Minő igaz szenvélyes részvéttel viseltetik a t. gróf nemzeti irodalmunk iránt, a felől egy jellemző vonást emlitek fel: Erdélyben jártamkor szerencsés valék a t. gróf által egy kedélyes mulatságra meghviatni, mellyet ugyanazon nyári palotájában tartott, mellynek most már „erdélyi nemzeti muzeum” a neve. Ott a t. gr. egy halmaz elsárgult kéziratot mutatott elő; örömtül ragyogó szemekkel mondva: hogy ez általa véletlenül felfedezett kincs, egy szomoruan elhalt szaktudós hagyatéka közül való. Ez volt néhai Debreczeni Márton Kievi csata czimü höskölteménye. A mű csak tisztázatlan iratokból állván, a t. gróf sajátkezűleg tisztázta le a nehány száz irott ivre menő munkát (még pedig igen szép irással). Hány főrangu hazánkfia dicsekedhetik azzal, hogy csak el is olvasta, a mit ő olly szenvedélylyel sietett megmenteni az enyészet kezétől? E sok tekintetben remek hőskölteményt a t. gróf később kiadta saját költségén s az egész jövedelmet a szomoruan elhunyt a s hazának sok hasznot, magának sok gondot szerzett Debreczeni Márton családjának engedte át.