A pestbudai alagút.

Igaz ugyan, hogy a testvér-főváros lakói élvezik leginkább az alagút kellemét és kényelmét. De ugy hiszszük minden magyar embernek kedves dolgot cselekszünk, ha azzal megismertetjük, miután ez haznák tulajdona s dísze, épen ugy mint a páratlan nagyszerüségü lánczhid. – Hogy vidéki olvasónk is tökéletes fogalmat nyerjen ezen csuda müről, egy kis helyismertetést bocsátandók előre. A budai várhegy gerincze a pesti oldalra menetelesen lejtősödik, annyira hogy csak egy sorház fér el alatta a Dunaparton; tulról völgy veszi körül, mellyben Budának egy része fekszik. A ki a testvérvárost összekötő pontból, jelesül a lánczhidról kiindulva Budának emlitett völgyi részébe, s a völgyön tuli hegyekre akarja jutni, legalább is félórai kellemetlen kerülő útra kelle magát elszánnia.


(Clark Ádám, a budapesti lánczhid s a buda-várhegyi alagút épitőmestere.)

Ezen érezhető kellemetlenségre gondolt a nemes gr. Széchenyi István, azon feledhetlen hazafi, ki annyi nemes münek vala hazánkban kezdője inditványozója s teremtője; midőn az alagút eszméjét legelső megpenditette, s szavára már 1845-ben társulat alakult az eszme megtestesitésére. A legközelebb lefolyt események meggátolták a terv megkezdését, s talán örörke el is alszik, ha közhasznu vállalatairól ismeretes hazánkfia Ürményi József ur az eszmét 1852-ben ujra fel nem eleveniti, s oda nem érleli, hogy egy részvénytársulat alakult, melly legfelsőbb helybenhagyás után 1850. aug. 24. legelső közgyülését meg is tartotta. A közgyülés tagjaiból 24 személyből álló választmány bizatott meg a nemes alapitó elnöklete alatt a munkálatok vezetésével; épitése pedig azon férfiura, ki tervét készítette, a világhires Clark Ádámra bizatott, ki a lánczhid hasonnevü teremtője halála után ezen dicső bámulatos müvét tökélyre vitte. Megemlítendő, hogy ő Felsége 800 mázsa lőport ajándékozott a hegy szétszóratására, miért is a cs. kir. katonaságnak szabad átjárás határoztatott.

Ha látta valaki azon roppant sziklatömegeket, azt gondolta talán év tized kell azok téglávali kibéllelésére, s ime a roppant mű már kész, a testvér-város lakosai élvezhetik annak jótékonyságát. Csak az képes felfogni ezen mü nagyszerüségét, ki az első szikla szétvettetése óta az utolsó tégla beleillesztéseig figyelemmel kisérhette annak készitését.

A lánczhidon áthaladva alig nehány lépésnyire a hegy tövében ott tátong az alagút féltojás alaku öble. Az öböl szájához lépve egy hosszu lámpasorozat tünik fel, melly a kijárásnál csak szikraként csillog, mig az egész fénytengert áraszt a roppant boltozat alatt. Midőn az öböl szájából elindulva Buda felé haladunk, lassanként eltünnek Pest házsorai, s a nyilásnál felbukkanó emberek csak törpéknek látszanak, s egyszer csak Budán a Horváth-kertben találjuk magunkat.

Igy vándorol az ember a hegy, várfalak, királyi palota, várépületek alatt, s öt percz lefolyása mulva Buda völgyi részén van, mire ez előtt jó időben is fél óra kivántatott.

Az alagút hossza 180, szélessége 5 öl, a lánczhid hossza 200 öl, képzeljen magának most mindenki 180 öles föld alatti utat. Legnagyobb magassága 5 öl, 3 láb, 7 hüvelyk; közepén 4 öl 1 láb, 2 hüvelyk.

Kettős kocsi- és gyalogut van benne. Gyalog átmenő díja 1, lóé 3 kr. Megnyitása 65 első napján 5698 ft. 44 kr. hozott be, tehát egy napra 87 ftot.

A középponttól tiz ölnyire egy öböl nyulik föl, melly a vár főpiaczára vezet föl, mellynek magassága 28 öl.

Ha az alagút s kikötő elkészül a hidfő két oldalán, méltóságos tekintetet nyerend a testvérváros közép vonala. – A gyönyörü házsor, szabad tér, kikötő, a nyüzsgő életü, gőzösök, vontató hajók, csónakokkal hemzsegő országos folyam, a lánczhíd alagút olly tünemények, minőket a birodalom egy fővárosa sem képes felmutatni.

B.