Néhány szó a trágyáról, különösen a guanóról.

A magyar gazda régóta hord trágyát szántóföldeire, de alig jutott valaha eszébe arról elmélkedni, hogy mire való tulajdonképen a trágya, mennyiben termékenyíti a földet, hogyan kell vele bánni, s mellyik felel meg legjobban az ő czéljának? Pedig ezek igen fontos kérdések, mellyek megoldásával a legjelesebb külföldi tudósok és gazdák foglalkoztak. Bizony a mai világban ismeret és tudomány nélkül sehogysem boldogulhatunk, még a mezei gazdaságban is csak ugy mehetünk valamire, ha az illető tudományokban, nevezetesen a vegytanban is jártasok vagyunk. Azzal mit apáinktól öröklöttünk, semmiképen sem érhetjük be többé.

Földeinket részint természeti, részint azokra hordott mesterséges trágya javitja. A természeti trágyát rotható növények ésállati anyagok képezik. A fák lehullt levelei, a növények szárai és földbenlevő gyökerei ugyanazon elemekből alkotvák, mellyekből a természet éltető ereje uj növényeket teremthet. De hogy az megtörténhessék, azon elemeknek vizben feloldhatóknak kell lenniök, mert a növény csak azt veheti föl magába táplálékul, mi vizben fel van oldva, s mit a vizzel együtt magába szívhat. A növényi és állati anyagok csak akkor lesznek vizben feloldhatókká, ha elrothadnak, s bizonyos feketés tömeggé válnak, mellyet (televénynek humusnak) nevezünk.

Mindenki tudja, hogy az őszszel lehullott falevél elébb megbarnúl, azután feketévé s morzsássá válik, míg végre porrá szátmállik, mellyet az eső elmos s a földdel összekever. Ugyanaz történik minden növényi maradékkal, s ekként alakul a televény, melly uj növényeket csiráztat; a rothadás szolgáltatja tehát azon anyagokat, mellyekkel az uj növények táplálkoznak.

De a televényben a növények különösen egy tápláléka többnyire hibázik, vagy legalább csekély mértékben találtatik, s épen ezen anyagot az állati test okvetlenül megkivánja, miért is az reánk nézve nagy fontossággal bir. Ezen anyag a legeny vagyis fojtólég. – Ugyanis a növények nagy része csak következő három elemből vagy anyagb ól áll, t. i. élenyből, kőnenyből és szénenyből. Már pedig az állatok s tehát az emberek is egyik fő alkotórésze a legeny, azért állatra és emberre nézve legfontosabbak azon növények, mellyek legenyt is tartalmaznak.

Tudjuk, hogy gyümölcscsel nem igen lakik jól az ember, s hogy főleg gabnával és hüvelyes veteménynyel táplálkozik. Miért van az igy? – Mert a legtöbb gyümölcsben és főzelékben nincsen legeny, a gabnában és hüvelyes veteményekben pedig van. Mivel testünk húsa legenyt tartalmaz, azért annak megujitására okvetlenül legenyt tartalmaz, azért annak megujitására okvetlenül legenyt tartalmazó anyagokat is kell élveznünk. azért olly fontosak a legenyt tartalmazó növények, s a mezei gazdaság egyik fő feladata épen azon legenyt tartalmazó növények termesztése.

Hogy a legenyt tartalmazó növény, vagyis a gabna és hüvelyes vetemény buján teremhessen, a földben, mellybe vettetett, legenyt kell találnia, s ez épen a televényben vagy teljességgel nincsen, vagy csak kis mértékben van meg. Azt tehát a földre vinni kell, még pedig rothadásnak indult állati hulladékok és hányadékok által, mellyek a mezei gazdaságban nagy becscsel birnak.

Az állati ganéjban a legeny könenynyel van egyesülve, mint könlegeg vagy ammoniak. –A könlegeket az eső vize magához szivja és feloldja, s ekként a növények gyökerei fölszivhatják azt.

A levegőben ugyan éleny, köneny, széneny és könlegeg van. Az éleny és köneny a levegő főalkotó részei. Szénenyt vagyis inkább szénsavanyt az állatok folyton folyvást lehelnek ki. Könlegeg vagy ammoniak pedig mindenféle rothadásból támad. A televény, harmat, eső, hó az illékony könlegeget magokhoz szivják, megsüritik s lekötik a földben, honnan a növények felszivják. De a sok legenyt tartalmazó növények még sem találnak elegendő legenyt a földben, ha az ember semmit sem tesz hozzá.

A földmivelési vegytan mutatja, micsoda táplálékot kivánnak az illető növények, s igy határozza meg a trágya nemét is, mellyet az illető földek igényelnek.

Most, midőn tudjuk, hogy a trágya alkotó részei közöl főleg a könlegeg az, melly a gabnaföldeket megtermékenyiti, nemcsak a közönséges trágyát használják, hanem sokféle más anyagok által pótolják azt, még pedig nagy sikerrel. – De a gazdászati vegytan arra is tanit, miképen kell a közönséges trágyával bánni, hogy sikere legyen. A közönséges trágya csak akkor használ, ha rothadásnak indult. Azért nem ok nélkül tartják azon trágyát legjobbnak, melly legbüdösebb. A könlegeg t. i. az, mi olly büdös. – De ha ott hagyjuk büzleni a trágyát, lassankint minden könlegeg elpárolog, s végre csak hamut hordunk a földekre. Ha tehát akarjuk, hogy a közönséges trágya teljes erejét megtartsa, arról kell tennünk, hogy ne legyen büdös, vagyis, hogy a benne levő könlegeg el ne szállhasson. S ezt legkönnyebb módon tehetjük. Csak kénsavanynyal kell a trágyát megöntözni, s legott nem fog büzleni. A könlegeg guyanis a kénsavanynyal egyesülvén szagtalan sóvá lesz, melly só, mint kénsavanyos könlegeg, a gyógyszertárban is árultatik. Ezen só is könnyen elolvad vizben, s tehát a földekre kerülvén, nemcsak könlegeget, hanem ként is nyújt táplélékuk a növényeknek. Az angol gazdák tapasztalásai szerint egy garason vett kénsavany a trágyát öt garasnyival becsesebbé teszi, mint mikor büzhödni hagyjuk.

A szénsavas vaséleg vagyis vasgálicz által meg az árnyékszékek rosz szagát teljesen megszüntetni, s egyszersmind a trágyát jobbá tenni.

Elegendő trágyát a gazdaságban csak ugy lehet előállitani, ha számos marhát tartunk. De terméketlen vidékeken alig termeszthetünk annyi takarmányt, mennyit a sok marha tartása igényel. Azért mindenesetre nagyon fontos a vegytan utmutatása, melly szerint a marha ganéján kivül másféle trágyát is használhatunk.

Angliában, hol a mezei gazdaság legnagyobb virágzásban áll, igen bőven trágyázzák a földeket, s ámbár ott a marhatenyésztés is igen nagy mértékben üzetik, mégis a gazdaságban előállitott trágyát nem tartják elegendőnek. – Az angol gazdák általhasznált ugynevezett mesterséges vagyis pótló trágyanemek közül főleg a csontliszt és guano emlitendő. – Angliában 25 év óta az emberi és állati csontok fontos kereskedelmi czikké lettek. Európában, kivált a csatatéreken, az emberi csontokat gyüjtegetik, Amerikában a végetlen rétrónákon századok óta öszszehalmozott vadbival-csontokat szedegetik fel, és szállitják Angliába a földek termékenyitésére. 1848-ban Angliába és Skóthonba 651,640 mázsa csont vitetett be. S a tapasztalás mutatja, hogy az angol gazdák értik a dolgot; mert ott, hol csontliszttel trágyázzák a földeket, olly dus aratást nyernek, hogy egy-egy angol holdtól haszonbér fejében 3–4 pfttal többet fizethetnek, mint ott, hol azt nem teszik.

Azért fontos azon fölfedezés, hogy a föld gyomrában, bizonyos földrétegek között ősvilági állatok csontjai és üritékei, miket koprolithoknak, azaz ganéjköveknek neveznek, és teknős állatok roppant rakásokban találtatnak. Mert azon ősvilági maradékokat épen ugy lehet használni a földek termékenyitésére, mint a mostani állatok csontjai.

Mennyi guanót használnak fel az angol gazdák, láthatjuk az azt szállitó hajók növekedő számából. 1841-ben még csak 7 hajón szállitottak guanót, 1845-ben már 683 hajón. Most pedig 1000-nél több hajó foglalkozik a guano szállitásával, s nemcsak az angol, hanem más honbeli gazdák is használják már, 1852-ben az angol gazdák valami 30 millió pftot fizettek a guanóért.


Guano szigetnél rakodó hajók.

A guano név az indus huanu szótól eredt s torkos tengeri madarak ganéját jelenti. A spanyolok huanonak, az angolok pedig guanonak ejtik. Déli Amerika nyugati partján egészen a Horn hegyfokig fordul elő a guano egyes szigeteken, de legjobb az, melly a Chincha szigeteket boritja. Azon három sziklasziget Peru partjainál fekszik felhőtlen ég alatt, hol soha eső nem esik, hol tehát egy zöld levelet sem látni. A ki Callao-ból hajózik azon szigetcsoport felé, elsőben Szent Gallon szigethez jut, mellynek fővárosa Pisco. Nehány tengeri mérföldnyire odább már érezi a guano csipős, átható szagát. Csakhamar ezután oda ér a három chinchá-hoz. Mind e három szigetnek magas és meredek partjai vannak. Minden hasadék és völgy guanóval van betöltve, ugy hogy a szigetek felülte csaknem szabályos kúpot képez. A guano néhol csak 8–10 hüvelyknyi, más helyeken 8–12, sőt egyes mélységekben 1100 lábnyi vastag réteget képez. Az alsón rétegek a nyomatás következtében kemények és sötét veres szinüek, a felsőbb rétegek világosabb szinüek s mindenféle idegen anyagokkal kevervék. Mindenik sziget csak valami 2 mfdnyi körületü, mégis a három szigeten levő guanót több mint 200 millió tonnára becsülik. Ott helyben egy tonna (20 mázsa) guanoért valami 50 pftot fizetnek, mi roppant kincsbánya tehát azon három sziklahát! Megfoghatjuk, mikép támadhatott egy helyen olly rakás madárganéj, ha tudjuk, hogy egy kis sziklaszigeten talán 500,000 flamingó és gödény vagy pelikán s egyéb tengeri madár is tölti az éjt. Peruban már a XII-ik században használták a guanot trágyául, s most is használják ott kivált a burgonya- és kukoriczaföldekre. A Chincha szigetek közől az éjszaki már csaknem egészen le van szedve, a középsőn most szedik, a déli még bántatlan. Valami 200–300 munkás foglalkozik a guanoásással, kik a forróság miatt csak éjjel szoktak dolgozni.

A guano fejtése egészen ollyan, mint a kő fejtése. Annak felrakását a hajóra a helyiség igen megkönnyité. Rajzunkon látjuk, mikép rakodnak a hajók.

Felül a meredek sziklaháton gerendaalkotmány van, melly a sziget belseje felé kitágul, a tenger felé pedig keskeny nyilásba végződik, mellyhez vitorlavászonból készült tömlő van kapcsolva. Ezen tömlő lecsüng a parton, s alsó vége a hajóba szolgál. A hajók ugyanis egészen a parthoz közeledhetnek, mert a tenger még ott is 7 ölnyi mély. felül tehát csak a tömlőbe töltik a guanot, s igy rakodnak meg a hajók. A hajós legények addig a födélzeten állanak s kötelekkel folytonos rázkodásban tartják a tömlőt. – Alul a hajó üregében dolgozó indusok szétterjesztik és összedöngölik az aláhulló guanot. Mindazoknak, kik a guanorakodással foglalkoznak, nagyon kellemetlen és utálatos helyzetök van, ámde legrosszabb a hajó üregében dolgozó indusok állapota. – Ezeket minden 20 perczben okvetlenül fel kell váltani; mert a guano finom pora, melly mint sürü köd emelkedik, mindent átjár, szemet, szájt és orrot betölt, még a patkányokat is megprüsszenteti, ha igaz, mint beszélik, s az ember alig vehet lélekzetet. Egy hajó rakodása rendesen 3 napig tart. Rakodás után Callao-ba hajóznak, hol elsőben tetőtől talpig megmosakodnak, s igy indulnak Europába.

Guano csak olly helyeken halmozódhatik össze, hol keveset esik, a Chincha szigeteken levő azért legjobb, mivel ott sohasem esik. Déli Afrika partjain is vannak guanoszigetek s 1840 óta onnan is szállitanak Europába. – Egyébiránt a guanot is meghamisitják, mindenféle földnemekkel, gipszszel, téglaporral kevervén azt.

H–y

Léghajózás lehető-e a csillagokig?

Földplanétánk minden évben, napkörüli pályáján február és márczius havak folyamán van európai oldalával a legcsillagosabb ég felé fordulva, mint ezt kies éjszakákon bármellyikünk lelki elragadtatással észlelheti.  A csillagászok illyenkor érzik magukat igazán elemökben, és fegyverzett szemekkel kimondhatlan gyönyörben nézdelik a magasságos regióknak ragyogványit. Az ő füleik sejtik ama bájos zengzetü égi symphoniát, mellyet az ifju római hős Scipio egykori szép álmában hallott, Cicero pedig ékes stillel leirni megkisértett. Dicső hivatal! Isteni élvezet! Bámulatos mély tudomány, mellyről fogalma is csak tudósnak lehet. De csillagászok igen igen kevesen vagyunk. Hazánkban is hivatalosan csak egy honfitársunk őrködik illy állomáson, az előtt a szent Gellért hegyen épült csillagászi toronyban, s most, annak elpusztulása után Egerben; e tudósunk neve Montegedói Albert Ferencz. Kenyerét mástól senki sem féltheti kevésbé, mint a csillagász: azonban tudományából töredékeket lopdoz el tőle mindenikünk, mint az orvosokéból. Vannak helylyel-közzel dilettans csillagászok, azaz: e tudományt kedves szenvedélyből gyakorló privát tudósok; millyenek p. Brassai Samu, Lugossy József, Wimmer Ágoston, a nemrég elhunyt soproni lelkész Gamauf, stb. Aztán vannak közemberek, a puszták lakói és éjjel nappal kint tanyázó pásztorok, kik a tanult csillagászok kincseiből saját tapasztalásaik után sokat tudnak, és ismerik az északi égsark-csillagot is, rajzolt égképen a legelső feladatot; - a nélkül, hogy illy égképet valaha láttak, vagy annak merre s hogyan forditását tanulták volna. -Bár kik legyünk pedig, és az astronomiában (csillagászi tudományban) bármelly kiskoruak, mégis a csillagos ég mindenikünket érdekel, néme felénk ragyogásával merengésekbe sülyeszt; a holdban, mint a hozzánk legközelebb (azaz csak 50 ezer mérföldnyi közre) álló planétában élő mozgó alakokat is képzeltet s nagyszerü gondolatokat ébreszt, - névszerint azt a gondolatot, vajha lehetne embernek oda még valamikor elhajózni, vagy onnét hozzánk valamelly eleven lénynek alá lebegni. E sejtelemhez némi kis remény-szárnyakat fűz az a légtünemény, melly szerint földtekénkre hol itt hol ott néha más csillagbeli égi testek, u. n. meteorok (levegői kövek) több izben már vetődtek el; - mint ollyan ide tévedt darab követ a magyar nemzeti muzeumban is szemlélhetni. De hogy ez a kellemes remény miként törpül alá az ábrándozások körébe, és hogy milly kézelfogható okokkal bebizonyul, miszerint az ember kötve van kizárólag a földgöröngyhez: az ki fog tetszeni, ha az itt következő tudósitást megolvassuk, melly egy franczia tudós léghajónak 1837-ben kelt és többször ismételt lég-balloni tapasztalásokkal igazolt utazási naplójából van kivéve.

„Ezernyolczszáz lábig a föld szinvonalán fölül, az emberre minden bényomás átalán kellemetes. Alá nézdelve még minden tárgy tisztán felismerhető; és az utazónak ugy tetszik, mintha madárként vitorlázna a levegő át. De mihelyt az utas 1800 lábnyi magasságnál fölebb emelkedik, a légkör azonnal elzordonul, alatt minden tárgy egybefoly, a levegő vékonynyá ernyedez, a lélekzet szorongó lesz, a beszélés majdnem lehetetlen; sőt a szemekből, fülekből és orrból vér serkedez, a földi légkörnek testre nyomaszkodó súlya már itt széttágulván. Mostantól fogva a hideg is mindinkább növekedik; az ég kék mennyezete mindinkább elhomályosul, a physicai élet mindinkább elhal, földön a leghalkabb mozdulat a légballonnak borzasztó reszketését idézi elő, - az emberi szó értelmetlenné válik egészen, és az aéronauta (léghajozó) maga körül nem érez mást, mint a legiszonyatosb egyedüllétet. Midőn illyenkor a ballon alatt a földi légkörben zivatar keletkezik: ez olly megható pompás látományt nyújt onnét fölül, mellynek nagyszerüségéhez semmi nem hasonlitható. Huszonnégyezer lábnyi magasságban már alig lehet kiállani néhány minutáig.”

Csillagokhoz tehát még közelebb emelkedésről, föld fiainak szó sem lehet.

Edvi Illés Pál.

Társulati élet.

Folyó apr. hó 2-kán tartá a budapesti hangászegyleti zenede év közgyülését német szinházépületi helyiségében, b. Prónay Gábor egyleti elnök előülése alatt. Mellőzve a közgyülés apróbb házi ügyeit, kiakarjuk emelni annak folyamából azon közeledést, mellyet a zenede a nemzeti szinház iránt legközelebb viszonzott. Tudjuk, mikép a jelenlegi igazgatóság alatt, utóbbi napokban, a körünkből távozott dalmüvésznő Leszniewszka k. a. a conservatorium javára lépvén föl a nemzeti szinpadon egy kötelezettségén kivüli előadásban (Rigolettoban), mellynek jövedelméből egy szép rész több mint 30 pft jutott a zenedének. Ez Leszniewska k. a. nevét a szóban forgó intézet évkönyvében természetesen örökitni fogja; azonban a n. szinház igazgatósága részéről is dicséretes rokonszenv jele ez intézet irányában, mellynek, sajátképi rendeltetése szerint, a szinház egyik növeldéjének kell lenni. Ezen részvétet a közgyülés viszonozandó, muzeumi igazgató Kubinyi Ágoston cs. k. tanácsos ur megelőző szives ajánlata s illetőleg inditványa következtében elhatározta, évenkint a nemzeti muzeumban csekély belépti díj mellett a zenede tanitványai közreműködésével egy hangversenyt rendeztetni, s annak jövedelmét a nemzeti szinházi nyugdijintézet számára felajánlani. Ohajtjuk, hogy e közeledés még inkább növekedjék, s a két intézet elvégre az ohajtott rokonsági fokba jusson. A közgyülés ugyanekkor az igazgatósági s választmányi tagokat is ujból megválasztotta, következő eredménynyel: Igazgató Mátray Gábor; aligazgató Bräuer Ferencz; pénztárnoki előljáró Weisz B. F.; pénztárnok Barabás Antal; ügyvéd Barabás Dániel. Választmányi tagok: B. Eötvös József, gr. Győry László, gr. Károlyi György, Kubinyi Ágoston, Mátray Józs., Doppler Ferencz, Horváth Edm., Karácsonyi Guido, Kern Jak., b. Révay Simon, Schernhofer Kár., Fleischl Dávid, Meszner Józs., Szekrényesy Józs., Bräuer Józs., Mildner Fer., Pentsch J., Hauszner F., Langer János, Patachich Károly, Szabó József, gr. Festetics Leo, Patay Józs., Elischer B., Klőszel J., Szántófy Antal, Saphir Zsigm., Gombos Bertalan, Szabó Béla és Fogarasy János. Minthogy épen a zenede 1854-ki évkönyve fekszik előttünk, egyuttal némelly adatokat közlünk az intézet állapotáról. A zenedei növendékek száma mult évben, 6 tanszakban 8 tanár alatt összesen 277-re rugott. Az intézetet fentartó s ápoló egylet tagjainak száma több mint 500 már s ezek közt van 45 alapitó (maguk az alapitványok összege 14,505 ft 13 kr). A zenede bevétele volt 1854-ben 5101 ft 10 kr., kiadása 3700 ft 6 kr., maradt kézipénztár vagyona (a tartozásokkal együtt) 2114 ft 4 kr. - Nem válhatunk el az intézettől a nélkül, hogy illőleg ne emlékezzünk meg a t. elnök b. Prónay Gábor ur áldozatteljes részvételéről ez intézet iránt, ki annak nemcsak 1500 pftot adományozott mint alapitó, hanem tevékeny körzemunkálásával a zenedét ugyszólván megalapitván, az intézetet hanyatló állapotából jelenlegi virágzásának fokára emelte, s ügyeit folyvást valódi hazafiui buzgalommal s idomteljes belátással vezeti.