Pesti József-árvaház.

Árvaházunknak eredete e város polgársága kegyeletének és a közel mult szebb törekvéseinek emléke.

Ugyanis, hogy az intézetnyitó szónok hü rajzával éljek: „Be lőn fejezve az 1832/6-iki országgyülés és hazánk őrlelke, az ország főhivatalában 40 évi érdemekkel a magyar nemzetre dicső fényt árasztókkal koszorús nádor a hazának áldásától követve tér vissza és Buda várába; lepletlen örömmel fogadják sokáig bánatosan nélkülözött atyjokat Pestnek, az általa különös kegyelemmel pártoltnak, nemes tanácsa s választott polgársága, ezer és ezer szünni nem akaró éljen! harsogással üdvözlé a rég nem látottat s áhitottat az örvendező néptömeg. De ime! alig mulnak néhány hónapok és a korlátlan öröm siralmas jajokká változik; – József a szeretve tisztelt nádor gyöngélkedik, ágyba roskad, élete veszélyben forog! e gyászhír rögtön elfutja az ikervárost, sebesen szétszárnyal a magyar földön, mindenkit méltó aggodalommal töltvén el a magas szenvedőnek sorsa iránt; Budapestnek lakói remegve néznek a kétes jövendőbe, minden ajakról lelkes fohászok emelkednek az egekhez, a tömött szentegyházak falai között forró könyörgések hangzanak, nyilvános ajtatosság tartatik az élet urához fönséges nádorunk egészségeért, fölötte böcsös életeért. És áldva, ezerszer áldva legyen az ur neve! ő könyörült, kinyujtotta atyai jobbját a fönséges beteg fölé, és milliók örömére visszaadta kivánt egészségét.

Pesti József-árvaház.

Hála, a legszivesb hála repült minden ajakról az egekhez; de Pest város nemes tanácsa s választott polgársága keveselvén a testnélküli hálát, őszinte hálájának maradandó emlékéről komolyan gondoskodott; és hogy e hálaemlék üdvös, az emberiség ügyére hasznos befolyásu legyen, nem hiu emlékszobrot határozott emeltetni, nem! szilárdul elhatározá József szeretve tisztelt nádorunk föllábadozásának emlékezetét az emberiség javát czélul kitüzött valamelly képző intézetben örökíteni.

Tervrajza a pesti József-árvaháznak.

Igy született meg a szerencsés eszme, igy lőn a városi polgárság hálája testesitve ezen a kebelbeli adózók elhagyatott árváinak szellemi kiképeztetésére szánt kegyes intézetben, melly hogy a jövő századok hosszu évsorán a késő maradéknak az legyen, minek a létesitő szilárd polgári erény az lenni akarta, t. i. ő cs. kir. fensége József nádorunknak maradandó emléke, Josephinum névre kereszteltetett.”

Miként szónokunk szavai felderitik, ezen árvaháznak létesitői főleg magok a pestiek valának, okot hozzá városunkra nézve halhatlan érdemü József nádorunk iránti kegyelet szolgáltatván.

A tanács e czélra forditandóknak határozta Dórion János Józsefnek 1794-diki végrendelete folytán egy árvaházra szentelt 32,183 ft öszvegét, ugy Góniczy János Györgynek 1798-ban 12 árva neveltetésére hagyományozott 12,000 ftot, melly is ez árvaház megnyiltaig 32,201 ftra rúgott; valamint Boráros János felejthetlen polgármester 7000 ftot haladó hagyatékát; és a polgársághoz felszólitást intézett, azokat áldozatokra késztő.

A legnemesb törekvés csak a páratlan 1838-ki árviz iszonyu pusztitásai valának képesek rövid időre megakasztani. Azonban a rémülés napjai elmulván, Pest városa fiatal erővel kezde borzasztó romjaiból fölemelkedni; és az árvaház létesitésével megbizott választmány, mellynek elnöke Tölgyessy János érdemdús polgármester volt, kettőztetett erővel fogott a felsőbbi helybenhagyást nyert tervnek sikeresitéséhez; s mig egyrészt az alap gyüjtése folytattatott, másrészt árvaházunk épitése tolnai gróf Festetics Antal cs. k. kamarás által nagylelküleg e czélra ajándékozott 3675 négyszögölnyi telken megkezdetett, és két év alatt födél alá került hűrajzban im felmutatott azon derék kétemeletes szárnyépület, melly a jelen árvaházat képezi; s melly a középemelet egész tervét Polák épitőmester által készitett rajzban feketén körülvonalozva mutatja.

Ő cs. kir. fensége, Mária Dorothea, Hermine, Erzsébet és József fenséges magzatai koszorujában 1841-ki junius 19-én ünnepélyesen letette házunk szegletkövét.

S miután adakozásokból felszereltetett volna s alapja 105,511 vftig gyarapodott, sikerült az 1843-ki március 19-én mint felejthetlen nádorunk neve ünnepén 10 árvafiúnak befogadásával fényesen megnyitni. És mivel a jónevelés a vallásos képezést föltételezi, e szempontból ez intézet épitése és fölszerelése körül bokros érdemekkel teljes akkori szószóló Staffenberger István inditványa következtében intézetünkben (addig is, mig a felmutatott tervrajz szerint az épület közép ékessége, a templom fölépitethetik) egy jókoru házikápolna szereltetett fel sz. József és sz. István király tiszteletére, melly is a fölavatás fentkitett napján primás ő herczegsége megbiztából Miskólczy Márton tinniniai püspök által, a főmegye akkori érdemes nestora által megáldatott és megnyittatott.

Az Isten dicsőségére, a kegyeletes hála emlékére s az ügyefogyott árvák javára, s igy Pestnek diszére szentelt ez intézetünk, az időtől fogva a város tanácsa és községtanácsának védszárnyai alatt folytonos gyarapodásnak örvend, ugy hogy ez ideig 95 árvát (egyelőre csak fiúkat) volt képes befogadni, s jelenleg már 24 árvát és 16 fizetéses növendéket tart falai között; kiknek öltözéki rajzát van szerencsénk közölni.

1. Az árva házi buzavirág kék öltönyében.

2. Az árva téli kerek szürke köpönyében.

A nemeslelkü adományozások időnkint a jegyzőkönyvbe iktattatván, különös füzetekben és hirlapokban hálásan közöltettek.

Hogy pedig hazafiaink szive feldobogjon, legforróbb hálával illik fölemlitenünk ama nagy szerencsét, mellyre szerény intézetünket Ő cs. kir. ap. Felsége Ferencz József Urunk méltatni kegyeksedett, midőn 1852-diki julius 8-án fényes kiséretével ez árvaház falai között személyesen megjelenni, az árvák, e legszegényebb alattvalóinak szívhódolatát kegyelmesen elfogadni, őket atyailag jóra serkenteni, az intézet előljáróságát legmagasabb megelégedésének kijelentésével boldogitani, s az intézet alapját ezer pft. adománynyal nevelni legkegyelmesebben méltóztatott.

Szinte meleg hálával kelletik felidézni Ő csász. kir. Fensége Albrecht főherczeg s főkormányzó urunk ismételt látogatását, kit is az árvák testi lelki nevelése atyailag érdekelvén, azt magas figyelmére venni, s a testi fejlődéshez annyira szükségelt mozgalmak teintetéből a gymnastikai gyakorlatokat inditványozni, s az alapot 1200 pft értékü részvényekkel, majd 550 pft. adományával szerencséltetni kegyeskedett.

Nagy megtiszteltetése volt ez intézetnek más alkalommal ő eminentiája az orszgá hg. primásának, belügyminiszter ő excellentiájnáak, valamint helytartósági alelnök ő méltósága és egyéb kitünő méltóságok kitünő látogatása, kik kegyességökkel vigaszt, és észrevételeikkel az illetőknek támaszt nyujtani sziveskedtek.

Illy legfelsőbb részvétet az emberbarátok szivét ez intézet javára föllángoltatta, mi naponkénti segélyezésekben nyilatkozik, ugy hogy több oldalról ösztöndíjak is keletkeznének az árvákat szorgalomra serkentők.

Ez intézet Ságody Sándor lankadatlan alpolgármester ur elnöklete alatti bizottság vezénylete és felügyelése alatt áll, alelnöke s az intézet gazdája fendicsért Staffenberger István, a nevelés és tanügy felügyelője a városi elemi iskolák igazgatója; a bizottság tagjai több tanácsilag kinevezett érdemes községtanácsos és polgár az egészségi ügy az illető város főorvosra, jogai pedig a városi ügyészre bizvák. A bizottság rendszerint havonként ülést tart. Az alapitványi tőkék, mellyek a városi letéthivatal által kezeltetnek, a közel mult 1855. év végével 69,813 pengőforintot tettek; az évi jövedelem és kiadás 12,065 pgőftra rugott, megjegyeztetvén, hogy a kiadásokban 4000 pft. tökésités is benfoglaltatik.

Az intézetben lakik a főtanitó-gondonok, jelenleg Barczen Gábor, egy altanitó, egy felügyelő-szolga, egy felügyelőné és beteg ápolóné s egy házmester.

Az intézetbe valláskülönbség nélküli 7–12 éves pesti árva fiúk fölvétetnek a fenkitett bizottság felterjesztése folytán a tanács és községtanács által, kik tisztes ruházatot, egészséges tápot, ápolást, rendes nevelést és elemi képezést nyernek, az intézetben 3 nyilvános elemi osztály lévén (mellyet más környékbeli ifjak is látogatnak), s nem különben a rajzolásban, gymnastikában is gyakoroltatnak mind addiglan, mig koruk meg nem engedi, hogy tulajdonságaikkal és hajlamukkal megegyező mesterségekhez alkalmaztassanak, a mikor hely után szinte az intézet előljárósága lát.

A fizetéses növendékeket azonszerint 7–12 éves ifjakat az igazgató bizottság veszi be, kik ruhán kivül évenkénti 120 pft. fizetésért, minek fejében elemi-oktatásban, s az árvákéhoz egyenlő gondos ápolás- és nevelésben részesíttetnek.

Ez intézetben a fegyelem czélszerüen példás; az egészségi állapot kitünő; pár év óta egy kis házi könyvtáruk is van, mellyet jólelkü adakozásokból sikerült egybealkotnom: a rajzolás- és gymnastikával kiegészitett tanitás teljesen megfelel a felsőbb szabályzat- és korkivánatnak, s ezeknél fogva egész mértékben méltó rá, hogy Pest városának ez igen hasznos és üdvös intézete a nemeslelkü honfiak figyelmébe és pártolásába ajánltassék.

Majer István,
pestvárosi elemi-iskolák igazgatója.