A távirdák (telegraphok) és azok fejlődésének rövid története.

(Vége.)

És most figyelmet kérek. A mi kis, sokban elmaradott hazánk e tekintetben szintén életre való és szép eredményü müködéseket mutat föl. Pesti kir. egyetemi tanár és jeles természettudósunk Jedlik Ányos István ujan talált telepeinél a Bunsenféle agyag czellák helyett Schönbein által föltalált villanyos papirból készült tokocskákat alkalmaz, mellyek a nedves vezetők könnyebb közlekedhetése által amazok hatását három – sőt négyszeresen is fölülmulják.

Ő szintén higitott kénsavat használ egyik vezetőül, de a salétromsav helyett a sokkal kevesebbe kerülő chili salétrom kénsavbani oldatát használja; és az alkalmazott szén lemezeket szintén saját találmánya szerint alkalmazza.

Igy kiállitott villanytelepe – bár a száz elemből állótt utközben összetörték – Párisban közfigyelmet ébresztettek s különösen erélyükre nézve a Bunsen-félék fölött fölénynyel biróknak nyilvánittatván, másodrendü éremmel jutalmaztattak*.

E fáradhatlan természettudósunk jelenleg is a villanyfolyamok szabályzóinak – regulator – javitásával foglalkozik.

De térjünk tárgyunkra vissza. Említettük volt, hogy már a dörzsölés által előállitott villanyosságot is akarták távirászatra használni.

1774-ben Lesage huszonnégy villanyvezető huzalt alkalmazott, mellyek mindenike egy-egy betüt jelentvén, a vezetett villanyosságnak a huzalok végére aggatott bodzabél golyókat kellett mozgásba hoznia. S igy történt a távirás. Voltak, kik átugratott szikrák számával és az ugratások közeivel akarták a betüket kifejezni, mig végre közbevágott Galvani föllebb említett találmánya.

De még ez sem vezetett egyenesen czélhoz. Sömmering 1808 b. 35 huzalt vizzel tölt pohárkákba vezetett s a villanyosság vegybontása által fölbontott és fölszálló hólyagocskákkal kisértett megjelzeni.

Borselmann de Heer 1839-ben az emberi kezek tiz ujjaihoz alkalmazott billentyükre vezeté a galvanfolyamot s a tapintó érzék által jelzett.

Különös gátul a huzalok nagy száma szolgált, mert minden jelre külön két huzal volt szükséges; egyik, melly a galvanfolyamot el-, másik, melly visszavezesse. És hogy ez roppant költségbe került, bárki elgondolhatja. Még akkor nem tudták, hog ez áldott anyaföld, melly életet és nyugtot ad, itt is főtényező lehet.

Csak 1838-ban Steinheil által lőn fölfedezve, hogy a galvanfolyamot a föld is csak ugy elvezeti, mint bármi más test. És ez adott határozott lendületet a villanydelej távírászatnak. Mert már 1820-b. koppenhágai tanár Oersted által tudva volt, hogy a reá vezetett villanyfolyam a delejtőt elhajlitja s még előbb, hogy a lágyvasat delejjé teszi.

Gausz és Wéber 1833-ban már csak két huzalu ütegeket állitottak és Steinheil első példáját adta a távnyomdának, melly maig is a legtöbb helyen divatozik.

Az első hosszabb távirdavonal Wealstone és Cooke által állítatott föl, az Edinburg és Glasgow közötti vaspálya mellett 1837-ben.

Ez a delejtőnek erős villanyfolyam általi elhajlásán alapult, melly ezen elhajlás közben oda alkalmazott csengetyüket hangoztatott s e hangokból készült a távirda abc-je.

De ide igen erős villanyfolyam kellett s ennek előállitása sokba került; azért örömestebb hajlottak a villanyfolyam másik tulajdonán alapulóhoz, hol t. i. csak lágy vas patkók delejesitésére volt szükség.

A delej forgó mozgására alkalmazott távirdák hősei az angol Baines a német Siemers és Halske; ez utóbbiak találmánya alkalmaztatik a német távirdáknál mai napig.

De legdivatosabb lett Morse távirdája, mellyben a reá vezetett villanyfolyam által delejessé vált vas egy közelébe helyezett rudacskát s ez viszont egy irónt hoz mozgásba, melly az elébe vonuló papiron marandó nyomot hagy; ugy hogy utoljára a papirszelet teli van gyorsirati jegyekkel, csak le kell olvasni. Ha a villanyfolyam pillanatnyi, egy (.) hoz hasonlót, ha hosszasb (–) szerüt karczol. És ezek csoportositásából (combinatio) áll a távirda abc-je.

Miután már ennyi kényelemre vergődtek a természettudósok, azt is jónak látták, hogy a távirdai hivatalnok figyelme fölköltésére ébresztőket (Wecker) alkalmazzanak, mit szintén igen ügyesen létesitettek.

S mivel e készület, a mellett hogy igen egyszerü, teljes távirásra is alkalmazható, jónak láttam ide mellékletül – ha gyarló módon is – lerajzolni.

A felső kép az egyik állomásoni harangkészületet ábrázolja P P lágy vaspatkókkal, s ezek száraira tekergetett DDDD huzalokkal, mellyek, hogy egymástól a villanyfolyamot el ne vegyék, selyemmel vannak bevonva.

V és V két vaslap (horgony) a patkók végei előtt könnyen mozogható sarkokon és csekély távolságra, ugy hogy mihelyt a P P patkók megdelejesednek, rögtön magokhoz birják vonni: a mikor a vaslapokhoz forrasztott k k kalapácsok a h és H harangokat – a szerint, a mint egyik vagy másik patkó megdelesztetett, megütik. A h szegen átvezetett huzal R földbe ásott rézdarabon végződik, melly a villanyosság visszavezetésére szolgál.

Az alsó kép a B állomásoni tápkészületet (Tastapparat) ábrázolja és csupán arra szolgál, hogy a T-ben kifejtett villanyfolyamot, hol az egyik, hol a másik patkóhoz vezesse.

Az a patkóforma rajta rézből van és két Ü Ü csont billentyüvel van ellátva, mellyek azonban az alattok levő a és c szegeket csak lenyomáskor érintik. Először a villányosság e szöghöz vezettetik, s innen veszi utját a billentyük megnyomása szerint b vagy d szegen keresztül.

Hogy pedig minő utakat tesz, a villanyfolyam azt a kijelentett huzalok és nyilacskák nyilván mutatják. A hol föld vagy más tárgy alá buvik, ott pontokkal van jelölve.


Harang
készület A. állomáson.
Tápkészület B. állomáson.
Villanytelep ugyancsak B. állomáson.

Szokásban levő abc-je pedig ennek a kis harangtávirdának – a nagy pontokat a nagy harang, a kis pontokat a kis harang ütéseinek tekintvén – következő:

A kimaradt K betü C-vel; a P B-vel, a T D-vel jeleztetik.

meg kell még jegyeznem, hogy a villany sem szaladhat egy huzomban világ végéig s kivált az alkalmazott gyöngébb telepek mellett nagy távolságu utja közben annyira elgyöngülne, hogy jelezni képes nem volna.

Azért ollyan átvevőket (Translator) találtak ki, mellyek a jelzett hirt 10–20 mérföldnyi távolságra átvegyék s megerősitve adják tovább.

E körül Robinson, Halske és Steinheil uraknak lehet legtöbbet köszönni.

Miután e szerint ezen szép találmánynyal, melly a föld különböző sarkáni egyéneket nehány percznyi közelségre hozta, némileg megismerkedtünk: azt is érintenünk kell, hogy a különböző országok kormányai a sürgönyök szabályozása végett már több rendbeli egyezményeket kötöttek. Különösen megemlitendők Ausztriának Poroszország- és az összes német államokkal kötött távirda szerződménye, melly csak napjainkban jött létre.

Hogy Angliát és Frankhont, Balaklavát és Várnát tengeralatti távirda-huzalok kötik össsze, mindenki tudja; valamint azt is, hogy az Amerika és Európa közötti tengeralatti távirda előkészületei befejezésükhöz közelednek: de talán nem lesz érdektelen befejezésül a különböző országokban már eddig felállitott távirdahuzalok hosszáról és az azokoni forgalomról egy kis kimutatást közleni.

1855-ik január 1-sői számitás szerint:

Ausztriának          869.9 geogr. mérföldön át     924.4 mérföld huzalja

Poroszhonnak          563.7 geogr. mérföldön át      1042.7 mérföld huzalja

Hannovernak          105.6 geogr. mérföldön át      113.0 mérföld huzalja

Bajorhonnak          238.0 geogr. mérföldön át      299.5 mérföld huzalja

Würtembergnek          43.4 geogr. mérföldön át     66.2 mérföld huzalja

Hollandnak          120.5 geogr. mérföldön át     187.6 mérföld huzalja

Százhonnak          73.8 geogr. mérföldön át     99.8 mérföld huzalja

Mecklenburgnak     22.6 geogr. mérföldön át     30.3 mérföld huzalja

Badennak          52.6 geogr. mérföldön át     75.9 mérföld huzalja stb. van.

(A huzal azért üt hosszabban ki, mint a befutott tér, mert több helyt kettőzve is van.)

1853-ik évi számitás szerint:

Daniának          77.8 geogr. m. földnyi.

Svédhonnak          165.0 geogr. m. földnyi          226. mérföld huzallal

Belgiumnak          89.89 geogr. m. földnyi          214.2 mérföld huzallal

Schweiznak          285.28 geogr. m. földnyi     336.64 mérföld huzallal

Oroszhonnak 1855-ban     673.00 geogr. m. földnyi     815,80 mérföld huzallal

Amerikának 1853-ban     243.75 geogr. m. földnyi     angol mérföld huzallal volt.

Az ugynevezett távirdai egyletnek 1854.1-ső juliusban 4652 angol mérföldnyi pályán 252.33 mérföldnyi huzalja volt; melly a legutóbbi időkben még nagyobbszerü számmá nőtte ki magát.

A távirdaforgalom élénkségéről elég fogalmat adhatnak a következő egyszerü adatok: 1853-ban csak Poroszhonban 89.357; Schweizban 80,478; Hollandban 44,379 és a távirdai egylet által 350,500 sürgöny táviratott!

Ez adatokból tünik ki igazán századunk ezen gyönyörü találmányának fontossága.

Mire vezethet a villanyfolyamok használata a világitás, gépek és hadtani alkalmazásoknál, a képzelet sem érheti föl; az csak a lángeszek szerencsecsillagában van följegyezve.

De hogy mennyire vitték ezen irányokban már ez ideig, más alkalommal talán reá térünk.

A villányosság és delejesség tanai a természettudományok költészete, mellyet a legmagasabban szárnyaló szellem is élvezettel ölelhet föl.

P. Szathmáry Károly.