A pesti hazai első takarékpénztár.

Köztiszteletben álló hazánkfia Fáy András* az, ki a takarékpénztárak üdvös eszméjét Magyarországban – egy a takarékpénztárak hasznos voltáról kiadott munkájában legelső megpenditette, – s ezen jól alkalmazott előkészitő lépés után, midőn a kevéssel az előtt még alig ismert eszmét megfogamszani látta, lépett fel hasznos inditványával a pestmegyei rendek gyülésén 1839. Aug. 29., szónoklatának egész erejével sürgetvén azokat, hogy ilyen jótékony, s a két főváros népességére nézve, a nép erkölcsiségének előmozditása szempontjából is szükséges intézet, magának a megyének legtöbb sikert igérő közremunkálása, felsőbb helyeken közbenjárása, s pártfogása alatt Pesten állittassék fel.

Az inditvány elvben tüstént elfogadtatott, s a bizottmányilag átvizsgált terv és kidolgozott szabályok nyomán részvények bocsájtattak ki, a czél üdvös voltával a községek és egyesek közhirdetmények által megismerkedtettek, a felszerelésre adakozások gyüjtettek, s már az 1839. dec. 30-án tartatott első részvényes gyülésben az intézet megalakult, igazgatók, választmányi tagok s hivatalnokok választattak, s a kezelések a megye által ingyen átengedett hivatalszobában 1840. évi január 11-én megkezdettek, s az intézet a volt magyar kir. helytartótanács utján, hová szabályai és számadásai pontosan felterjesztettek, 1845-ben legfelsőbb megerősittetését is megnyerte.

Kiszámithatatlan volt, s minden várakozást felülmult a roppant hatás, mellyet az első takarékpénztárnak a fentirt módoni felállitása elébb a két fővárosban, azután a vidéken is, s később az egész hazában előidézett, mert a közönség, s különösen azon néposztály, mellyre főleg számitva volt, t. i. a dolgozó és szolgáló nép kiváltképi megnyugvását lelvén abban, hogy azon intézetet, melly az ő megtakargatott filléreinek haszonhajtó kezelésére ajánlkozik, maga az akkori fogalmak szerint egyik legbiztosabbnak ismert tekintély; a megye vegye pártfogása alá, s azt saját udvarházában és igy a legbátorságosabb helyen őrizteti, következőleg az ő pénze, mellyért az intézet élén állók még jót is állának, semmi esetre sem veszhet el, kezdett iránta csakhamar rokonszenvet érezni, s iparkodott munkadijjából vagy szolgálati béréből, ha csak kisérletkép is, valamelly csekély summácskát, azt legalább, mellyet addig minden látszatós eredmény nélkül egyre másra s legtöbbnyire szükségtelen aprólékra, csecsebecsére elköltögetett, félretenni, hogy azt a takarékpénztárba betehesse. És midőn látta, hogy mind ezen betett, mind az után behordogatott pénzecskéje még gyümölcsöz is, erős hitévé vált a takarékpénztár jótékonyságábani meggyőződés. – Igaza volt, mert a takarékpénztár volt azon varázs erő, melly őtet szép szerével s mintegy öntudatlanul takarékosságra, rendesebb és számitott életmódra szoktatta, s ez által mind a társadalomnak mind családjának hasznosabb, s önmagával napról napra megelégedettebb, szóval boldogabb tagjává képezte ki. –


Simonics János

És ebben áll a takarékpénztáraknak legfőbb érdemük.

Nem csekélyebb volt a hatás, mellyet az első takarékpénztár mindjárt első éveiben megkezdett olcsó kölcsöneivel a maga körében előidézett, telhetően részesitvén azokban mindenkit, a ki szabályai szerint kivántató elegendő biztositékot kimutatni képes volt, s nem egyszer nyujtván menedéket a közbizodalom által napról napra jelentékenyebb erőre segitett véd szárnyai alatt, a földbirtokos-, kereskedő-, iparos- és földmivelő-osztályok számos ollyan szánandó tagjainak, kiket az akkoriban lábra kapott veszedelmes uzsora üldözőbe vett, s mármár tönkre juttatott. S valóban a ki a hazának akkori hitel-szegény viszonyait, s a még ujdon uj váltótörvények életbeléptetésének első éveit figyelemmel kisérte, sok keserü adatot gyüjthetett magának arról: miszerint az uzsorának, a társadalom életén rágodó ezen fenének, elfojtására, más hitelintézeteknek akkor még csaknem teljes hiányában a pesti takarékpénztár közremüködése nem csekély tényezőül szolgált.

Sokat köszönhet a pesti takarékpénztár olcsó és kevés fáradsággal s költséggel megszerezhető kölcsöneinek a kereskedés, mellynek itt a középpontban erősebb lábra állitásához s felvirágoztatásában segédkezeket nyujtott s maig is nyujt, – ugyszinte a két főváros, különösen Pest városának gyarapodása és csinosodása, mellynek kebelében számos nagyobb és kisebb diszes házak a takarékpénztár kölcsöne segitségével épültek fel, – valamint végre az ipar, mellynek szorgalmas bajnokait erejükhöz mért kölcsönökkel felsegiteni a pesti takarékpénztár mindenkor egyik főfeladatának tartotta és tartja.

Legfontosabb volt azonban a pesti takarékpénztárnak azon – az akkori viszonyok között ugyszolván merész lépése, melly szerint kölcsöneiben a volt jobbágyságnak is részesitését, és igy az előbbi időkben leggyámoltalanabb néposztály sorsának javitását tüzte ki czélul, s ezen szép feladatát – megküzdve számtalan akadálylyal, okszerü ovatossággal kidolgozott s az élethez ügyesen alkalmazott eljárási szabályainak segitségével keresztül is vitte, s ebbeli tette nem maradt siker nélkül, mert több évek során át tapasztalnia lehetett, miként a volt Pestmegyében, – mellynek területén tul terjeszkednie az általa kezelt idegen pénzekérti felelősség és a folytonos felügyelhetés nehézségei nem engedték, – sok száz jobbágy sőt egész községek jobb létre, s többen telkeik örök megváltására a takarékpénztár kölcsönének élvezése által lőnek felsegitve.

Nevelte a pesti takarékpénztár iránti közbizalmat annak szabályilag kitüzött, s pontosan meg is tartott azon gyakorlata is, mellyszerint évenkénti tiszta hasznának egy részét hazai köz és jótékony s szent czélokra, a nyomor és inség enyhitésére forditani szokta, s e czimek alatt már eddig is, ámbár egy ideig érzékeny csapások által volt e részben megakadályozva, tetemes összeget, mintegy 16,000 pengő frtot áldozott. – Melly tettének jutalmát – azon buzditó elismerésen és méltányló megelégedésen kivül, mellyben felsőbb helyről több izben részesittetett – azon öntudatban találja fel, miszerint ezen intézetet és ennek minden müködését az általa erőre segitett hazai czéloknak és jótékony intézeteknek hálás elismerése, ugyszintén számos ügyefogyott szegényeknek – kiknek nyomorát enyhitette s könynyeit leszáritotta – áldása kiséri.

Elvitázhatlan érdeme még az is a pesti takarékpénztárnak, miszerint a hasznos és üdvös eszme Magyarországon benne, és általa fogamszott meg legelőször, ez törte meg az utat s egyengette ki az ösvényt, mellyen később keletkezett testvérei már biztosabban haladhattak.

Mind ezen itt elsorolt szép eredményeket, a gondviselés kedvezésein kivül, azon férfiak kitartó buzgalmának és ügyes tapintatának köszönhetni leginkább, kik az intézet élén annak dolgai vezérletével, s kezdetben kellő vágásba inditásával megbizattak.

S itt a hazaszerte tisztelt tervező után méltán első helyen áll azon férfiu, kinek jól talált arczképe – lapunk homlokán látható: királyi tanácsos Simoncsis János ur, ki az intézet igazgatójává mint akkori másod alispán, még annak keletkeztekor megválasztatván, hivatalát – mellyre az azótai valamnenyi választó gyülés által ujra és egyhangulag elválasztatott – a választmány tagjainak közremunkálása mellett, ritka buzgalommal a legapróbb részletekig kiterjedő szorgalommal, türelemmel és az intézet dolgaiban s annak javára önzéstelen és lelkiismeretes készséggel jelenleg is folytatja.*

Pest, január 7-én 1856.

Sz. J.