Pauler Tivadar.


Pauler Tivadar.

M. kir. egyetemi jogtanár s a m. akad. lev. tagja; szül. Budán 1816. april 9-dikén, hol atyja a magyar főhadi kormánynál szolgált. Édes anyja a honi jogirodalom történetében ismeretes Markovics Mátyás leánya. Iskoláit a budai főgymnásiámban s a pesti egyetemen kitünő sikerrel végezvén, 1832-ben a bölcsészet, 1836-ban pedig a törvények tudorává avattatott, s miután 1838-ban Pesten a természeti jogot rövid ideig helyettesként tanitotta, ugyanazon évben a zágrábi akademiához a természetjog s magyar közjog rendes tanitójává neveztetett; 1845-ben Zágrábmegye rendei által az ottani megyei törvényszék közbirájává választatott s a rögtönitélőszék s megyei levéltár rendezésére kiküldött megyei választmány tagjai közé soroztatott. – ugyan 1845. november 22-dikén, jogbölcseleti s történeti értekezései tekintetéből a m. tud. társaság törvénytudományi osztályában levelező taggá választatott meg. 1846. september 13-dikán a pesti királyi, 1847-ben pedig a gráczi cs. kir. egyetem jogtudományi kamarának tagjai közé vétetett fel, és a győri academiához tétetett által. 1848-ban a pesti egyetemnél lett jogtanár, hol jelenleg a jog- és államtudományi encyclopaediát, bölcseleti jogtant, s a nemzetek jogát tanitja magyar nyelven. Első magyar irodalmi munkái a „Századunk”, „Athenaeum” s „Tudománytár” folyóiratokban jelentek meg; ujabban pedig az uj Magyar Muzeum s Akademiai Értesitő hasábjait diszesitik. Kitünő értekezése a „Tudománytár” 1942–43-ki füzeteiben „Az észjogtudomány fejlődése s jelen állapotja.” Akademiai beköszöntő értekezése „Az álladalom jogalapjáról” szólott. Nagyobb munkái: „A jog- és államtudományok encyclopaediája” (Pesten, 1851). Akademiai előadásait alaposság, világosság s egyszersmind classikai zamat és elegantia teszik kedvesekké; egyetemi előadásai is tanitványainak öröme s gyönyörüsége, kik őt, mint vezető, oktató barátjukat szeretve tisztelik, s e tisztelet külső jeléül arczképét is kiadták.

h.