószága, és a többi várostól elkülönzött hatósággal. Nevét sz. György tanuról czímzett prépostságtól kölcsönzé. E prépostság sz. István korabeli, melly saját társas káptalannal birt; ám ez utoljára a törökök által földulatván, a főkáptalannal egybeolvadt. Jelenleg külön plebániát képez.

Határa Pilis-Maróthig kifut; szántóföldeket 328 hold 3-d. oszt. és 389 hold 4-d. osztályu erdőt, réteket 127 kaszás 3-d. oszt., szőlőt 3200 kapásnyit és a hires Zamárd hegyen kőbányát bir, mellyből fejtettek a basilikához használt szürkekövek. Határa igen regényes, hegyei sok jó forrást bugyognak fel, millyen a Szilágyi-, Szobiesky-, Parti-kút és a sz. Jánoskútja, mellynek szomszédságában hasonnevü kápolna áll az esztergomiaknak kedves sétahelyök. E kútból sok vizet hordanak a városba. A törökök azonban okosabbak voltak, mert innen cserépcsőveken vezették be a vizet, milly csőrészeket magam is fejtettem ki a föld gyomrából.

Megemlitendő Zamárd (hibásan elnevezett Szatmár-) hegye, mellyen hires jó bor terem, és keleti völgyében, a törökök rist termesztettek. E völgy mocsaraiban teknősbékák tenyésznek. A szomszéd helyről a Dunára egy sziklacsúcs mereszkedik, mellyen egy feszület áll, ez láz-keresztnek neveztetik, s a köznép azt tartja róla, hogy ki ezt megkerülni meri, azt borzadás nélkül nem teheti, s ez nem csekély benyomást tehet a beteg állapotjára.

De térjünk vissza. A városka barátságos mezei kinézésü, több tér-, utcza- és 275 házból áll. A sirkert igen érdekes, benne van a rajzban itt fölmutatott csinos kápolna, mellyet „a felfeszitett Üdvözitő és B. Szűz tiszteletére, és jó szülőinek Miklósffy Imre és Szentgály Anna áldott hamvaiknak emlékére Miklósffy Endre 1834-ben emelt; a csinos hárskörnyezte kápolna alatt az erdélyi csikvacsárcsi Miklósffy család és tartozandói elfogadására egy szép 33 temetkezési helylyel épült sirbolt mélyed a földbe, mellynek rendeltetése Miklósffy Imre emlékét (kiről, mint hálás tiszteletben öröklő nagybátyjáról szerkesztő a IV. czikkben fog szóllani) az enyészettől megóvni.

Egyéb középülete az elemi iskolán, uradalmi tiszti lakásokon és téglaházakon kivül nincs.

Lakosai: 1184 magyar, 323 német, 78 tót, 15 czigányból állnak, s mindannyian r. katholikusok. Többnyire földmiveléssel foglalkoznak.

Adója 2811 ft., közmunkája 498 igás és 1701 gyalog nap.

A vár ős időben királyi székhely, s mint történeti I-ső czikkünkben fölemlitettük, majd az érsekek, ismét a fejedelmek, majd a törökök, s Mária Terézia adományozásából az érsekek birtokába került, és érseki székhelyül jeleltetett ki. (E vár bővebb leirását látni Istvánffynál, Bélnél, Mathésnál.) Ez a Duna szinvonalától 35 öl magas és hosszas sziklahegy; dél-nyugotnak tövében az érseki város része terül, mellyet a szőke Duna nyaldos; észak és keletnek sz. György mezeje, délnek sz. Tamás és a királyi város hegyei koszorúzzák, s e szerint honunk legregényesebb tájképeinek egyikét adja. Valóban ki e vár legmagasb pontjáról körültekint, elbájoltatik, mert az eleven Duna csikját felkisérve, ellát Komáromig, sőt ha szemét fölvegyverzi, Pannonhegye óriás tornyát is kiveheti; majd a vasutmentében szétvillanván Nyitra-Zobor hegyét Gymesvárát; ismét a Garam szakadásán túl messze az arany-ezüst rejlő honti hegyek kedves csoportozatját a pilisi lánczolattal együtt látva, s itt a zöld pázsitokkal kedvesen domboruló halmokkal, közben a hatalmas folyam, és ekkörül ágaskodó borágas és zöld erdős hegyekkel olly tájat látand, mellyre keble feldobog, mert e szépséget nem sejtette, de mássát egy hamar nem is lelhetné . . . .

Várunk történetét előre bocsájtottuk. Régente erőd vala kettős bástyával jól erősitve, mellyeknek maradványai a déli fokon maig is szinte épségben láthatók. (Várunk térrajza és leirása a mult század elejéről látható Máthes bevezetésünkben idézett könyvében.) Ezen fok alatt több kazamata (földalatti boltozat) is fenáll, mellyek épitési raktárul használtatnak. Ugyanitt keskeny sikátoron egy a falak legmélyében rejlő, és a milly sajátságos, és ritka ép olly becses hajlékra akadunk, melly is a vár legnagyobb régiségének tartható; ez egy rendetlen négyszög terem, a közepén emelkedő 6’ 5” magas tömör kő oszlopon öszpontosulnak az ivek, körül pedig 8 fél oszlop fogván fel azokat; ezen oszlopok fejezetei egymástól különböznek, és a régi görög korszakra mutatnak, s mint az itt lelt Septimus Severius császár görög felirata igen ritka pénzéből itélhetni, az épület 1600 évnél is régibb, s alkalmasint isteni tiszteletre használtatott, valamint a törököknek is imaházul szolgált, kik belőle a legfelsőbb várfokig és le a vár mélyébe is utat nyitottak.

A vár cisternája, melly négyszegkövekből volt kirakva, jelenleg mészgödörnek használtatik, s a basilika déli oldalára esik. E fölött a Dunára nézőleg áll még egy az épitészeti tiszteknek lakul szolgáló ház, melly az északi fokoni épülettel laktanyául szolgált. Az érsekek palotája a basilikának baljára vagy is északra esőleg a Dunára néző épület volt.

Barkóczy primás a vár alakitásához hozá fogván egyelőre a tér egyengetéshez látott, melly alkalommal számos régi emlékekre kivált római pénzekre akadtak (annak helyén felidézendjük), a mikor a nagyvárost sz. György-mezővel összekötendő, egy alagútat ásatott, melly szüknek találtatván, Rudnay által érsekuradalmi pinczéve alakittatott, mellyben egy 600 s több száz akós hordók vannak, s az ugyan Rudnay által készittetett uj tunellel kétoldalt párhuzamosan végig futnak. Ezen uj alagútnak hossza 50 öl, szélessége 5° 5’ 10”, magassága 5° 3’ 2” Közönségesen nagy kapunak neveztetik, nagy a haszna, és a várnak egyik ékessége. Az oszlopzattal ékeskedő déli bejárat fölött illy ércz felirat hirdeti alkotóját. „Princeps Primas Alexander a Rudna MDCCCXXII.”

Ugyan Barkóczy a várhegy két oldal lejtőjén a kanonok-házak alapfalait is megvetette, de halála terve kivitelét akadályozván, Rudnay ezek-fölé nagyobbszerü tervét valósitotta. Egész hegyeket hordatott le, Mária Terézia épittetett márvány kapolnát szétszedetvén a basilika szárnyában ujra állittatta, a főtért pár öllel lesimitván, azon ama nagyszerü basilikának veté meg alapját, melly harminczöt év alatt nem csak honunk főékessége hanem egész Europa jelesb szentegyházainak egyikévé lőn. Délről a váraljában az érseki függő kertek esnek; keletről homlokegyenest egy kényelmesen lejtő és 8 sor fával beültetett ut vezet föl, mellynek két oldalán a 12 kétemeletes kanonok-házak sorai, s azok előtt kies park pompáz: az út két végében boldog Özséb és Kőrösy esztergomi kanonokok, és felső párkányánál (hova az alagút tövétől két részről lépcsők vezetnek föl) szent István és László kiráyok kőszobrai őrködnek. A tunelből csigalépcső, mig a déli oldalon gyalogok számára egy vadgesztenye-fasorokkal beárnyékolt széles út vezett föl. A Duna-homlokzat felől ékes útat szegni, s a Kopácsy érsek által oda tervezett „Hunyadi János és Vitéz János” emlék szobrait felállitani az utókor teendője leend. Ott büszkélkedik az óriási remekmű, mint ezer éves életünk legméltóságosabb hirnöke; ott büszkélkedik ama kúp, melly az egész continensen első készült egészen érczből, és terjedelmére nézve a fenállók közül negyedik; ott ékeskedik számos műkincs közt amaz oltárkép, melly a világnak eddiglen legnagyobb olajfestvénye; ott leng atyáink éber szelleme utódaikat intő, miszerint a „Fenlévőket keressék!” hogy a hitvallás, erkölcsiség, bölcseség, tudomány, erély, tiszta jellem szárnyain fölemelkedve, létöket és boldogságukat ezen műalkotmány fenállását és meghaladó koriglan, sőt mindörökké biztosítsák . . . .

A basilika részletes leirását egy későbbi czikkünk hozandván; itt végül csak azt jegyezzük meg, hogy a vár külön plebániát képezvén, lakosainak száma 130-ra rúg.

(Folytatás köv.)