A budai Svábhegy.

(1847-ben Döbrentei inditványára e hegyeket külön mind saját nevekkel ruházták fel; melly elég regényes eszme nem mutatkozott gyakorlatinak, mert biz azt most is Svábhegynek nevezik és szerintünk ez az igazi história neve, mellyet nem attól a nehány svábtól nyert, a kik körtét, almát árulni keresztül járnak rajta, hanem azon segédhadtól, melly a XVII-dik században buda visszavételekor itt tanyázott.)


Svábhegyi nyári-lak.

Hogy e kies vidéknek mi egy egész különálló czikket szentelünk, annak nagyon méltó okai vannak.

A két testvérfővárosra nézve alig van nagyobb áldása a földnek, mint ezek a hegyek; ezen a nyáron alig volt Pesten ismerősöm, a ki epés bajokról ne panaszkodott volna, a kholera rakonczátlankodott, békességes honpolgárok birkóztak tisztelt hazafiakkal; tollal és a nélkül; és ez mind a rosz levegőtől származik és a rosz viztől, a mikben Pestnek nagy módja van. A nehéz, ködös levegő elbusulttá teszi az embert, szoritja a kedélyt, süriti a vért, szaporitja az epét, nyomja  amájat; és ebből lesz a kholera, a hirlapi czivódás és a háboru. Ha látnák a pestiek reggelenként onnan a hegyekről micsoda sűrü, barna, füsttel és gőzzel kevert levegő-iszapban fürdik az egész város, nem mernének lélekzetet venni az utczán.

Ime ez az, a mi nélkül a hegyek közt el lehet az ember. Csak egy kis kellemes séta, és kristálytiszta levegőben vagyunk, illatos fák árnya alatt, hüs források tövében, a hol az ember meggyógyul bajaiból, gondjaiból s még a ki beteg volt is egészségesen tér vissza.

Nem akarunk Istent kisérteni vele, de azt kimondhatjuk, hogy e hegyek közt lakókat, midőn Pesten a legnagyobb erővel dühöngött a járvány, semmi baj sem érte; itt nem volt kolera, sem hagymáz, itt nem haragusznak az emberek egymásra, itt még csaknem is politizálnak, annyira egészséges mindenki. Tavaly egy derék emberbarát a nyári lakosság kedveért gyógyszertárt hozott a svábhegyre, az idén vissza vitte; miből éljen meg itt a patika?

A budai hegynek e jótékonyságát már régóta ismerte a fővárosi közönség, mert évek óta leglátogatottabb vidéke ez volt a mulatni kivánóknak s az a gyors emelkedés, csinosulás, melly nehány év óta észrevehető, mutatja, mennyire elterjedt eszmévé lesz a hegyek közti lakás.

Husz év előtt csak három alacsony csárda volt az egész hegységen, egymástul messze elszórva; most már több százra menő épület, paloták és házikók diszlenek szorgalmasan mivelt kertek között, mellyek az erdők helyét elfoglalják.

A legelső háztömeg, mellyet a városból jövő talál, az ugynevezett „óra.” Igy neveztetve azon óráról, mellynek messzehangzó verése az egész vidéket tudósitja az idő miben létéről. Tulajdonosa Heidrich a legjobb bort termeszti e hegyeken.

Fölötte emelkednek a Karczag testvérek villái, s a jobb felé vivő uton találni a többi között Szigligeti csinos mezei lakát.

Karczag testvérek angol kertjét és diszes uri lakait elhagyva, egyik sik hegydombra érünk, ott épül jelenleg azIsten háza, mellyre e napokban teszik fel a tornyot.

Északra a templomtól látszik Sebök ügyvéd roppant emeletes háza, melly bármelly nagy városnak is diszére válnék, ujon rendezett kerttel, melly néhány év előtt még közlegelő volt; mellette Ürményi József, kamarás, majorja, kinek egészen különvált birtoka, kisebb remete-, vadász- és uri lakokkal egyikét képezi a legkedvesebb, csendesebb tanyáknak; nyugotra doctor Patatics birtoka terül, kinek házából hangzik szét a reggeli esti és déli harangszó, melly ez ideig, míg a templom nem állt, imára serkenté a lakókat. Délre a templomtól fekszik azon házcsoport, mellyet tizenkét év óta „hétháznak” neveznek. Akkor csak hét volt, most már hetven is van; közte a látogatott vendéglő, melly mellett most Karczag szép kávéházat épittetett, Steindl aranyműves villái, Bujanovics, Benza és Jókai hajlékai, távolabb báró Melczing birtoka, messze kilátszó lovagvár alaku toronynyal, ki messze Dániából jött ide lakni s télen sem hagyja el a Svábhegyet, Tasner tudós társasági tag háza, Rajacsics régiségbuvár laka, és – ki győzné valamennyit elszámlálni, a mi a hét ház környékén fekszik, mellynek minden pontja a legszebb kilátást nyujtja a testvérfővárosra s a Duna mentére.

A templomon fölül látszik báró Eötvös, tudóstársasági alelnök két szárnyra osztott palotaszerü nyári laka, hol nagy müvein dolgozni szokott, a legmagasabb pontrul látva el a világ felett ott is ugy, mint müveiben; vele egy sorban látszik Emich Gusztáv, könyvkiadó tusculanuma, egy szép széles erdő védelmében; mellyen tul Mihályfy és Várady Károly urak mezei lakait találni még. Ez utóbbi volt mindig a legelső és legutolsó ház a svábhegyen, mert legrégebben áll ott; és tul rajta nincs több lakás. A lég itt nyáron át hat fokkal hűsebb, mint a városban.

Jobbra eltérve a templomtul, találjuk azokat a nagy becsü forrásokat, mellyek a Svábhegyet olly becsessé teszik. Egy azok közül, (Mátyás király kutja) Budára szolgáltat ivó vizet vas csöveken át, a többi az ott lakók számára áll nyitva.

Itt egy roppant lovagkastély tünik szemeink elé, mellynek igazán nagyszerü körvonalai mint hajdankori vár, emelkednek ki a mellette levő nyári lakok közül; ez dr. Friwaldszky tudóstársasági tag birtoka; ott az egyik toronyban irja Bérczy Károly, a tudós honfi veje, a politikai ujdonságokat; a körül fekvő lakásokban Csengery, dr. Kovács Endre, Brassay, és több tudós hazánkfiai imádják a természetet.

Ezekből láthatja mindenki, hogy ezen hegy épen nem azért hivatok Svábhegynek, mintha azt megérdemelné, sőt inkább olly magyar életet Pesten sem találni, mint itt van.

Ezen kép, mellyet lapunkban közlünk, egy derék polgár mezei lakát tünteti elénk. Tulajdonosa, Berger kereskedő, roppant költséggel és kitartó szorgalommal alkotá azt. Azért mondjuk, hogy alkotá, mert ismertük nyolcz év előtt azon puszta dombot; mellyen akkor sem virág, sem fa nem volt, s mellyen most a leggyönyörübb gyümölcs- és angolkert díszlik, bámulatos tanuságára annak, hogy emberi szorgalom minő eredményeket mutathat.

Innen alábbszállva kezdődik a zugliget, mellynek épületei nagyrészt közmulatságra szánthelyek, s mellyek rendesen tömve szoktak lenni lakosokkal és vendégekkel.

Utja a Svábhegynek jelenleg igen jó karban áll, mellynek érdeme nagyrészint Emich Gusztávnak tulajdonitandó, ki a hegy körül vezető utat olly karba állitatá a birtokosok hozzájárultával, hogy azon a bérkocsisok is folyvást járhatnak fel, míg az egyenesen felvezető utat Karczag helyezte járható állapotba.

A Svábhegynek tagadhatlanul nagy jövendője van. – Azt ugyan nem várhatjuk, hogy magyar főuraink, a hogy külföldön szokták, itt is emeltessenek maguknak és a fővárosnak diszére pompás mezei lakokat, hanem az a középosztály, kereskedő, iparos, fejével dolgozó ember, a ki kötve van Pesthez s mégis óhajt kedélyének szórakozást, testének felfrisülést szerezni, törekedni fog e kies áldott helyen megtelepülhetni, a honnan egy óra alatt ismét hivatalában, boltjában, iró-asztala mellett teremhet s ezeknek hangyaszorgalma mindig háladatos leend azon hely iránt, mellynek egészségüket, jó kedvüket köszönhetik, s törekedni fognak e szép helynek még szebbé tételén.