Papirnövények.
Németből.

Habár a papir, mint köz irásanyag, halhatlan szellemi kincseknek őrzője, jelen korunk polgárisulásának egyik főtényezője, s használata ugyszólva a népek miveltségének mértékjévé vált, melly iránt az éjszaki tájak vad s tudatlan lakói is olly nagy tisztelettel viseltetnek, miszerint a legkisebb beirt papirdarabkát pecses drágaság gyanánt megőrzik; mindazáltal azon anyag iránt, mellyből e fontos gyártmány készül, meglehetősen homályos és zavart fogalmak uralkodnak.

Köztudomásu dolog, hogy elviselt fehérnemüek foszló rongyai képezik a papir legközönségesebb s egyszersmind legalkalmasabb anyagát, mit, kis és nagy városok szemétdombjain s falvakban szerteszét a rongyszedő fiúk összegyüjtvén, a nagyban rongygyal üzérkedő kalmároknak drága pénzen eladnak, kik az illy rongyhalmazokat viszont a papirgyárakba, papirmalmokba szállitják.


Budapesti alagút kapuzata.

A rongyok legnagyobbrészt a növények elhasznált fonható rostszálaiból származnak, mindazáltal a nyers rostszálakat jóságra s papirgyártásrai alkalmazhatóságra több oknál fogva tetemesen felülmúlják. A rongyban található rostok minden tisztátalanságtól mentek, mitől a nyers növényrostot csak bonyolódott átdolgozás folytán lehet s kellene megszabadítani; a rongynál ezen tisztitási eljárás költségeit a ruhagyártás viselte, s a papirgyártó már olly anyaggal dolgozik, melly mások által minden kitelhető módon töretvén, hajtogattatván s dörzsöltetvén, ép ez által reá nézve a legkeresettebb s legalkalmasb anyaggá vált. Ezen szemétre vetett s lábbal tiprott hulladéknak kellő feldolgozásával s értékesitésével ünnepelheti csak az ujkor miveltségi korányának hasadását. Emeli a rongy becsét azon körülmény is, miszerint minden ember a papirgyártónak ingyen dolgozik, testén hordván s ez által előkészítvén a leendő papir anyagát, mi által, tekintve az emberiség millióit, a papirgyárnok évente roppant összegeket gazdál meg. – Végre a rongyban talált rostszálak olly nemes eredetüek, miszerint, ha a papirgyárnok papirjának készitéséhez olly finom kendert, lent vagy pamutot venne, mint a millyet egykor a rongygyá lett vászon készitéséhez vettek, gyártmánya alig lenne olcsóbb azon szövetnél, mellyből a rongy származott. – Már ha veszszük, miszerint egy rőf szélességü papirosnak rőfe legfeljebb nehány krajczárba kerül, mig a középfinomságu vászon rőfének ára 24–30 krajczárra sőt többre is rug, könnyen megfogható, hogy ha a papirgyárnok elhasznált rongyok helyett nyers rostokból akarná készíteni papirosát, ez olly drága lenne, ára olly magasra rúgna, miszerint csak a gazdagok fényüzési czikkét képezné, s igy a könyvek, hirlapok ára szertelen emelkedvén, a nép alsóbb osztályai a tudatlanság lelki homályából nem csak ki nem bontakoznának, sőt miveltségben s erkölcsiségben mind mélyebbre sülyednének. Sokat lehetne e tárgyról még mondani, de ebből is eléggé láthatni, miszerint a papirgyártás egyedül ott üzethetik sikeresen, hol sürü s nagy népesség nagymennyiségü rongyot állit elő.

A papirgyártás ügye mindazáltal nem igen jól állana, ha kizárólag a rongyra, mint a len és kender hulladékaira szorulna; sőt talán ép olly roszul, mint az időben, midőn az egyiptusi papyrus növényből vett tekercsek, s az állatok kikészitett bőréből gyártott prgamen-levelek, az emberi ész számtalan terményeinek felvételére elégtelenekké váltak. Számos régi remekiró munkája az irásanyag drágasága és szüke miatt veszett el. A középkor setét korszakaiban, főleg annak első századaiban ugyanis a régi költők verseivel beirt hártyákról, gazdálkodásból, a régi irást lecsiszolták, s uj mézga- s krétaréteggel bevonván, az igy nyert uj lapra, uj dolgokat irtak. Régi legendák, krónikák és számolási könyvekben nem egy remekmunka létezik eltemetve. De korunk tudósai több régi remekiró munkáját támaszták fel ujra, lemosván a második réteget s az ismét feltünő eredeti vonások nyomaiból kibetüzvén az egész munkát.

(Vége következik.)