Zeykfalván
a római templom.

Róma alig másfél százados uralkodása alatt a meghoditott Daciában számos királyi városok, imperatori épületek, imaházak, temetkező helyek, szintér, utak, csatornák, fürdők és bányák létrehozója volt, és sehol ezekből annyi ma nem látszik, mint Hunyadmegyében és a regényes Hátszeg vidékén. Roma letünt de müveit itt is bámulja a törpe (?) utókor.

Azt mondja Korvin „történelmi emlékeiben” (Lipcse 1845), hogy a mai kor Rómát mindenekben túlszárnyalta, de a szobrászat és épitészetben attól messze hátra áll.

Korvinnal tart „Aesthetikájában” Mundt is (Berlin 1845), ki irja: „négy a müvészet: a költészet, zene, szobrászat és épitészet. Az épitészet, lényegesen jelleges müvészet, melly rászoritja a lelket, a gondolatot magát az anyagban létesitni, örökitni, s melly az eszmét mint már honositott a valóság világában feltünteti.

Az épitészet magát elsőbb mindig imaházaknál tüntette, fel, mert csak ez jellege az igaz isteni igazságnak s az imaházépitészet mutatja, milly mérhetlen hitet nyert az ember Isten közvetlen véle-léte általi képzetében.” – Hunyadmegyében, a zeykfalvi római imaház déli oldala áll előttünk; társa látható Demsuson és Osztron. Itt emelkedik a volt áldozókémény mint hajlott torony. A templom üre elég tág; ha szük volt, sem tett bajt, mret a római nép az áldozatot a templom előtti térről is nézte, mint tesz templomi ima alatt ma az oláh. – E kémény, mai torony északi oldalaljában metszett kő van illesztve; hossza: 3’ 5”; szélessége: 1’ 9”; párkány-czifrázatokkal ellátva s a közböli betüsorokat két görbe botjaikra támaszkodott ifjú láttatik, – mint halál angyalai, sirnemtők, – őrzeni.

Az irat:

M. D.
AVREL…………………CI…LLA
VJX. ANNJS. XXVIII.
C. CLOD. SECUNDJNVS
II VJRAL. COL. CONJVGJ. PJENTJSSJME
P.

A templom déli részén a látható kőfal-omladék kerek ablakával, annak oldalához illesztett ev. ref. templom volt; ez előtt félszázaddal teljesen ép, s fedél alatt; tiz év előtt mint rajzunk mutatja; ma a volt ref. templom kőomladék, de a torony és templom kerek-ragaszték-szentélyével ollyan mint a rajz.

A mai román imaház mellett nem szenvedődött a reformatusok temploma. . . .

Idő és ember megkimélte Róma müvét.

Hogy ki és mikor épitteté e ref. imaházat, megfejté a néhai ref. templom déli részébe illesztett kő, illy felirattal:

IN
GLORIAM DOMINI
TEMPLVM
EST AEDIFICATVM
PER NICOLAVM ZEIK
VICE COMITEM IN
COTVS HVNIAD
ET SVAM CONSORTFM
SVSANNAM BARCAI
CVIVS FRATRES
MOISES STEFANVS
IOHANES ET PETRVS ZEIK
A. D. 1724.

– Tündérek épiték ez imaházat és tornyot, ugy-e? kérdem a popát.

– Dehogy, viszonzá az, magát igen bántva érezvén, ezt őseink a rómaiak épitették a densusival s kaláni fürdőkkel egyszerre.

Miért szereti a román magát a római utódának vallani, holott Róma győzte le a dácokat?

Kenyérvizy.